~Kyungjeong-A víz alatt (+18)

~ +18 felnőtt tartalom.

~Kyungjeong -Kyungil -Yijeong páros
~banda neve: History
~Oneshots

Yijeong pov

Lassan eljön a várva várt nap. A nagy koncert. A banda hetek óta csak a nagy dobra vert koncertünkre gyakorol. Hiszen olyan hamar elfogytak a jegyek. Ami nem jelenthet mást, mint hogy a rajongóink bíznak abban, hogy megéri lecsapni az alkalomra, a jegyekre. Bíznak a koncertben és bennünk. Pontosan ezért adunk bele mindent. Mai nap se kivétel a többi alól, ma is a próba teremben töltöttük a napot. Napfelkeltétől napnyugtáig.

"

"Kelleni fog valami új!"

Mondotta menedzser a napokban.
 Ötletekre várva, egyszer csak Jaeho szólalt fel állát vakargatva.
-Egy duó!
-Mi féle duó?- Érdeklődött Sihyoung, mosolyra húzódó ajkakkal.
-Kyungil és Yijeong duó!-Válaszolta fölényesen.
-Mi? Miért mi?-Lepődtem meg saját nevem hallatán.
-Én benne vagyok!-Húzott magához Kyungil és karjaival belepte vállaim.-A mi párosunkat szeretik a legjobban. Örülni fognak nekünk! Te is benne vagy ugye?
-Ahan.. miért is ne?-Kukucskáltam ki mellkasa elől.

"

 Minden alkalommal a mi duó táncunk maradt a próbák végére. A srácok amint tudtak haza húztak. Tudták, hogy mi addig törjük magunkat, még tökéletes nem lesz az előadás. Ezért is hagytak ott minket. Nincs az az ember, aki tud ennyit várni két buzgó lelkű táncosra.

Ezúttal is csak a miénk maradt a terem. Már majd nem este fél 12-öt  ütött az óra. A testem akár a szauna kő, úgy felhevült. Annyira, hogy már a nyári nap árnyékomba sem ér. A tánc minden erőmet felemésztette. Az összes folyadékot verejtéké cserélte ki. A terem mesterséges fénye alatt csillogtam az izzadságtól, felső testemen végig vándoroltak a legördülő cseppek. Nem bírtam tovább. Akármennyire is akartam volna folytatni, legbelül a testem nem engedelmesedet.

Az utolsókat jártam.

Yj:-Kyungil nem fejezzük be mára? Hulla vagyok.-Lihegve kapartam ki értelmes szavakat magamból.

KG:-De! Persze. Úgy is mindjárt vége a napnak.-Ő is, ugyan úgy verejtékesen a felhevült testével küzdött. 

Yj:-Én szerintem ma itt fürdök le. Otthon már nem lesz elég erőm hozzá. Határozott bólintással jelzett válaszként, hogy oké menj.

A tánc teremhez csatlakozott egy keskeny, de hosszúkás öltöző rész. Annak végében pedig egy viszonylag  tágas, otthonos fürdőszoba található.
Két zuhany rózsás tusolóval rendelkezett. Amit üveg fal választott szét. A padlótól kezdve a mennyezetig mindent belepett a halvány zöld csempe. Az ajtót már évek óta nem lehet bezárni, az egyik baromkodásunk véget. A mellette lévő fém székre pakoltam le a cuccom. 
A nadrágom kicsatolásakor ajtó nyikorgásra figyeltem fel. Ráérősen hátra fordultam, senki nem volt mögöttem. Majd vissza fordultam, s ott állt előttem komoly tekintettel Kyungil.
Yj:-Basszus! A szív rohamot hozod rám!Huuuh-Fújtam ki magamból a hirtelen rémületet.-Mit szeretnél?
Kyungil szótlanul állt előttem miközben végig a szemeim mélységében kutatott.
YJ:-Mondj már valamit! Megrémisztesz.-Nevettem fel, mintha bohóckodásból mondtam volna. Pedig tényleg kezdtem kellemetlenül érezni magam.
YJ:-Ha te akarsz hamarabb fürödni, akkor kimegyek.-Indultam meg hátam mögötti ajtó irányába. Mikor hirtelen csuklómnál erős szorítást éreztem. Majd nagy erővel vissza rántott magához, ezt követően a tusoló alá tolt be.
Yj:-Ahj Kyungil mit művelsz?-Értetlenkedtem. Valami kattant. Megnyitotta a csapot. A még hideg cseppek borzongóan zúdultak ránk. Kyungil fehér pólója teljesen átázott. Az átlátó textil rátapadt a kidolgozott felső testre. Tökéletesen kiadta Kyungil gyöngy vonásait. Meglepődötségemben nem tudtam mit mondani vagy tenni. Csak álltam vizes ruhában a tusoló sarkába szorítva. Lepillantottam csuklómhoz. Egy bilincs ölelte át kezem és a vízvezető csövet.
-MI A..?? Kyungil mi a francot tervezel?!!- A kínos csend fogócskázott ép elmémmel. Őrületbe kergetett.- MONDJ már valamit!!
Kezeit megtámasztotta mellettem, így  teljes börtönbe zárva engem. Fülembe lehelte halk szavait.
KG:-Csak folytasd ahol abba hagytad!
YJ:-MI? Mi van? Hol? 
Tekintetét a kigombolt farmer nadrágomra szegezte, mi már a víztől teljesen formáimban pompázott.
KG:-Folytasd! Vetkőzz!- Harapta be formás ajkait.
YJ:-Mi van? Nem! Te megörültél!
KG:-Ha te nem, majd én végzem el a feladatott.- Jött még közelebb, hogy kellemetlen helyzetbe szorítson.
YJ:-Ahj jó, csak ne gyere ennyire közel.-Kezdtem letépni magamról  szűk nadrágom.
KG:-Oh, ennél sokkal közelebb leszek hozzád. Ne aggódj.-Huncut mosollyal vizsgálta meg ázott átlátszó maradék ruha darabom.
YJ:-Kyungil! Még is mit forgatsz a fejedben?
KG:"-Azt fogok csinálni, amit akarok, még ha nemet is mondasz."-Testem nagy remegésbe kezdett. Kyungil mély hangja visszhangzott a  üres csempékről.
YJ:-De még is mit akarsz? Mond meg ké...- Puha ajkaival elhallgattatott. Belül tudtam mit akar. Teljesen tisztában voltam vele. Csak nem akartam elhinni. Próbáltam eltolni a még szabad kezemmel, de megragadta azt és hideg falhoz szorított. 
YJ:-SSSZHHHH-Szisszentem fel hát borzongató hideg érzéstől. Alkalmon kapva bedugta nyelvét, az enyém mellé. Érzékiden forgatta nyelve hegyét ajkaimon. Nem voltam képes elfogadni, hogy élvezem amit tesz. Ezért ráharaptam puha párnáira. Fájdalomtól mit én okoztam, lassan felemelkedett. Szúrós tekintettel nézett végig rajtam.
YJ:-Engedj el!-Kérleltem.
KG:-Ezt nem kellett volna! A rossz fiúknak büntetés jár!-Elengedte jobb karom. Hátrébb lépett egyet. Elkezdte a  vizes szíjat kihúzni farmeréből. Nagyon megrémültem. A szíj után a gombokkal, majd a ruha darab levétellel küzdött. 
KG:-A bokszerem te fogod letolni rólam! Miközben szépen leszopsz. De ha még egyszer ilyet vagy hasonlót teszel. Azt hiszem keményebb fenyítésre lesz szükségem.-Mondta telt vigyorral arcán.
Be valóm félelmetes volt, ahogy egyik kezében a vizes bőr szíjt szorongatja, még a másik kezével egyre méretesebb szerszámát élezgeti.-NA mire vársz édes? 
YJ:-Kérlek Hyung! Ne tedd ezt velem! Engedj el. A kimerültségtől vagy összezavarodva. 
KG:-Nem vagyok én egy csöppet sem összezavarodva. Csak végre megteszem azt, amiért már évek óta sóvárog a lelkem. Sajnálom, de a mai éjszaka az enyém vagy. Nem hagyhatom futni ezt a hatalmas lehetőséget. Ugye megérted?
YJ:-Hyung kérlek!
Lépett egyet közelebb, beletúrt ázót vizes hajamba, majd hátra húzta fejemet. Forró leheletét  fülembe éreztem. 
KG:-Kérlelj térdelve. És talán elengedlek.-Nyalt végig kifeszített nyakamon.
YJ:-Hyung könyörgök.
KG:-Ahhjj, ne húzd az időt!-Emelte fel kicsit hangját.- Menj már le imádkozó pózba! És engedelmeskedj nekem, ha jót akarsz.
A szíjt végig húzta ajkaimnál. Világos volt, hogy azzal kapok, ha nem teszem meg, amit kér. Lassan szorosa a fal mentén térdre ereszkedtem.
KG:-Jól van. Jó fiú! Tudtam én, hogy okos vagy te. Most pedig láss neki a feladatnak.
Csak egyik kezem volt szabad. Egy kézzel húztam le róla a bordó elázót Calvin Klein bokszerét. Akár egy rugó, úgy  ugrált, lengett fel-le előttem a vastag izmokkal átszőtt méretes pénisze. Rémisztően nagy volt. Akaratom ellenére is nyeltem egy nagyot. Apró puszikat leheltem rá, óvatos, megfontolt voltam. 
KG:-Hajrá! Nem kel félni tőle. Nem harap! Hadd érezzem nedves nyelved.
Kérésére kezembe vettem farkát, majd makkját nyelvem hegyével kezdtem izgatni. Két puha ajkaim közé vettem. Lassan engedtem be számba hatalmas kincsét. Ritmusosan kezdtem mozgatni fejem. A nyelvemmel folyamatosan cirógattam ki-be járó péniszét. Halk dörmögő nyögések szöktek ki belőle. Felbátorodtam, gyorsítottam. A hangja egyre hangosabb lett. Ismét hajamba fúrat ujjait. Átvette az irányítást. Hirtelen csípője előre lendítésével és keze tolásával, torkomon éreztem szerszámát. Kellemetlen volt. Felnéztem rá. Nem hagyta abba. Ördögi élvezettel teli mosollyal nézte végig, ahogy a könny cseppek folytak végig így is ázót arcomon.  Egyre hevesebb, egyre kellemetlenebb érzést hagyott maga után. Levegő kevésnek bizonyult.
Kezemmel csípőjére fogtam, hogy eltoljam magamtól. Egy pillanatra sikeresen megszabadultam a fullasztó érzéstől. Levegő után kaptam, de a második nagy levegő vételnél ismét lenyomta péniszét a torkomon.
Nem mertem ellenkezni. Csak kegyelmet kérlelő tekintettel bámultam élvezettel játszó arcát.
KG:-Bírd még... ah-- e-egy kicsi~t!-Nyögdécselte egyre gyorsuló tempót felvéve. Nyelvemen terülő  gyors mozgású pénisz alig észre vehető ugrálásba kezdett.  Hirtelen kirántotta ajkaim közül hosszú farkát, hogy arcomra élvezhessen. A meleg folyadék végig csordult a nyakamon. Ahogy a langyos víz leverte rólam, kitisztult arccal figyeltem a felettem állót. Fejét hátra vetette, pilláit összeszorítva élvezte a orgazmus utóhullámait. Hangos lihegés tükröződött a falakról. Teljes megnyugvás után leereszkedett mellém. Apró, finom csókot lehelve ajkaimra. 
KG:-Jól vagy?-Bólogatással választ nyújtottam.-Remek! Kelj fel.-Felsegített a hideg, vizes padlóról. Ujjait a pólóm alá csúsztatta. Leakarta  venni rólam. 
YJ:-Kyungil...-Néztem rá értetlenül.
KG:-Igen? Mi az... azt hitted ennyi volt?
YJ:-Ömm..
KG:-Ne butáskodj, hísz ez csak a kezdett volt. Csak a büntetésed.-Zavaromba lesütőt szemekkel vártam a folyatást.
A testemhez ragaszkodó maradék ruha darabot szenvedélytől éhes tekintettel tépte le rólam. Testem fedetlen maradt, már csak a nedves alsónemű takart. Majd saját bőrével szinte már egybe fórt pólót nyúzta le magáról. Léptei alatt a víz fel-fel csapódott közeledtével. Víztől ázót kezeit derekamra vezette, alaposan rászorított vizes bőrömre, majd testem testéhez húzta. Annyira egymásnak tapadtunk, hogy az egyre melegedő víz sem tudott átjutni köztünk. Teste melegebb volt az egyemnél. Fűtötte a félelmetes vágy. Ajkaival ismét lágyan csókolta ajkaim.  A szabad kezével  cirógatta selymesen puha arcomat. 
KG:-Látod mennyivel másabb, ha nem ellenkezel.-Távolodott el tőlem, hogy egyenesen szemembe nézhessen. Erőtlen testem még egy választ se tudott ki küzdeni magából. Ezért csak néztem a tüzes tekintetét. Az eddig derekamon pihenő keze megindult. A vándorló ujjak egyenesen a bokszerem tartalmára fognak. Hirtelen realizáltam a helyzet nagyságát. A meleg érintés féltett részemen meghozta az eszem és vele új erőre kaptam. Megemeltem eddig mellettem hanyagon logó karom és minden erőmet összeszedve meglöktem Hyungot. A vizes csempén lökésemtől megcsúszva hányat vágódott, egyenesen az üveg falnak. A padlót bámulta, nem nézett fel.
YJ:-NEM TEHETED ezt velem! Engedj el!-Nem válaszol... talán megsérült az eséskor?
Válaszra várás helyet, inkább saját magamtól próbáltam szabadulni. A bilincset hiába cibáltam, a hangos zaj keltésen kívül semmire nem jutottam vele. E közben Kyungil tekintetét rám vezette. Mikor meg láttam gyilkos mosolyát megfagyott a vér az ereimben. 
KG:-Ez most tényleg fájt...-Nagyot felsóhajtott, majd ismét szóra nyitotta ajkait.-Látom még se tanultál a hibádból. Kicsit csalódtam az eszedben. Most így jobb? Vagy te ara hajtasz, hogy büntesselek? Hát ha így szereted, kemény leszek.
YJ:-Hyung kérlek. Elég.-Csuklott meg halk hangom.
KG:-Hogy tehetném, ezek után? 
YJ:-Csak.. engedj el...-Kapaszkodott meg a mellette lévő vízvezető csőbe, majd izmait megfeszítve felhúzza magát. Kiegyenesedett és  ismét megindult felém. Kezeit felkaromtól kezdve levezette a bilincsig. Majd hirtelen a vállamnál fogva hátal fordított. A meglepetés erejével teljesen leblokkoltam, hagytam, hogy irányítson.  Gyorsasága figyelemre méltó, pillanatok alatt keze közé került, az eddig földön heverő vizes szíj. Teljes testével a falnak nyomott. Rapid mozdulattal bilincsem mellé szíjazta eddig háborítótlan kezem. A két kezem erősen oda rögzítette a hideg vezetékhez, míg én a lehető legnagyobb fokban próbálok hátra-hátra tekinteni, ő csak biztosra ment fogva tartásom hatékonyságában. 
KG:-Na, így már jól leszel.-Távolodott el szemernyit hátamtól. Ezzel segítve hátra tekintésem mértékét.
YJ:-Ez mire volt jó?-Kétségbe esett hangom lágyan halkul, szemkonktatus őrizve.
KG:-Ugyan csak arra, hogy elkerüljük a semmirevaló magatartást.-Lebegteti szemét esedező tekintettemen.- Jaj ne nézz így rám!
Derekamon átfonja hosszú karjait, teljesen belehajol arcomba, hogy újfent eltulajdonítson tőlem egy csókot.  Minden reményem, erőm elveszett. Már nem tiltakozok. Hagyom, hogy keze felfedező ösvényekre tévedjen. Ő nem is késlelteti tömérdek izzó érintését és ismét hídtagomra tapint. Bársonyos puszikat hint vállamra, miközben ujjaival teljesen körbefonja férfiasságom. Fokozatosan valamint ritmusosan mozgatja kezét. Egyre kellemesebb érzés elbódít, még szerény zihálást is képes kicsempészni belőlem. A Kyungil nyújtotta élvezet testemnek,  lázad az akaratom ellen. A túlfűtött levegőben nehezemre esik levegőhöz jutni mindezt összevetve. 
YJ:-Kyungil...-Lihegve lehelem ki ekhó nevét. Mostanáig bőrömre tapadt ajkai elbúcsúznak egymástól.
KG:-Ugye, hogy nem is olyan rossz? Tudtam, hogy a végére tetszeni fog.-Hangjába cseppnyi büszkeség és öröm rejtőzött.
YJ:-Nem kapok... levegőt.
KG:-Mi??-Megragadta a folyadék szabályzó csapot, majd hűvösebb fokozatra állította a víz hőmérsékletét.  Hogy a levegő meleg pára tartalmát csökkentse, még az ajtót is kinyitotta.
-Mond, hogy jobb!
YJ:-Jobb...-Mindent erőfeszítése jó létem érdekében eredményes lett.
KG:-Haaah.. megrémítettél!
YJ:-Sajnálom.
KG:-...nem.. én sajnálom!
 YJ:-...
KG:-Bocsáss meg! Kérlek! Nem tudom mi ütött belém. -Tért észhez.
YJ:-Nem haragszom...-Váratlanul elzárta a csapot, majd lehajolt a víztől ázott nadrágjához, hogy elővegye annak a szűk zsebéből a szabadulásom kulcsát. Kulcsot elhelyezte a bilincsen kukucskáló lyukba, ezt követően egy kattanással el is engedte kezem. Végre szabad kezemmel a szíjat próbáltam lenyúzni másik kezemről.
KG:Hagyd majd én.
YJ:-Rendben.-Csakhogy szabadon engedett kezemen sértett területét vizsgáltam.
KG:-Hagyom, hogy befejezd a fürdést. És tényleg sajnálom.-Arcán megbánás és kegyetlen szomorúság ült. Összekapkodta szétszórt holmiját és az ajtó felé fordult, hogy magamra hagyhasson.
YJ:-Hyung várj.-Kaptam csuklója után. Arca érzelem mentesen tekintett válaszolt. Kezét két kezem közé fogva emeltem meg. Arcom tenyerébe hajtottam, majd apró puszit leheltem rá.
Meglepetsége feltűnően nagyra tárta szemeit.
KG:-YiJeong...
YJ:-Igazad volt. Nem is rossz..-Pajzán mosollyal pillantottam elvarázsolt tekintetébe.
KG:-MI?-Nézett rám kikerekedett szemekkel, majd halk sóhajjal kieresztette magából meglepetségét. Habozva hajolt le ajkaimra csókot csenni. DE én bizalmat lehelve belé, vadul csókoltam vissza, kezét nem eresztve. Az ázott ruhák a földön landoltak.
YJ:-Maradj itt velem.-Távolodtam el tőle, majd húztam magam után a tusoló fülke alá. 
Szemei kéjjel mosolyogtak le rám. Utolsó ruha darabomtól is megszabadultam. Így már mind ketten Ádám és Ádám kosztümben forrtunk egybe.
KG:-Rendben.-Őszinte igaz mosollyal csókolt meg újra és újra. Felhevült mellkasán pihentetem egyik kezem, még a másikkal tarkóját cirógattam. Ráunva pozitúránkra felkapott és a üvegfalhoz döntött. Hideg érzés elhalványult a izzó csókjai mellett, amit felső testemen éreztem. Tenyerével fenekemnél fogva tartott. Szó szerint a tenyerén hordoz. Bajlódás nélkül tolt feljebb a fal mentén, csók viharja rendületlenül haladt lefelé. Elérve férfiasságomhoz, csókjai buja nyögéseket rabolt ki belőlem. Erős karjainak 67 kilóm meg sem kottyant. Mivel egyik  kezét ki is vette fenekem alól lejjebb eresztve, hogy végig vezesse karcsú oldalamon, mi igen hát borzongató érzést nyújtott. Ujjait ajkamnál megállította. Tekintetét felsőtestemen vezette fel. 
KG:-Enged be!
Kérését ezúttal szívesen teljesítettem. Ajkaim apró résnyire nyitottam, majd hagytam, hogy ő tegye meg a következő lépést. Ami nem siet az nem vár. Az ujjait bő nyállal kezdtem szopni. Mikor kellően nedves lett, ki vette párnáim közül és bejáratomhoz helyezve betolta őket. Elsőnek kettő ujjal kezdte. Lassú mozgása enyhítette a még szokatlan érzést. Amint kellően bejáródott a két ujjt követte a három majd a négy is. Kellemetlen érzés a fájdalmas nyögést eredményezte. De ahogy testem hozzá szokót az érzéshez, a kényelmetlen érzést felváltotta a gyönyör, ami nyögéseimen is hallatszottak. Már nem volt elég ennyi!
YJ:-Tégy.. magadévá..  Hyung!-Nyögdécseltem vállait markolászva.
KG:-Biztos készen állsz?
YJ:-I-ge~n.-Bológattam bódultan.
Ujjai eltávozásával hosszan felsóhajtottam. Azonban mikor hatalmasra duzzadt makkjának hegyét kezdtem érezni bejáratomnál, szemernyit  megrendült lelkesedésem. Megfontoltan, óvatosan tolta egyre beljebb szerszámát, már-már teljes hossza bennem szendereg. Mely olyan hangokat hozott ki belőlem mit még a színpadon se tudtam produkálni. Saját magam és őt is meglepte mikre nem vagyok képes. Zavaromba szám elé kaptam mind két kezem, amik eddig vállán pihentek. Hyung ráérősen mellesleg minimálisan kezdte el mozgatni csípőjét. Mi ismét hangom ébresztgette. Próbáltam vissza tartani, ezt segítette a számra szorított tenyerem is. 
KG:-Ne..Ne-Lihegve nézett fel rám.-Ne tarts vissza! Haaahh... Imádom az ... angyali.. hangod. -Kezeim vissza helyeztem vállaira. S mikor kihúzta, majd hogy nem  teljesen farkát, sóhajtani se maradt időm, egy erőteljes behatolás győnyőr pontomat érintve újból mámorított nyögésem visszhangzottata a szobát. A mozdulat folyamatos ismétlése tébolyító inger volt, elmém és testem számára. Hangom rekedésig hangoztatta. Képes lettem volna azonnal elélvezni. De valami még is csak vissza rántott egy darabig. Hogy mi volt az nem tudom pontosan. Mivel Kyungil ezt a gátat rögvest át is törte, amint kezeivel rásegített gyorsító tempójára. Farkam apró ugrálásba kezdett, ezt követően be is leptem has falam,  majd nem teljes területét saját élvezetem nedvével. Zihálásom véget nem érőnek tűnt. Hyung lassítani kezdett. Kicsivel később, ahogy enyhül lihegésem letett. Szorosan karjai közé fogott,  szerencsémre mivel alig birtam lábon maradni, csókunkba merülve. 
KG:-Hogy vagy?-Érdeklődő tekintette szív robbantó volt.
YJ:-Elképesztően.-Mélyültem el tekintetében. 

BLOL~16.rész~Pánik

~JY:-Te 7 pasival élsz itt ?
K:-Talán... Most menned kellene.
JY:-Jó, de...
K:-Tessék itt egy egy váltó ruha-Nyújtottam át az egyik fiú ruháját. 
JY:-Köszi.
K:-Most menj.
JY:-RENDBEN! De akkor holnap is jöhetek?
K:-Majd még telefonon beszélünk.
JY:-Rendben.-Kísértem ki sietve Jiyongot, hogy ne kerüljek bajba.-Szia!
K:-Szia!-Hála ennek az udvariatlan siettetésnek, ép időben a fiúk érkezése előtt elhagyhatta az épület területét Jiyong.

*
JM:-Sziooo!-Hangoskodva tört be az ajtón hiperaktív Jimin.

K:-Sziasztok.-Maradt annyi időm, hogy megterítsem az különleges vacsorát.

RM:-Mi ez a csodálatos ismerős illat?-Csillogó szemekkel siettek az étkező asztalhoz, mint akik már hetek óta nem ettek volna, úgy csorgatták a nyálukat hazai ételek láttán.

J:-Ezeket te készítetted?

K:-Igen, remélem jól sikerültek most főztem először ilyet.

V:-Az illata alapján nem lehet rossz.

K:-Foglaljatok helyet!-Nagyon örültem, hogy mindenkinek tetszett a meglepetésem.

SG:-Hát akkor... JÓ ÉTVÁGYAT.-Kezdtek hozzá hirtelen nagy sebességben elpusztítani az asztalra terített ételeket.

K:-Jó étvágyat, remélem ízleni fog.-Mindenki arcáról tükröződött a finom étel állttal nyújtotta élvezet és öröm.

JH:-Mindjárt jövök.-Állt fel. majd megindult a mosdó felé J-hope.

JK:-Imádom *-*, Te vagy a legjobb Kira.-Ragyogó szemekkel nézett rám JungKook, miközben ízlelgette a főztem.

K:-Ugyan!-Hirtelen a kapucsengőre lettem figyelmes.

JM:-Ki lehet az?

K:-Majd én intézem!-Pánikomba felpattantam az asztaltól. De már késő volt. J-hope megnyomta a beengedő gombot.

SG:-Miért engedted be?

JH:-Miért ne?

SG:-Hát mert ki tudja ki az!!

JH:-Hát a bejárat úgy is zárva! Majd mindjárt kiderül ki az.

SG:-Jó te tudod..-Falatozott tovább, míg én halálra aggódtam magam.

K:-Hope nyugodtan folytasd csak a vacsit, majd én intézkedem a vendég felől.

JH:-Nem, nem! Ne fáradj! Ha már itt vagyok a bejáratnál, akkor te ülj csak vissza nyugodtan. Majd én nyitok ajtót.

Kopogtak. Vissza zuhantam a székembe.

Vesztemet éreztem. Éreztem, hogy ki rejtőzik az ajtó mögött. Tudtam, hogy végem.

A tenyerem izzadt. A lábam remegett az idegességtől.

J:-Minden rendbe Kira?-Mintha minden le lett volna lassítva.

RM:-Sápadtnak tűnsz.

JM:-Várjunk csak... ma van csütörtök!-A fejembe víz hangoztak a fiúk szavai és hideg nevetés tört fel bennem belül. Féltem. Az ajtó nyitás hangosabb volt, mint maga a fiúk beszélgetése. Az ajtó nyikorgása őrjítő volt. Szét hasadt tőle a fejem. A remegésemet nem tudtam uralni.

V:-Héj-j-j-j-j Ki-ki-ki-i-i-ra-a-a! Jól vagy??-Nem! NEM! Nem vagyok jól. Ordítottam magamban. De igazi hang nem jött ki belőlem. Az asztalra görnyedve vártam a vesztem.

JM:-Jaj, ne már megint kezdődik!

Amint az ajtó kinyílt teljesen, minden zaj a fejemben elhalkult. A pánik még mindig szorongatta a torkom, de már a fiúk hangja elnémult.

JH:-Te meg ki vagy?-Kaptam az ajtóra kétségbe esett tekintettem. 

JY:-Ömm..Neked is szia... Jiyong vagyok.

JH:-Mi járatban?

JY:-Én csak Kir..

JM:-Kirához jöttél ugye?-Vágott közbe Jimin. Miközben a J-hope háta mögé ballagott. 

JY:-Ami azt illeti.

SG:-Várjunk csak.. az nem az én pólóm?

JM:-Kira most nem igazán érzi jól magát, szóval...-Könnybe ázott szemekkel, reszkető testtel figyeltem mi fog most történni.

RM :-Valaki elmagyarázná mi folyik itt?

JY:-Én csak itt hagytam valamim...

V:-Mikor voltál te itt egyáltalán?-Értetlenkedtek a fiúk.

JY:-Ma, délután.

SG:-Még egyszer megkérdezem... az a én pólóm?

JY:-Meglehet...

JK:-Minek voltál itt és miért van rajtad Suga pólója?

JM:-Kirával kettesben volt itt. Szerinted?

JK:-...

 Majd, hogy nem mindegyik fiú a bejáratnál faggatták Jiyongot. Még Jin velem foglakozott.

J:-Kira, kérlek mondj valamit! Olyan üres a tekinteted. Jól vagy?- A szemem nagy nehezen levettem a fiúkról és Jinre szegeztem. Hang nem jött ki a torkomon, a testem is olyan nehezen tudtam irányítani. Könny cseppeket viszont már nem tudtam magamba tartani tovább.

J:-Jaj te lány, ne sírj!-Ölelt át szorosan Jin. Az ölelése ismerős érzést hordozott magával. Fájdalmas érzés. Ismét az a vér fagyasztó nevetés töltötte meg elmémet. Ismét elsötétült minden. Elgyengültem.

-FIÚK! Kira elájul! Hé te Jiyong vagy ki, fogd a holmid és menj! Valaki hívja a mentőst.

JY:-Én segíthetek!

JM:-Nem kel! Segítettél már eleget. Megoldjuk.

V:-Menj haza!

JY:-Nem hagyhatom így...

JM:-Mi itt vagyunk neki. Nincs szűksége rád is!

Bár tényleg a eszmélet vesztés küszöbén álltam, még mindent láttam és hallottam.

Láttam azt is, ahogy Jinyong tehetetlenséget rá erőltetve alsó ajkait harapdálva ment el szinte mellettem. Szemöldökét össze szorítva hajolt le az egyik álltala hozott szatyorhoz és emelte ki belőle pénztárcáját. Láttam, ahogy a fiúk az értem aggódás és a harag közt vesződtek. Hogy Suga méreggel teli tekintettel nézi végig az idegen fiú távozását. Hallottam azt is, ahogy aggodalommal teli hangú V hívta fel a mentősöket. Éreztem a hideg bőrőmhőz érő forró ujjakat Jin ölelésében. Éreztem a lassuló szív verésem.

~Timi~

BLOL~15.rész~Jiyong

~ A fiúkkal szépen, precízen megterítettük a eddig üres asztalt. Mindenki elfoglalta a helyét. Én az asztalnak a legszélén ültem, mellettem V és ő mellette Kook. Velem szembe Hope és Rapmon, mellettük pedig Suga ült Az asztal egyik végében Jin, még a másik hozzám közelebbikben Kira helyezkedett el. Mint egy nagy család, úgy vacsoráztunk immár lassan második hete.
Különleges éjszakának állok, illetve fekszek elébe. Előre tudom, hogy miken fog kattogni az agyam. Vajon el kéne mondanom valakinek, a ma Kirával történteket? Vagy hagyjam a feledés szigetének öbleiben sodródni?

Kira pov

Hát eljött a várva várt nap. Végre csütörtök, végre találkozhatok Jiyong-gal, végre kezdetét vehetem a tanulásnak. Remélhetőleg nem kel sok alkalom és teljesen magamévá teszem a Koreai, illetve az ázsiai konyhát. Általános iskolától kezdve egészen a gimnáziumig, rettentő hamar megtanultam mindent, ha érdekelt vagy ha nagyon kellett. A fiúk már megreggeliztek, készen állnak a napra. Várhatóan nem sokára üres lesz a ház. Sietek a teendőim elvégzésével, hogy ne keljen agyalnom azon, hogy minden rendben van-e, mikor Jiyong ide ér. 

RM:-Hééé, Jungkook kész vagy már?

JK:-Még egy perc!

RM:-Mit csinálsz még?-Indult meg a Rapmon folyosó végéből a Jungkook-kal közös szobájuk felé. Az ajtóhoz értve, megtorpant ledobta vállára lazán felhelyezett táskáját. Karba tette karjait várta, hogy Kook felfigyeljen rá.

JK:-Csak...

RM:-Nem hiszem el!  Még fel se öltöztél. Időre megyünk! Pontosnak kel lennünk! Te meg még játszol!

JK:-Tudoom, tudom! Pillanat~

RM:-Már is!-Emelte fel kicsit Leander a hangját. Mire megindultam én is feléjük.

JK:-Jó!

K:-Minden rendben?-Érdeklődtem finoman.

JK:-Igen.

RM:-Nem! Jeon Jungkook úgy gondolja, hogy ő nyugodtan késhet.

JK:-Ez túlzás, én csak...

RM:-Te most ne beszélj! Haladj!-Vágott azonnal közbe Rapmon.

K:-Jaj, Rapmon ne légy ennyire kemény vele!

RM:-Nem barátom az erőszak, de Kook már túl sokszor csinálta ezt. Így járt.-Kook erre csak forgatni kezdte szemét, amit szerencséjére csak én láttam, vettem észre.

K:-Biztos nem szándékosan tette ezt.

JK:-Hát nem is!

RM:-Akkor is!

K:-Próbáld elnézni neki ezt rendben? Az én kedvemért, nem szeretném ha veszekednétek. Kérlek!-Egyenesen szemébe néztem RM-nek, lágy mosollyal kérleltem elnézését. 

RM:-Rendben~-Sikeresen sikerül meglágyítani haragtól duzzadt szívét. Majd ott hagyta a kicsi Kookot.

JK:-Köszönöm!-Egy hirtelen ölelésbe csöppentem.

K:-Nin...Nincs mit.-Zavarba estem Jungkook hálával teli meleg ölelésétől.

JK:-De édes vagy ilyenkor. :3

K:-Mi? Milyenkor? 

JK:-Amikor zavarba esel az érintéseinktől.

K:-Én ne.. nem is.... na jó .. talán picit.

JK:-Nem kel választ adnod, tudom én anélkül is.-Kivillantotta kétt eper vörös ajkai közül aprócska nyelve hegyét.-Vérbeli Army.

K:-Fura...-Motyogtam orrom alatt.

JK:-Mi?

K:-Jimin nem olyan rég, még azt mondta nekem, hogy én nem olyan vagyok mit a többi Army.

JK:-Egy szóval se mondtam, hogy olyan vagy mint a többi Army. Te jóval több vagy.-Ismét teljes zavarba estem, már annyira, hogy hang se tudott ki jönni a torkomon.

RM:-Kook kész vagy?-Kiabálás hallatszott a nappali egyik végéből.

JK:-Ahan~-Sietve nyúlt a cuccai után, hogy ne kapjon még egy fej mosást Leandertől.

Rohanó léptekkel szalad a többiek után, akik már a lépcső házban vártak rá.

Nem sokkal később, ahogy én is mindennel elkészültem BTS-t hangoztató csengő hangomra lettem figyelmes a szobámból. Sietem felvenni hísz tudtam ki és miért hív.

K:-Szia, itt Kira!

JY:-Szia, itt meg Jiyong!-Kuncogva válaszolt.

K:-Remek már nagyon vártam, hogy hívj!

JY:-Na, ezt nagy örömmel hallom, mivel már nem sokára nálad vagyok.

K:-Komolyan? 

JY:-Igen! Szóval remélem készen állsz, mivel ma már főzni fogsz!

K:-Készebb már nem is lehetnék.

JY:-Ezt szeretem volna hallani.-A telefonon keresztül is, láttam magam előtt szélesre húzódott édes mosolyát.-Itt is vagyok. Fel engedsz?

K:-Rohanok!

JY:-Köszi. Addig leteszem.

K:-Rendben.-Rohantam az bejárati ajtó melletti kis készülékhez, hogy felengedhessem a rég várt vendéget.

Jiyong két nagy bevásárlós szatyorral jelent meg előttem. A zacskók telis-tele voltak hozzá valókkal.

K:-Jaj, nem kellet volna ilyen sok mindent neked venni.

JY:-Ki a tanár, te vagy én?

K:-Te...-Elsőre nem értettem miért is kérdezi ezt ép most tőlem.

JY:-Akkor biz bennem.

K:-Rendben.-Segítettem bevinni a konyhába a nehéz szatyrokat. Érdekes édes illat csapott meg.

JY:-Baj van?

K:-Nem, nem! Csak nagyon jó az illatod. 

JY:-Oh~ Köszönöm. Calvin Klein.

K:-Nagyon finom illata van.

JY:-Reméljük, hogy a mai elkészített vacsora is ilyen finom illattal lesz teli.

K:-Garantálom.

JY:-Elsőnek is kezdhetnénk egy egyszerűvel. Mit szólsz egy kis KimCHee-hez ?

K:-Menni fog.

JY:-Merem fogadni.-Vette lassan elő a hozzá valókat.

K:-Kezdhetjük?

JY:-Persze. Hány főre főzünk rajtad kívül? Ahogy látom nem vagy egyedül itt.

K:-Öm igen.... Rajtam kívül még 7 fő.-Nézett rám meglepetten.

JY:-Még 7 fő?

K:-Veled együtt nyolc, hísz te is megkóstolod.

JY:-Jó sokan vagytok itt.

K:-Igen, mondhatni egy nagy család.

JY:-Rendben. Akkor kezdjünk is hozzá.

A hozzávalókat előkészítettük. Kaptam egy receptet is, mi alapján dolgozhattam. Jiyong segítőkészen elmagyarázta mit, hogy kel. Mindenre oda figyelt ne, hogy elrontsam. Ennek köszönhetően finomabbnál finomabb fogások lettek. Csak úgy repdestek a percek, az órák a konyhában. Már a harmadig fogáshoz láttam neki, mikor ismét a telefonom dalolt. 

K:-Felveszem!-Ahogy hirtelenjében felemeltem jobb kezem, sikeresen felborítottam a nem rég saját kézzel készített Bulgogi házi szószt, és természetesen magamhoz híven egyenesen Jiyong szép, tiszta, hófehér, kisé rá bő ingét vette célba.

-URAM atyám! Jaj, nagyon sajnálom, nem volt szándékos! Egy pillanat és kiszedem!-Fogtam meg egy száraz konyha ruhát és próbáltam kiszedni a hatalmas foltot, teljesen megfeledkezve a csörgő telefonról.

JY:-Ne aggódj!-Lágy, kedves hangja simogatott.-Hagyd csak, majd én!

Lassan elkezdte kigombolni ingét, egyre jobban látható lett a szépen kidolgozott felső teste. Az ingen lévő zsírfoltra egy kevéske mosogató szert tett. Alaposan bele dolgozta ezt a textilbe. Majd ezt követően elővette a nagy szatyorban lévő ecetet. Egy tálba ki öntött ecetben alaposan átmosta és öblítette az anyagot.

JY:-Már csak, kikel mosni és nyoma sem lesz a foltnak.-Lágyan mosolygott le rám.

K:-Rendben.-Vettem át tőle az ecetes felsőt, percekig csak vele szemben állva öríztem a szemeit, hogy véletlenül se higgye azt, hogy máson ragadt le a tekintettem. A némaságom feszülten hangossá tették a háttérben hangosodó csengő hangot, ami hírtelen hang postára váltott át:

"Szia Kira! Jimin vagyok, csak szólni akartunk, hogy hamarabb érünk ma haza, mint ahogy vártuk. Már úton is vagyunk. Hív nyugodtan vissza, ha gondolod! Szia! A fiúk is üdvözölnek."

K:-Basszus! -Kaptam észhez gyors a fürdőszobába vittem az ecettől ázott inget, bedobtam a mosógépbe. És gyors fokozatra állítva azt, ott hagytam.
JY:-Baj van?
K:-Nem... vagyis de! Nem kéne téged, így itt találniuk.
JY:-Miért? Kik?
K:-Mert, még nem sajátítottam el a főzést. Nem tudnak rolád. Ez olyan meglepetés féle.
JY:-DE, már úgy is tudják mire készül. A Mai vacsora véget.Mellesleg jobban ment mint vártam.
K:-Hmm.. igaz is...
JY:-NA, ugye?-Elégedetten vigyorgott.
K:-DE, akkor se kéne!
JY:-Mit, miért? Kikkel laksz itt? Azt mondta "Jimin", hogy a fiúk is üdvözölnek.
K:-Ööömmm-Nem emlékszem!! Jaj, nekem nem tudom mi volt a szerződésben... beszélhetek a fiúkról...??... Egyáltalán felszabadott volna jönnie Jiyongnak.
JY:-Te 7 pasival élsz itt ?
K:-Talán... Most menned kellene.
JY:-Jó, de...
K:-Tessék itt egy egy váltó ruha-Nyújtottam át az egyik fiú ruháját, amit a fürdőből szedtem össze. 
JY:-Köszi.
K:-Most menj.
JY:-RENDBEN! De akkor holnap is jöhetek?
K:-Majd még telefonon beszélünk.
JY:-Rendben.-Kísértem ki sietve Jiyongot, hogy ne kerüljek bajba.-Szia!
K:-Szia!-Hála ennek az udvariatlan siettetésnek, ép időben a fiúk érkezése előtt elhagyhatta az épület területét Jiyong.

~Timi~

SugaKook~A bénulás

Harmadik fél szemszöge

A banda egyre felkapottabb, így egyre nagyobb elvárások terhelik a fiúkat. A napjaik nagy része kémény munkával telik. Alig marad idejük aludni, hísz késő este érnek haza és akkor még nem is foglalkoztak az otthoni dolgaikkal, teendőkkel. Ez a hatalmas teher mi nyomja vállukat, a kamerák mögött rejtőzik. Fáradtak, kimerültek, ingerültek. De még is a közönség előtt, mindig a jó kedvű, pörgős, boldog énjük próbálják mutatni. A fiúk gyakran elalszanak koncert előtt, utazás közben vagy amikor marad pár perc pihenőjük. Nem olyan rég volt egy olyan interjú ami "Újonnan felkapott K-pop bandák" cím  alatt futott a média világában. A fiúk rossz kedvel és álmosan érkeztek meg a stúdióba. Amint a forgatás elkezdődött, mindenki elővette a jobbik formáját. Ők tényleg őszintén szeretik az őket követő embereket vagyis az Armykat. Ezért se akartak csalódás okozni. Bár most a megszokottnál is jobban játszották a jó kedvű fiú szerepet és ezúttal is legfőbb kép J-hope. Amit Suga nem jó szemmel nézett végig. A forgatás alatt nem szólt egy rossz szót sem, mivel nyomatékosan kérték tőle a cég fejei, hogy hanyagolja a bunkó stílust. Amint vissza értek Dormba nem bírta tovább magában felgyülemlő feszültséget tartani, amire a fárad, álmatlanság csak rá pakolt jó pár lapáttal.
JH:-Végre itthon!
SG:-Végre az idegesítő, gyerekes, idióta Hoseoktól elzárva.-Indult meg szobája fele.
JH:-Mi van ?
SG:-Semmi!
JH:-Nem! Mond csak, hogy mi bajod?-Az ingerült banda tagok könnyen felhúzhatóakká váltak.
SG:-Az a bajom B@ZĐ meg, hogy csak lehúzod a banda színvonalát az óvodás szintű viselkedéseddel, mellesleg Kurv@r@ elegem van abból, hogy elkel viselnem a nyomorék ló pofádat. Fülsértő visongásaidról még nem is beszélve. Szebb szavakkal élve, elegem van belőled.-Tőrt elő Sugából a váratlan és sértő véleménye.
JH:-Te F@$Z fej... szívd vissza!!-Indult meg Hope nagy erős lendülettel Suga fele, kezét ökölbe szorítva, karját már lendítette is társa arca fele, hogy oda mérjen egy jókora ütést. De Suga hirtelen elhajolt az ütés elől, majd gyors földre terítette ellenfelét.
SG:-Lassú!-Húzta fel egyre jobban társát Suga. Ahogy hanyatt a földre került Hope, azonnal rá nehézkedett, hogy nem meneküljön, így tehát Suga került felülre. Hoseok hiába próbált, kiszabadulni szorításából képtelenségnek tűnt, ezért szavakkal kezdte a másikat sérteni.
JH:-Te meg egy beképzelt utolsó senki láda. Az  Armyk is csak azért kedvelnek, mert a fényképész úgy szerkeszti a képeket, hogy ne legyél olyan retardált ronda rajta, mint a valóságban. Hísz biztos nem a teljesítményéért vannak oda. Se sok szöveged, se jó tánc tudásod, se jó hangod. Elgondolkodtató, hogy minek is vagy banda tag!-Suga nagyon magára vette azt amit Hope mondott, mivel úgy vélte igaza van. De ezt nem mutatta ki, nem mutathatja ki gyengeségét. Ezért védekezés kép elkezdte gyepálni az alatta fekvő arcát. Egyik ütés ajkát érve, feltépte azt! A vöröslő vér gejzírként bugyogott fel felszínére. A Nappaliba be ért a legfiatalabb banda tag Jungkook is.
JK:-Mi folyik itt?- Még nem látta a földön bunyózó társait, csak a kiabálásra lett figyelmes. De mikor megpillantotta véres társát a földön, rajta a másikkal. Azonnal észhez kapva rohant oda hozzá lerángatva Sugát, aki még mindig ütötte volna a lejjebb maradt társát. Amit szabadulásra lehetőség akadt, Hope kapott is rajta és felkelt. Suga ki szabadult Kooke fogásából és ismét Hoseok fele indult, aki most gyorsabbnak bizonyult, hamarabb mért ütést ellenfelének. A nagy dulakodást mindenképp megakarta akadályozni a kicsi Maknae.
JK:-Fiúk! Gyertek már!-Segítségért kiáltva próbálta vissza fogni a két társát, hogy ne nyírják ki egymást. Hol az egyik, hol a másik lökte el az útból. Míg nem Suga teljesen véletlen, úgy lökte meg szegény Kookiet,  hogy egyenesen a gerincébe mélyedt azasztal sarka ütközéskor. A fájdalomtól remegve földre roskadt. A srácok ezt látva érkeztek meg a szobába. Jimin hirtelen ott is termet nyöszörgő társa mellett.
JM:-Úr isten Jungkook, jól vagy?-Kapott észhez Suga és Hope is, egymás gyilkolászását abba hagyva, rohantak a kisebbhez.
JK:-Én... én...
J:-MI az? Mond! Te??
JK:-Én nem... nem tudom mozgatni a lábam.
RM:-Mi??-Állt meg egyszerre mindenkinek a vér az ereiben.
JK:-Nem..nem érzem a lábaim!!!-Sokkolódott le az egész fiú banda! Suga még közelebb furakodott.
SG:-Ezt érzed?-Szorította meg gyengén, de határozottan a combját.
JK:-NEM! Semmit!- Törtek elő rémülettel teli hatalmas kétségbe esett könnyek a szeméből. Suga teljesen lefagyott, használhatatlanná vált.
RM:-Valaki hívja a mentőket!-Hope tárcsázta a mentő számát és értesítette őket a helyzetről. V és RM felsegítette a kétségbe esett társukat. Elbicegtek vele a kanapéig. Pár perccel később a roham mentősök bevittek, egytől egyik mindenkit a sürgősségire. A síri csönd, feszültség csak nőtt. Suga az egyik fa széken ült lehajtott fejel a padlót bámulva, kezeit arcába temette. Heosok fel alá, azaz oda vissza járkált a terem egyik végéből a másikba. És persze a  többieken is hatalmas aggodalom ült. Percek lassan, de az órák még lassabban teltek.
SG:-Ahh mi tart még eddig?
JH:-Te inkább maradj kussba!
J:-Hé!
SG:-Ugyan miért legyek kussba?
RM:-Ne itt veszekedjetek!
JH:-De igazam van! Mindenről Suga tehet! Ő lökte fel Kookiet!
JM:-Igen..ez igaz!
SG:-Ugyan úgy lökdöste J-hope is! Ez teljesen véletlen volt, hogy nekem sikerül rossz helyre löknöm.
RM:-Ahogy mondja! Véletlen volt, nem hibáztathatunk senkit!
JH:-Az lehet véletlen volt! De akkor is Suga kezdte az egész történetet.
SG:-Te támadtál hamarabb!
JH:-Csak mert kiprovokáltad!
SG:-Mert olyan fogyatékos vagy!
JM:-Na jó, állj le Suga! Szerintem is te hibád. Te kezdesz mindig mindent.
J:-Hát az biztos, hogy sértegetésben profi!-Támasztotta alá Jimin állítását Jin is!
SG:-Miért? Fáj ha kimondom az igazat!
V:-Na, jó tényleg pofa be Suga! Most pont neked nem kellene nagy képűnek lenned! Nem igaz, hogy nem látjátok a helyzet súlyosságát. Jungkook nem tudta használni a lábait! Sőt nem is érezte azt!
SG:-És ez miért az én hibám?
V:-Te lökted fel! Felfogtad?
RM:-Na jó elég! Hagyjátok Sugát!
SG:-Kösz RM!
RM:-Nem azért mondom, mert nem értek velük egyet! Ha nem mert az a dolgom Leander ként, hogy a konfliktusokat elsimítsam. Nem akarlak téged megvédeni, mert nem érdemled meg.-Sújtotta mindenki véres ostorral Suga hátát. Aki kényelmetlenül érezte magát saját csapat társai közt. Hísz tudta, hogy igazuk van és rettenetesen sajnálta a dolgot. Hihetetlen bűntudata volt. De túl makacs volt ahhoz, hogy ezt velük is megossza.
SG:-Jó, inkább ki megyek a levegőre! -Fordított hátat és elindul a kijárathoz vezető folyosón.
JH:-Úgy van menekülj csak!-Kiabált az ép távozó után. Ki meg nem hallottá nyilvánítva halad tovább. Már ép fordult volna le a szoba végén, mikor az orvos lépett ki Jungkook mellől. Suga úgy állt, hogy a többiek ne vegyék észre. Végig hallgatta az orvos friss híreit.
DR:-Sajnálom fiúk, a barátjuk nagyon rossz állapotban van. A gerincén olyan sérülés keletkezett ami bénuláshoz vezetett.
JH:-MI??
A távolból hallgatózó Min Yoongiban egy világ tört össze. A falhoz tapadva csúszott végig rajta le, miközben tenyerét szája elé szorította, hogy ne hallatszódjon ki zihálása. Könnyek eső záporként hullottak le a kórház kicsempézett padlójára.
JM:-De! De ő az egyik legjobb táncosunk! Ez nem.. ezt nem történhet meg!
DR:-Kérem hadd folytassam!
RM:-Igaza van! Folytassa kérem!-RM próbálta megőrizni a hideg vérét.
DR:-Szóval most elég súlyos az állapota. Egyáltalán nem mozdítható a végtagjai deréktól lefele. DE! Lenne egy műtét miután, ha kitartó újra járhat.
V:-Nála kitartóbb ember nehezen talál doktorúr!
DR:-Remek! Akkor nem kel ez miatt félteni. A műtét viszonylag gyors és egyszerű. Sajnos sok alkalmam volt már kezelni ilyen fajta sérülést, szóval ne aggódjanak jó kezekben van a barátjuk.
J:-És mennyi idő mire teljesen felépül?
DR:-Hát az lehet, hogy eltart egy 1-2 évig.
RM:-Jézusom!-Kapott szája elé RM. Többiek is teljesen legvoltak képedve, vagy talán jobb kifejezés lenne, hogy kétségbe esve gondoltak bele a jövőbe. Abba hogy meglehet, hogy a szeretett Maknae nélkül kel folytatniuk.
JM:-Nem lehet ezt a folyamatot felgyorsítani?
DR:-Hát a hozzá hasonló sérülésekből eddigi leghamarabb felépülési idő amit tapasztaltam az 15-16 hónap volt! De ez csak annyira igaz, hogy addigra már tökéletesen tudta mozgatni végtagjait, ám de érezni még nem érzett semmit.
V:-Jungkook képes lesz hamarabb is felépülni!
JH:-Honnal tudod?
V:-Ónnal, hogy mi ott leszünk vele és segítjük a gyógyulásba.
J:-Bemehetünk hozzá?
DR:-Erős nyugtatót és fájdalom csillapított kapott. Valószínűleg már rég alszik. Szerintem menjenek haza. Pihenjék ki a történteket és holnap egészen korán már jöhetnek is látogatni. Még mielőtt a műtét végbe megy nyugodtan jöjjenek be hozzá.
J:-Mikor lesz a műtét?
DR:-11:30 kor visszük be a műtőbe és 2 re már vége is lesz.
RM:-Rendben mindent nagyon köszönünk!-Hajoltak meg hatalmas tiszteletet hálát adva az fő orvos úrnak. A srácok elindultak ugyan azon a folyosón, ahol pár perce még Suga sétált. Lépteket halván hirtelen felpattant a guggoló és belépett a mosdó ajtaja mögé. Bár az ajtó miatt nem láthatta őket, de tisztán kivehetően hallgatta mit társalognak róla.
JM:-Sugának nem kéne szólni, hogy megyünk?
J:-Ahhoz meg kellene keresni.
JH:-Majd haza talál egyedül.
V:-Jah!-Ahogy távolodtak annál érthetetlenebbé vállt a beszélgetés. Majd mikor már teljesen elhalkult a folyosó, kilépett a mellék helységből, nagy lendülettel rohant Jungkook szobája felé.
Hangosan berontott hozzá. Mire fel is ébredt a bent fekvő.
JK:-Suga?-Ágya mellett ismét összeroskadt társa kezét szorongata.
SG:-Úgy sajnálom!! Ne haragudj rám Kook! Én nem akartam, nem volt szándékomba bántani!-Hullajtotta a könnyeit a fehér gyűrőt lepedőre.
JK:-Mi? Nem értem mi?-Nem volt még teljesen magánál, egyrészt a gyógyszerek miatt, más rész fel sem ébred egészen.
SG:-Csak.. annyi..hogy sajnálom. Rettenetesen sajnálom!
JK:-De mit ?
SG:-Hát ami történt?
JK:-Hyung! Az nem a te hibád volt! Nyugodj meg! Ne sírj kérlek!-Kezdett az ő szeme is könnyben ázni, ahogy látta sajnálkozó elkeseredett társát.
SG:-Én nem sírok...én csak...
JK:-Minden rendben!-Simított végig mutató ujjával Suga puha arcán.
SG:-De Kookie te lebénultál! Semmi sincs rendben. Tudod te mit jelent ez a banda és én számomra?
JK:-Mit jelent számodra?
SG:-Hát... ha nem épülsz fel, kénytelen leszek én is ott hagyni a bandát, hogy segítség neked mindenben.
JK:-Mondom nem a te hibád, nem kel ez miatt se aggódni se felelni nekem!
SG:-Azt nem azért tenném, mert ennyivel tartozok, pedig de... ezt azért tenném mert én...
JK:-Mert te?
SG:-Jungkook én nagyon szeretlek téged! Nem fogom hagyni, hogy egyedül küzdj meg egy ekkora feladattal.-Döbbent le az eddig még soha nem látott Suga érzékeny oldalán Kook. Meg persze azon, hogy mit mondott.
JK:-Szeretsz?
SG:-Igen! És jobban mint egy barátot.-Szedte össze magát és egyenesen határozottan szemébe nézve vallt szerelmet társának. Aki zavarba esett a  nem várt vallomástól. Értelmes szavakat se tudott ki kaparni torkából, hísz ugyan úgy érzett és nem tudta elhinné, hogy ez meg történik.
JK:-Öm...ii...izé...é-én nem tudom mit.. én i..
SG:-Nem! Nem kel válaszolnod! Tudom, hogy nem helyes az amit én feléd érzek.. de nem tehetek róla...én bete~
JK:-NE! Ne mond azt, hogy beteg vagy mert így érzel!-Szakította félbe.
SG:-De ez nem lehet más csak betegség!-Teljes kétségbe esésbe esett.
JK:-HA! Te beteg vagy... akkor én is!
SG:-Ezt hogy érted?
JK:Pont úgy! Suga én is pont úgy érzek ahogy te! Szeretlek!- Suga szemei döbbenettől hatalmasra kerekedtek. Kezét az ajkai elé kapta. Nem hitt a fülének
SG:-EZ...ez ahhh
JK:-Igen?-Édes mosollyal figyelte a zavarba esett társát.
SG:-Ez csak még egy jó ok, hogy melletted maradhassak! És segítselek a felépülésben!
JK:-Köszi Hyung! De ne, hogy ott hagyd a bandát! Én is mindent megteszek annak érdekében, hogy ne tegyenek ki a cégtől. Nem a lábam miatt vagyok a csapatban! Én énekelek!
SG:-Ígérem nem fogok kilépni! Csak maradjon meg ez a remek hozzá állásod...ééss..szeress!-Emelkedett fel térdelő állásból, hogy megölelje az ágyban fekvő szépséget, aki nagy szívvel fogadta puha meleg ölelését. Addig ölelték egymást még Jungkook el nem szenderül Suga karjaiban.


Korra reggel ismét ellátogattak a kórházba társukhoz a BTS tagjai. Suga senkivel nem akarta megosztotta a tegnap este történt csodás eseményeket, de nem is tudta volna, hísz majdnem mindenki ellene volt. Senki nem beszélt vele. Még mikor Kookot látogatták, akkor is csak a háttérből csendesen mosolygott szerelmére, aki persze  észre vett őt. Suga maradt leghátul, így utoljára még válthatott pár szót Kookeival. Mielőtt bevitték volna a műtőbe, egy bátorító csókot adott szerelme homlokára. A váró terembe aggódó fiúkat ellepte az ideg az aggódás. Végtelenek tűnő percek és órák után a műtőből kilépő ápolók állttal tolt ágyat, egyenesen körbe vették az ideges fiúk. Suga is azonnal Kookhoz rohant. Ahogy a kórházi fények rá vetődtek az így is fehér arcára, még sápadtabbnak, még fehérebbnek tűnt. Szempillái enyhén csillogtak könny cseppektől, ajkai piroslóan fénylettek. Suga akaratlanul, olyan mámorosan mosolygott rá, mint aki mindjárt elolvad a látvány nyújtotta élvezettől. Ezt viszont már más is észre vette. Jin érdeklődet a fiatalabb társát, ahogy nézi a legkisebbet pihenni az ágyon, de nem szólt egy szót sem. A banda jó hírt kapott az orvostól "Remekül sikerült a műtét, jövő héten már kezdheti is a rehabilitációt, és még az is lehet, hogy jövő ilyenkor már szaladva találkozunk ismét a pácienssel." A remény csillaga felcsillant a fiúk szemében. Minden nap ellátogatlak lábadozó társukhoz, már 4 hete, hogy elkezdte a rehabot Kook. Nagyon szépen haladt felfelé a felépülés lépcsőin.
Suga csapat társai előtt nem közeledett a kicsihez. De amit kettesben maradtak kis időre estén ként egymásba fórt lelkük lángja, újra és újra lángra lobbant. Szerelmük egyre mélyebb, egyre nagyobb lett. Mindent beleadóan támogatták egymást. A haza engedés előtti éjszakán Yoongi a párjával töltötte az éjszakát. A fiúknak azt hazudta, hogy dolga van a stúdióba ezért ott alszik. De az igazság ennél sokkal személyesebb, sokkal érzékenyebb volt. Jungkook forró csókjára volt szűksége, puha ajkaiban lelt békére lelke. Az eddig hűvös szobát teljesen felmelegítették. Apró csókokkal halmozták el egymás testét. Szerelmes ölelésekben leltek álomra. Nem is ébredtek fel egészen más nap reggelig.
SG:-Nincs is jobb annál, mint amikor szerelmed mellet ébredsz!-Keltette párját Suga.
JK:-DE VAN!
SG:-Mi?
JK:-Ha valakinek a szerelme, olyan csodás mint az enyém.-Édesebbnél édesebb csókokkal ébredezik egymást.
Délelőtt ki engedték Kookot a kórházból. Minden remekül ment, egyre nagyobb és nagyobb fejlődés ment végbe. Egyre jobban és jobban egybe nőtt a két fiú Jungkook és Suga. Bár igaz lett volna ez a pozitívitás a bandában lévő ellentétekről is, de Suga és a többiek még mindig semleges vagy rossz viszonyba voltak. Nem volt idejük, se kedvük nyálas bocsánat kérésekhez, így ez el is maradt. Ahogy a banda hirtelen felkapott lett, ugyan olyan hirtelen tűnt el a médiából. Nem akarták, hogy kitudódjon mi történt Kookeival. Annak érdekében, hogy a banda ne tűnjön még is csak el teljesen a felszínről, ne legyen feltűnő a hirtelen rejtőzés. Olyan dalokat adtak ki, ami otthoni saját kreativitásukból számozott. De úgy látszott ez nem volt elég, se a rajongóknak, se a közösségi médiának. Így egy nehéz döntésre jutott a banda.
Csillapítani kellett a folytonos riporter kérdéseket:
- Miért nincs koncert? Mikor lesz fellépés?
-Miért nincsenek klipek, videók, képek?
-Miért nem vesztek részt a rendezvényeken?
-Miért nem hallani a BTS felől?
A banda Leandere nyilvánosságra hozta a döntésünket: "RM:-Sajnáljuk Army, hogy mostanában nem tudunk jelentkezni, de nehézségeink következtek. Jin, V és én bevonulunk a katonaságba! Amíg mi nem térünk vissza addig a banda sem fog részt venni rendezvényeken és egyéb koncerteken, fellépéseken. A BTS csak együtt BTS"

"Hihetetlen de igaz! BTS 3 tagja most tölti, majd le a kötelező két év katonai szolgálatot! És mivel (A BTS csak együtt BTS) nem fog a többi itthon maradt tag se jelentkezni!"
Hasonlóbbnál hasonlóbb cikkek lepték el a médiát. Az Armyk eleinte tüntetésekbe kezdetek, de mind hiába. A döntés végleges. Sajnos ezt a dolog vitákat szült a még mindig feszült társaság közt.
JH:-Miért V? Miért nem Suga megy el?-Kérdezte feldúltan Leandert J-Hope.
SG:-Vagy miért nem te?-Kérdezte vissza mogorván.
JH:-Te vagy az idősebb! Az idősebbekké az elsőbbség!
SG:-Tudod mit, jó! Megyek én V helyet! Csak hogy boldog légy!
JK:-MII??-Rémült meg.
J:-Azt nem teheted!
SG:-Miért nem?
J:-Egyrészt már ezt be jelentettük és kezdik elfogadták az Armyk is a helyzetet. Másrészt meg Kooknak szűksége van rád!
JK:-Így van!-Suga furcsállta a hirtelen párt váltás Jintől. Meg azt is furcsállta, hogy miért gondolja, hogy Kooknak rá van szűksége.Talán tud kettőjük kapcsolatáról.
JH:-Oké! Ezen már nem tudunk változtatni, de akkor is pofátlan vagy Suga!
SG:-NA! Ezt rolád nem lehet elmondani!
JK:-SUGA!!
SG:-Most mi van?
JK:-Hagyd abba?
SG:-Rendben.
RM:-Mióta parancsol Kook Sugának.-Nevetett fel hangosan.
J:-Amióta együtt vannak!-A meglepődött pár felkapta azonnal aggódó tekintetüket a legidősebbre. RM-ből még hangosabb nevetés tört fel.
JM:-Jó vicc volt!-csatlakozót RM-hez Jimin is.
J:-Én nem viccelek!
SG:-Miről beszélsz Hyung?
JK:-Igen Hyung, ne beszél hülyeségeket!
J:-Jaj, hatjátok már ezt a szín játékot!-Kielégült mosolyra húzódott szája. Mitől a két másik nagyra tárt szemekkel szóhoz se tudott jutni.
V:-Miről maradtam le?
JH:-Mi a f@sz folyik itt?
J:-Meddig akartátok titkolni? Amíg el nem megyünk? Vagy annál is tovább vagy esetleg öröké titokba akartátok tartani?
SG:-Nem tudom miről beszélsz!
J:-Valóban? Azt hitted nem veszem észre, hogy nézel Kookeira! Hogy minden este ott maradtál még egy fél órát a kórházba. Hogy a rehabon is folyton hátunk mögül biztattad. Hogy állandóan együtt akartok lenni. Hogy fülig szerelmesek vagytok egymásba.
JK:-Hyung?
RM:-Na jó ez már nagyon para!
V:-Avassatok már be minket is!-J-hope teljesen lesokkolóva háttérbe húzódva figyelte az eseményeket.
SG:-Jó! OKÉ! Lehet, hogy kicsit jobban összehaverkodtam Kookkal, de nem több.
JK:-Hyung! Mondjuk el nekik!-Fogta meg a tolókocsiban ülő, párja puha kezeit támaszt nyújtva neki.
SG:-Hahh jó! Mond te!
JK:-Igen, Suga és én együtt vagyunk.-Döbbent le, majd hogy nem az egész társaság.
J:-Köszi.-Önelégülten vigyorgott rájuk.
RM:-Ugye csak szívatok?-Szinte egyszerre kezdték el rázni a fejüket. Nemleges választ nyújtva.
JH:-Na jó, ez örültség!
V:-Gratulálok!-V úgy tett mintha egy természetes dolog történt volna.
JM:-Én ezt nem tudom fel dolgozni! Mi a...? Hát srácok ez most nagyon lesokkolt.
JH:-Ugye ez csak egy rossz vicc?
JK:-Nem, nem vicc! Nagyon szeretem Yoongit és hát ha minden igaz ő is engem. Szeretnélek titeket kérni, hogy fogadjatok el minket.
V:-Már évek óta együtt élünk. Van más választásunk?-Viccelődve fogta fel V a dolgot.
JM:-Mindent megteszek, esküszöm srácok, de ez egyenlőre nekem ez nagyon sok!
JK:-Köszi srácok!... Hope?-Vettt könyörgő tekintetett barátjára.
JH:-Jah én is próbálkozok...
SG:-Kösz!
RM:-Jaj istenem, béküljetek már ki!
JK:-Így van, ideje kibékülni. Pl. kezdhetnéd te szívem!
JM:-Juj ezt még ne... sőt soha ne előttem!
SG:-Igazuk van a srácoknak... sajnálom ahogy bántam, ahogy beszéltem veled múlt alkalommal. Nagy volt a teher és... rajtad ütött ki.
JH:-Jah, én is sajnálom.
JM:-Na gyerünk tesós ölelés!-Nyomta össze a két újonnan jóba lévő "tesót" Jimin.
JK:-Akkor elmentek?-Fordult az idősebbek felé kocsijával Kook szomorú pillantásokkal.
RM:-Úgy látszik!
JK:-Hiányozni fogtok!
V:-Te is nekünk!
J:-Az már biztos.
JK:-Mire vissza jöttök jobb leszek mint új koromban. Megígérem!
RM:-DE, amíg nem megyünk töltsön a banda együtt régies tesós napokat!
JM:-Benne vagyok!
A nagy búcsú napjáig minden percüket közös szórakozással töltötte a banda. A szép pár végre titkolózás nélkül együtt lehetett.
"A mi bandánk kitartó, összetartó és örök. Mi nem csak csapat tagok vagyunk hanem testvérek."
 Ezekkel a szavakkal búcsúztak a fiúk. A média és a rajongok vissza térésükig beszéltek a bandáról. Yoongi és Kook mind végig együtt voltak, támogatták egymást. A szerelem csodákra képes, hísz a nem olyan rég járás képtelen tag 13 hónapra rá, már járó kelővel képes volt járni. Ez a fejlődés soha nem áll meg. Ígéretét betartva, küzd a tökéleteséért.