BLOL~31.rész~"Mi van ha?"

~Jiyong pov
-Ó szia! Üdv itthon! Remélem nem gond, hogy kipróbáltam magam itt.

- Dehogy baj! Hogy lenne már az? Több szempontból sem! 1 te már a család tagja vagy azaz ez a te otthonod is-itt egy pillanatra elérzékenyült csillogást pillantottam meg tekintetében.-2 örülök, hogy étellel várnak haza.

-Köszönöm a szép szavakat.-Ugrott a nyakamba és dörgölte arcát az én pofámhoz. Én a derekánál fogva viszonoztam az ölelését. 

-Látom még nem igazán van minden kész, segíthetek?-Kérdeztem őszintén akarva.

-Persze!-Ezt követően utasításait követve segítkeztem a konyhán, a közösen elkészült ételekből nagyon jól laktunk, meglepően finomak voltak az ételek.

Az ebédelés után közös programokat pakoltunk egymás hátára. Rég volt olyan jó napom mint akkor! Boldog voltam, hogy ő lehet az én ... bátyám.

JY:-Legyen ennyi elég is!-mondtam neki pimasz mosollyal az arcomon.
JK:-Mi? Ne már! Ezzel nem mondtál el semmit!-Háborodott fel.
JY:Pont eleget mondtam. Az édes anyám akkoriban új párra lelt, akinek volt egy fia, akivel osztozkodnom kellett, még az ágyamon is, nagyon vonzó és kedves személy volt, a sok sok program az elkövetkező napokban, csak erősítették ezt a vonzalmat felé, mind addig még be nem vallottam magamnak, hogy én igen is akarom őt, persze ez soha nem tudhatta meg, mai napig se tudja mi volt velem akkor. Nehéz volt, de ez segített rá lelni a fejemben kavargó kérdésekre. 
JK:-ÁHH, de ez nekem.. nem elég..-Motyogja orra alatt, miközben a kezét birizgálja.
JY:-Mit vársz?-Nyúltam oda kezéhez, mivel sikeresen elértem, hogy rám emelje tekintetét.-Az szereted volna hallani, hogy milyen volt az első alkalmam férfival? Vagy azt hitted történt bármi is a bátyám és köztem?
JK:-Nem!-Vágta rá egyszerűen és vissza kapta a tekintetét a földre. Kis idő elteltével újra szóra emelte ajkait.-Vagyis... Érdekelnek ezek is... igen...-Az arca a vörös rózsához hasonlóan pírba borult.
JY:-Köztem és bátyám közt soha nem történt semmi!-Lassan engedte fel a tekintetét enyémhez.
JK:-Akkor...hogy történt az első?
JY:-Egy olyan személlyel történt az első alkalmam, akit nem ismertem. Akkoriban nehezen fogadtam el, hogy én ilyen vagyok, de biztosra akartam menni, tehát jól berúgtam és ittas állapotban egy véletlen szerű pasit megfektettem, nem mondom, hogy életem legjobb aktusa volt, de mindenképp jobb volt mint bár mely nővel.-Meséltem neki tovább életem kis történetét.
JK:-Értem!-apró mozdulatok magába foglalva bólogatott.
JY:-JUNGKOOK! Miért vagy ennyire kíváncsi erre?-Ezt a kérdést akarta volna utoljára hallani tőlem, ebben biztos vagyok, hísz még a levegő is megfagyott ahogy ki mondtam.
Hosszú percekig csönd vonult kettőnk közé, amit kénytelen voltam én meg törni.-Ha nem akarod ne mond el..-Ekkor ujjaimmal puha arcát érintettem-DE tud, nekem igazán elmondhatod, nem mondom tovább senkinek.-ekkor akkora levegőt vett mintha az elmúlt percekben elfelejtett  levegő tömeget ezzel pótolta volna.
JK:-Jiyong, szerintem velem nem stimmel valami!
JY:-Mire gondolsz Kookie?-úgy szólítottam meg, mint ha már évek óta ismerném.
JK:-Mi van ha én is... a fiúkhoz..vonzódok?-Keserűség tükröződőt arcáról.
JY:-Ezt csak te tudhatod Jungkook! Ha nem vagy biztos magadban, ne nyomd el az érzést, deríts ki! És ha véletlen így van, ne keseredj el, ez nem rossz dolog!-fogtam át távolabbik vállát és húztam egy laza baráti ölelésbe.
JK:-Köszönöm!-Súgta bele ölelésünkbe. Eltávolodtam tőle, majd azt mondtam mindennél komolyabban:
JY:-Ha bármi is van, csak szólj! Bennem bízhatsz!-nem szólt semmit, csak nézet és bele egyező mosolyt nyújtott.
JK:-Nekem vissza kell mennem! Köszönök mindent. Remélem még beszélhetünk!
JY:-Persze, hogy beszélhetünk.-Adtam át neki egy kis cetlit rajta az elérhetőségemmel.
fel kelt mellőlem, apró meghajlást produkált, majd a távolodó alakját figyelve emelkedtem fel én is a padról és indultam haza.

~Timi~

BLOL~30.rész~Közös pillanataink

~-Kész!-Nyújtottam volna át a tus fejet, de valamiért olyan zavarba estem, hogy csak vártam, hogy ő vegye el. Pillanatokkal később nyúlt is a használati tárgy után, de kezem reflex szerűen hátrébb húztam. Ő kezével és testével követte a mozdulatom, így mikor elérte a tárgyat, nedves felső teste és izmos combja az enyémhez tapadt.

-Köszi!-Mosolygott és hátrább lépett.

Egy egyszerű bólintással fa képnél hagytam. Befeküdtem az ágyamba teljesen vörös fejjel és zavartan húztam magamra a lepedőt. "Mi ütött belém?" csúsztattam le ujjaimat, hímvesszőmig, ami szüntelenül meredten állt. 

Hasztalanul próbáltam másra terelni gondolatim, minden gondolat elhalványul a kiélesedő forma mellett. Ahogy összekuporodva feküdtem a jelenlegi közös ágyunkon és hallottam a víz csapódását a mellettem lévő helységből, csak azt láttam magam előtt, ahogy már nedves és izmos testét szüntelenül elborítja a fentről érkező víz. Testem kellemetlenül forr, az alkaromban érzem azt a furcsa bizsergést miről az ereimben felgyorsult vér lüktetés tehet.
Nem is beszélve a még mindig fegyelmezett vigyáz állásban maradt tagomról. 
"Mi a francért van ez? Miért pont ő?"
Helyes meg minden, de baszd ki ő egy pasi, szint úgy mint én.
Miért hat rám így?

A gondolat menetemből az ajtó nyikorgó hangja zökkentett ki. Éreztem ahogy az ágy másik része lejjebb süppedt, majd azt hogy az egem ápoló és eltakaró lepedő emelkedik.
Befeküdt mellém. 
-Minden rendben? Olyan gyorsan kirohantál.-Ugrottam meg egy minimálisan a nem várt kérdésre.
-Persze, csak már nagyon fáradt vagyok és az ágyba kívántam magam!
-Elhiszem, én is az lennék.-Hallottam a hangjából, hogy mosolyog, de hogy megbizonyosodjak róla szembe fordultam vele. Megperlően közel volt az arca az enyémhez. A valóban mosolyra húzott ajkai egy nyelv nyújtásnyira voltak az enyémtől.
A kikerekedett szemeimen elkuncogjak magát, így éreztem a csiklandozó lélegzetét. Kibírhatatlan édességén én is elmosolyodtam.
-Bocsi! Túl közel jöttem.-Nevetett még mindig, bár már kevésbé hangosan. Mozdulatából és mondatából levéve hátrálni készült, amit én egy röpke pillanatban megakadályoztam. Még nekem is meglepő mozdulattal, erősen derekára fogtam, majd az eddigieknél is közelebb húztam magamhoz. Nem tudom mi ütött belém...
-Ne távolodj, nem voltál túl közel... sőt most így pont jó.-Arcán meglepődés és zavarodottság jelei kezdtek kirajzolódni, ezért engedtem a szorításból.
-Meg engeded, hogy ilyen közel aludjak hozzád?-Kérdezte rekedtes hangján.
-Akár közelebb is jöhetsz én nem bánom.-Élveztem a közel létét.
Nem válaszolt csupán lehajtotta fejét az én nyújtva hagyott karomra. 
Közelsége meglepően jól esett így hamar békességre lelt lelkem és könnyedén elaludtam a karjaimban pihenővel együtt.

*Mit mondhatnék rég kelletem már ilyen kellemes látványra. A mellettem pihenő immáron már nem rajtam, és nem felém fordulva, de világot szégyenítő édes mosollyal aludt még mellettem.
Az egész napom boldogan tenget, hiába voltam a padok közé kényszerítve, ezúttal nem bántam. Nem arra gondoltam óra közben, hogy de utálom én ez a órát vagy ép a tanárt, hanem arra hogy már csak egy óra és otthon lehetek vele.
Teljesen elment az eszem, de kezdtem rájönni, hogy rohadtul nem érdekel.
Haza értemmel csodálatos illatok ütötték meg szagló szervem. Anyám estig dolgozik, a párja meg franc tudja meddig, de kizárt hogy most itt van, így kizárólag Insoo lehet az aki miatt ez a finom étel illata lebeg az orrom előtt. Elindultam az illat irányában, a konyhában szorgalmasan tevékenykedő Insoot vigyorral az arcomon néztem, mind addig még megtehettem, még észre nem vett.
-Ó szia! Üdv itthon! Remélem nem gond, hogy kipróbáltam magam itt.
- Dehogy baj! Hogy lenne már az? Több szempontból sem! 1 te már a család tagja vagy azaz ez a te otthonod is-itt egy pillanatra elérzékenyült csillogást pillantottam meg tekintetében.-2 örülök, hogy étellel várnak haza.
-Köszönöm a szép szavakat.-Ugrott a nyakamba és dörgölte arcát az én pofámhoz. Én a derekánál fogva viszonoztam az ölelését. 
-Látom még nem igazán van minden kész, segíthetek?-Kérdeztem őszintén akarva.
-Persze!-Ezt követően utasításait követve segítkeztem a konyhán, a közösen elkészült ételekből nagyon jól laktunk, meglepően finomak voltak az ételek.
A ebédelés után közös programokat pakoltunk egymás hátára. Rég volt olyan jó napom mint akkor! Boldog voltam, hogy ő lehet az én ... bátyám.

~Timi~