Sugmin -A dalom hozzád..

Suga pov

-Szerinted nem fura mostanában Jimin?- Kérdeztem Hopetól, mert elég lapos volt a film, amit néztük.
-Nem tudom, miért? Mire gondolsz?Mindig furcsa!-Nevetett fel.
-Jó de mostanában más.
-De, miért?- kezdte érdekelni a téma.
-Hát nem tudom, mindig ölelget, úgy viselkedik mint aki el lenne varázsolva!
-Biztos, szerelmes egy lányba- Csillant fel a szeme.
-Szerelmes mii?- Gondoltam bele abba amit Hope mondott.
-Hát azok alapján amit mondasz ..van jobb ötleted?
-És ki az a szerencsétlen lány szerinted?- Gonosz megjegyzésemhez szarkasztikus mosoly követett.
- Faggassuk ki! -Ülő helyzetből ugrott guggoló helyzetbe.Majd fel rántott maga mellé, engem is álló helyzetbe. Egyenesen Jiminhez ráncigált, igazat meg vallva lusta voltam ellenkezni mellesleg érdekelt is a dolog.
-Hééé Jiimiin - Fogott az íróasztalnál hátal ülő Jimin vállaira, majd rángatni kezdte-Mit csinálsz??
-Dalszöveget írók.-Vetette hátra fejét, hogy bele nézhessen társa szemébe.Majd rám nézett és elmosódott.
-Szerelmes dalt?-Tette huncutan fel kérdését J-Hope.
-Éppenséggel igen!
-Hadd nézzem -Szólaltam már fel én is.Vettem kezembe a lapot amire írt.
-Még nem jó.Ne olvasd el.-Kapta volna ki kezemből de gyorsabb voltam és hátrébb mentem.
-Ne már Hyung!
-Nyugi már...olyan vagy mint egy tini lány.
-Ha már tini lány.Kinek írtad ezt ?-Vágott közbe Hope is.
-Senkinek...de add vissza Suga kérlek!
-Jól van, na tessék
-Kösz!
-Jól van hagyunk alkotni.-Végig se mondta Hope,  de én már az ajtón kívül tartózkodtam.
-Igazad volt, furán viselkedik.-hagyott engem is magamra.
Fura egy dal szöveg.:

"Hófehér sápadt arcodon  

Pirosló hideg felragyog 

Rejtélyes titokkal telis-teli 

 Szemeit előlem nem rejtheti 

Én látom már, az igazságot 

Én várom hát a valóságod 

Én látom, én várom 

Te vagy nekem minden álmom 

Téli világot szégyenítő  

Rideg tekinteted émelyítő 

Hísz bennem nyugvó pillangók 

Hirtelen vérengző táncot vívtak  

Mit heves ritmust diktáló  

Szívem örült dalára bíztak.  

Én látom már, az igazságot  

Én várom hát a valóságod 

Én látom, én várom. 

Te vagy nekem minden álmom" 

-Kinek írhatta ... -tettem fel magamnak a kérdést-Mint-h-a ...mintha ... áhh .. nem!---Inkább hagyom a témát!

Jimin pov:

-Jaj ne már, most mit gondolhat Suga ... Miért olvasta el !?.... Nem igaaaaz! Ez olyan ...ez olyan zavarba ejtőőő, nem hiszem eeeel ... áhh ne már..biztos rá jött... hogy..- Borultam rá a asztalomra kínomban, hajam tépve. Fogtam magam és inkább elmentem lenyugtatni magam, egy hideg zuhannyal. Ahogy hidegé vált testemen csak éreztem, ahogy a cseppek erősen rám zúdultak és kiűritettem a fejem, ekkor kopogás hallatszót az ajtó felől.

-Be jöhetek, bent hagytam valamit ?!- Érdeklődőt Suga,miközben az én szívem meg majd kiugrott helyéről.

-Persze.- Olyan egyszerűnek hangzik ezt így kimondani, még is nekem olyan nehéznek tűnt. És már nyílt is az ajtó, én teljesen meztelen a zuhany alatt vártam.

-áh itt is van. -Kapta fel fül hallgatóját a szennyesről, és már hátat fordítva indult az ajtó felé.

-Suga várj!- szóltam utána, kitudja miért ...

- Mit szeretnél?-Egyenesen a szembe nézet, véletlenül se tévedt el a tekintette.

-Ma...-húztam az időt, hisz nem is tudtam, miért mondtam neki, hogy várjon csak nem akartam, hogy magamra hagyjon.-Mennyit olvastál el a dalból ?

-Amennyi a lapon szerepelt.

-És mi a véleményed?-"Biztos tudd mindent!" meggyőződésem volt.

-Érdekes! Ahhoz képest, hogy "senkinek" se szántad, még is azt sugallja, hogy előtedd van annak arca akinek ezt szántad... miközben írtad.-Mosolyodót el a frappáns válaszán, amitől én még vörösebb árnyalatra váltottam.

-OOH!-Még a lélegzetem is elállt.

-Véletlenül se szántad senkinek?-Itt a vég! Biztos tud mindent!

- Őszintén?- Nyeltem nagyot vallomásom előtt.

-Persze! Mint mindig.-Édes mosolya ,széles vigyorra váltott.

-A dalom .. hozzád.. SZÓL!-Féltem, rettegtem válaszától, így hát tekintetét is erősen kerültem. De mikor már ideg tépő végtelenek tűnő percek után se kaptam válasz, kénytelen voltam rá nézni. Tátot szájal üres tekintettel bámult rám.-Suga, kérlek mondj valamit!

-Ezt nekem írtad?-ÉN ezt nem értem, azt hittem tudja... 

-I-igen..

-Miért?

-Suga ... én .. szeretlek.-Teljesen le döbbent.

-Miért?

-Hyung ... KÉRLEK felejtsük el..-Menekülni próbáltam.Mielőtt előtte elsírom magam...amit igazán nem akartam! Ki léptem a zuhany alól, azonnal derekamra tekertem a törölközőm. Hogy véletlenül se lásson, egy könny cseppet se az arcomon, le hajtott fejel az ajtóhoz siettem. Ekkor meg fogta a szabadon maradt kezem. Hozzá nyomott a falnak. Nagyon féltem az érzéseimtől.

-Miért?

-Nem tudom...te... más vagy velem mint a többiek...-tekintettem most már végképp nem akartam rá szegezni, a könnyek akaratom ellenére csak gyűltek és gyűltek a szemembe. Ezt ő is észre vette, megfogta áll vonalam és felemelte a fejem, majd egyenesen a szemembe néztek.

-Miért?

-Hyung ... kérlek.. ne hajtogasd ezt!-Csuklót meg hangom.

-Ne sírj!-Legnagyobb megdöbbenésemre .... MEGCSÓKOLT. Az érzés mire mindig vágytam, végre valóra vált. Édes puha ajkai lágy mozgása ajkaimon. varázslatos érzés nyújtottak, egy pillanatra meg is  feledkeztem a valóságról.

-H-Hyung-Boci szemeim rá szegeztem.

-Oké! Már nem sírsz!-Édesebbnél édesebb mosollyal jutalmazott

-Miért csináltad ezt??-Távolodott el tőlem. 

-Azt hittem nem szereted ezt a kérdő szót, hogy "MIÉRT"!

-HYUNG! MIÉRT?- Teljesen össze zavarodtam.

- Hogy ne sírj! Nem szeretem sírni látni azt akit szeretek.-Nyúlt a kilincs felé.-DE "felejtsük el" ami történt.-Hyung ...szeret.-Már lépett volna ki, de most én kaptam utána majd falnak nyomtam.
-Nem hagyhatsz így itt!-Szeppent meg hírtelen.
-Hogy?
-Kiéhezve! RÁD!-Apró csókokkal halmoztam el nyakát, miközben a kezét a maga mellet a falhoz nyomtam.


Suga pov

A forró csóktól nyakamon egyszerre voltam kellemes gyengédség és rémisztő valóság hatása alatt.
Hírtelen én kerültem alulra. Én kaptam a törődést. Amit már mind hiányoltunk.Még is rémisztőek voltak Jimin szavai.
-Miire készülsz Jimin?
-Felfallak!-Harapót gyengén a nyakamba.
-SZZZHH!
-Hyung.. Akarlak!- Nézett fel egy percre ködös tekintettel, miből tükröződőt a komoly szín tiszta vágy.Próbáltam szabadulni a szorításából. De az adrenalintól ijesztően új erőre kapott.
-Jimin engedj!- Válasz helyet csókkal próbált csendre bírni. De makacs vagyok így puha ajkába haraptam.
-ÁÁHH ez  fájt Hyung!!
- Azt mondtam engedj el!
-Minek? Hogy itt hagyj?
-A többiek itt vannak kint!
-És ??
-HA van valami.. meghallják!
-Mi lenne?
-Te mondod, hogy kívánsz meg akarsz.. szerinted mi lenne?
-Te benne lennéél?-döbbent le teljesen kiséé magához tért és engedett a szorításból.
-Talán...-Magam se értettem de olyan kellemes volt Jimin érintése.
-Akkor, mit szeretnél ?
-Nem tudom, de itt és most semmit!
-Rendben-Engedett el végleg.
-Menjünk ki mert feltűnő, hogy ilyen sok időt töltők bent!
-Menj előre én még megtörölközők rendesen.
-Oké
-Hyung...
-Igen?
-Ne haragudj .. az előbb ... én ...-kezdet makogni zavarába.
-Semmi baj- Mentem is ki a helyiségből.
Majd Jimin író asztalához sietem. Hagytam neki egy üzenetet.

"Ma éjszaka aludjunk együtt! És kiderítsük mit szeretnénk!"

Pár percen belül Jimin már ott is termet, az ágyamba kidőlve.
-Látom elég gyors meg kaptad az üzenetet -Dőltem be mellé.
-Hogy derítsük ki ??-Teljesen felpörgőt.
-Úgy ahogy mondom!
-Ne játssz velem Hyung!
-Nem játszok.
-Akkor most... mi van köztünk?
-Nem változik köztünk semmi!
-Ennek örüljek vagy ne?
-Én a helyedbe örülnék.
-Miért?
-Mert sokkal rosszabbul is alakulhatott volna számodra az, hogy meleg vagy elég visszataszító és undorító tud lenni. Van aki szörnyeknek meg betegeknek gondolja azokat akik a saját neműkhöz vonzódnak... akár el küldhettelek volna a picsába, aztán meg nagyba kerülném a társaságod... helyette azt mondom neked ne változzon a jó viszonyunk.-A magyarázásom közben észre se vettem, hogy Jimin szándékosan kerüli a tekintettem, ismét nem akar felnézni rám. Ismét sírni fog!
-Hyung...
-Igen?..
-Te is úgy gondolód, hogy beteg vagyok, és szörnyeteg?-Az a hírtelen vidámság épp olyan gyorsan tűnt el mit ahogy feltűnt. Hála az én érzéketlenségemnek....
-Nem! Ha így gondolnám ...mondanám, hogy aludjunk együtt ?
-Gondolom ...nem-Nézett végre fel.-DE mi van, ha csak játszani akarsz az érzéseimmel?
-MI-I?-A mondatta végére könny csepp végig gördült arcán.-NEEM! Miért játszanék?!Soha nem tennék ilyet JIMIN! Főleg nem veled!Nem tudom elégé ki hangsúlyozni, hogy eszembe se jutna veled ilyen rosszat tenni!!
-Biztos?-kezdet szipogni.
-Biztos!-csókoltam meg telt párnáit.-Csak kérlek ne keljen újra síni lássalak!
-Nem fogsz.
-Akkor jó.-hajoltam a fekvő Jimin felé és apró puszikkal halmoztam el arcát, egyre csak lejjebb és lejjebb haladva, a kulcscsontjánál meg álltam egy pillanatra. Hallottam, hogy már a lélegzéssel is nehezen bír. Teste egyre forróbb lett. Levettem hát róla a felesleges felsőt. Majd folytattam utam le fele, egészen a kockás izmos hasáig, mikor meg éreztem keményedő merevségét.Az egyik kezemmel végig simítottam teljes hosszán, amit édes kéjjel teli nyögés követett. Be valóm én is élveztem a helyzetet, kezdet az én nadrágom is szűknek bizonyulni. Meg szabadultam sajátométól és az övétől is.
Jimin olyan forró és kellemes volt. Felültettem, hogy csókot lophassak tőle. Nyelvem be engedte a sajátja mellé, onnantól kezdve hosszú percekig nem engedtük el egymás ajkát. Először ő adta fel és kapót levegő ért. Zihálása csak még jobban be indított. Ledőltem és ölembe helyeztem, formás kis  fenekét markolászva engedtem le lassan csípőmre. Ahogy meg éreztük egymás merevedését, mind ketten fel sóhajtottunk. Lassú lovaglásra kényszerítettem kezeimmel, miközben ajkaink nem váltak szét, heves csókunkba néhol bele nyögőt.
Nem, hogy ő még én nem bírtam magammal!
Úgy döntöttem, ha már csinálunk valamit, azt csináljuk rendesen.
-Szállj le!
-Miért?
-Ne beszélj!Engedelmeskedj !- Parancsom után szó nélkül teljesítette kérésem.
Felkeltem az ágyról,hogy be zárjam az ajtót, bár későre járt Jin akivel a szobán osztozkodtam, elment még a tánc próbálni a fiúkkal.
-Most már beszélhetek Suga-hyung?
-Nem! A szádnak más feladatott szánok.- Zavarában az se tudta mit tegyen, így hát folytattam az irányító szerepet. Vissza sétáltam az ágyamhoz.
-Kelj fel!- megtudnám szokni ezt a felállást.-Jóóó.. most térdelj le!
Követtem minden mozdulatát amit parancsaimra teljesített.
- Gyönyörű vagy- Bele túrtam a hajába.-Láss neki!
El se hittem mire kérem. Viszont azt is tisztán láttam, hogy ennél boldogabbnak nem igen volt még. Lassan le húzta alsóneműm. Egyik kezét combomra helyezte, a másikkal keze a farkamat fonták körbe, masszírozó ujjait lassú ütembe mozgatni kezdte.Mi mély morgásokat váltott ki belőlem.
Ettől maga biztosságot kapva gyorsított tempóján, igazán befolyásolta lélegzetemet tettei. Elmerültem keze nyújtotta élvezetbe. Hirtelen nyelve forróságára eszméltem, mikor végig nyalt hosszomon. Majd makkom kezdte nyelvével kényeztetni. Édes ajkai közé vette farkam hegyét és egyre beljebb engedte nyelve mellé. Mitől meg borzongtam , olyan meleg, nedves, és kellemes érzést nyújtott. Tudta, hogy kell úgy csinálni, hogy mennyekbe járjak. Telhetettlenségem irányított.
-Torkozd le!- Csípőmmel rá segítettem.

Jimin pov

Akár csak egy álom, olyan elképesztő, hihetetlen volt az egész. Az hogy Suga is akarta, az hogy csókjai puha bőrömön érezhetem, az hogy merev keménységét kisajátíthatom.
Új parancsát is örömmel teljesítettem.. csak kicsit kellemetlen érzés, ha az ember nem kap levegőt. Többszöri torkozzást könnyes szemekkel, kellet folytatnom. Nem csalódhat bennem!Nem hagyhatom abba!
-Jól van, elég lesz.- állított meg Suga.-Vedd le a alsód, és feküdj háttal az ágyra!
Igazán izgalmas volt, ahogy uralkodott felettem. Élveztem látni, hogy élvezi azt amit velem tehet.
Minden szavát azonnal teljesítem. Most már teljesen meztelen feküdtem az ágyán, kiszolgáltatva.
Nyálazta be mutató ujját, majd bejáratomhoz helyezte azt. Kicsit féltem, de bíztam benne.
Lassan helyezte belém az egyik ujját, amire hangosan felnyögtem.
Mire megszoktam a bennem lévő ujját, már követte is a következő ujja. Egyre jobban fájt, egyre hangosabb lettem, még szerencse, hogy a többiek elmentek. Ugyan is, a felkészítés utolsó fázisára, mikor már a lassan negyedik ujja járt bennem, kizárt, hogy csöndet tudtam volna erőszakolni magamra.
-Sajnálom- mondta lágy hanggal Suga.-De ez fájni fog!
Helyezte hatalmas péniszét bejáratomhoz, lassan, óvatosan, megfontoltan egyre beljebb tolva azt.
Fájdalomba áztatott nyögések szaladtak ki ajkaim közül, könnyek folytak le arcomról.
-Hazudtál- Suga hangja megnyugtató volt.
-M.. Mi. MIIT..tt??
-Azt mondtad nem látlak többet sírni!
-O-oh n.aa...gyooo..nn saj..nááá..loom!De N..em tehetek rooo..laa.-Minden erőmmel próbáltam értelmes szavakkal válaszolni, de zihálás nagy ellenfélnek bizonyult.
-Én sajnálom-Nyomot egy apró csókot homlokomra. Lassú ütemébe bele kezdve.
-Ne-ee! Kéér-leek ...várj!- Könyörögtem, hogy várjon még.
-CShhh!Inkább ne beszélj! Jobb lesz higgy nekem!- Nem hagyta abba.
Hittem neki, ö csókokkal próbálta figyelmem el terelni, a fájdalomról.
Próbálkozása sikeres volt, puha ajkaira koncentrálva enyhűlt a fájdalom, amint megszokta testem a kemény farkát, nyögéseim is más hangzásba víz hangzott vissza a falakról.
Suga ezt észlelve, fel vett egy erőteljesebb ütemet, ami édes dörmögő nyögést eredményezett, mély sóhajaival kánomba. Egy nagyobb erejű lökéskor, valami hihetetlen érzés járta és vette át testemen az irányítást. Hosszabbnál hosszabb nyögést csalt ki belőlem.
-M-méég egysze-er!
Suga szemei felcsillantak, hogy ilyen gyorsan meglelte gyönyör központomat. Csak abba a szögbe folytatta játszmáját, sebességén nem változtatva. Ami engem teljesen ki készített.

Suga pov

Soha nem hittem volna, hogy egy fiúba ekkora örömöm leljem. Hogy Jimin ilyen élvezettet nyújthat nekem. Hogy az boldoggá tesz, hogy látom élvezkedni alattam, sőt látni akarom amint csúcsra ér!
-Suugaa laa-aasits kér-lek! Mert... elmegyek!- Kérlelt Jimin, de én azért is gyorsítottam. Hiába sikongott az élvezetől, lassan célba érve.
Egyik kezemmel mellette támoszkodtam, még másikkal el kezdtem cirógatni testét.
Kéjjes nyögdécselése lökéseimet kísérte. Derekát felemelte, háta ívelődött, feje hátra csapva feszült párnáimba, a lepedőm markai közé kaparintotta,s egyre csak szorította, végül has falát élvezette el borította. Gyönyörű csillogó szemekkel, vörös arccal lihegve, szótlanul tekintet rám ahogy lassításba kezdtem, de nem szándékoztam még abba hagyni.
Lélegzése nagyjából rendeződött, hátra feküdtem majd ölembe lassan farkamra eresztettem.
Szűk forrósága elképesztő érzést nyújtott.
-Ne kímélj, most én jövök!-Kezdet is azonnal heves lovaglásba. Nyakamat folyamatosan csókjai kényeztették. Olyan hozzáértően tevékenykedett rajtam, hogy hamar csúcs közelbe értem.
-Élvezz belém!-Súgta erotikus hanggal fülembe majd megnyalta azt. Nem is kellet ennél több élvezetem bele lövelltem. Lihegve borult le mellém, az ágyra miközben a általa nyújtotta élvezet hullámok beszéltek belőlem.
-Szeretlek Jimin, ezt gyakrabban is csinálhatnánk.-öleltem magamhoz. Kimerültségünkben mind ketten egymás karjaiban találtunk államinkra.

BLOL ~2.rész~ Az Ébredés

*Ezt követően a srácok haza mentek Nam kivételével, ki ott éjszakázott a lánnyal.
Az ágytól nem messze egy kis fotelben merült álomba. A megszokott reggeli kelés most se marad el, mivel az ismeretlen lány még nem kelt fel, úgy döntőt hozz neki valamit reggelire ha fel ébred.
Mikor vissza tért kezében a reggelivel a lány apróra nyílt pillái alól pillantgatót ki  csillogó szemekkel, még nem igazán tért magához. Tekintetét a fehér plafonra szegeszte.


lány pov

-Hol vagyok?-Tettem fel halkan a magának szánt kérdést. Amire viszont valaki más válaszolt.
-Kórházban. Megsérültél...és elájultál, ezért behoztunk a fiúkkal.-Válaszolt kedves hanggal.
-Naaaamjoooon ... Kim Namjooon???-Ébredtem is fel egyből és két kezem a szám elé kaptam.
-Jaj, ne erőltesd a kezed!-Tette le a kis asztalra a reggelit.-Csunyán megsérültél!-Nam próbálta figyelemen kívül hagyni, hogy majd megörülők, hogy az egyik banda tag beszélni próbál velem...percekig megszólalni se tudtam, pislogás nélkül követem a Leander mozdulatait.
-Mi történt, hogy így megsérültél?-Próbálta a kínos csöndet megtörni.
-El löktek a koncert közben, és valamelyik lány rátaposott a csuklómra.-Szedtem össze végre magam, értelmes választ próbáltam kicsikarni magamból.
-OHH, ne már! Mindig ettől félek, hogy valamelyik Army megsérül a tömegben... és tessék meg is történt! Nagyon sajnálom/ sajnáljuk!
-Nem a ti hibátok!-Vágtam azonnal rá.
-Aranyos vagy!-Villantott egy halvány, de nagyon édes mosolyt, mitől meg állt a szívem egy apró pillanatra.
-Kö..ö..szönöm!-Zavaromba elfelejtettem még azt is, hogy, hogy hívnak.
-Egész jól beszéled a nyelvet!-Jelentette ki.-Mióta vagy Koreában?
-Tegnap érkeztem...de még nagyon sok mindent meg kel tanulnom.
-És miért utaztál ide olyan messziről?
-A koncertre jöttem!... Várjunk...honnan tudod honnal jöttem?-Lepődtem meg.
-Magyar-koreai szótárt olvastad még mielőtt elájultál.
-OOHH értem...
-Várjunk csak a koncert miatt jöttél el ideáig és tanultad meg a nyelvet?-Döbbenetében tátva maradt a szája.
-I-Igen...de az összes pénzem oda... nem tudok haza menni, se szállásra...-Valamiért olyan könnyen elmondtam problémámat neki, de nem értem miért, talán mert ő is nagyon nyitott volt felém.
-Mii? Akkor ha nem találunk rád, a sötét hideg utcán töltöd az éjszakát sérülten és éhesen??-Akadt ki.
-Nem nagyon tudtam volna mást tenni...-Szégyeltem magam a felelőtlen pénz költésem miatt.
-HUUH még jó, hogy meglátott Kook.- Nyugodt pillantásokat vettet rám.
-Miért álltatok meg?
-Mert láttuk, hogy sírsz és nem hagyhattuk, hogy egy Army is sírjon... főleg nem egy koncert után! Meg persze aggódtunk is, mert Jin látta, hogy elestél!
-Megkel hálálnom nekik... és persze neked! Köszönöm!-Döbbentem le milyen figyelmesek is valójában.
-Ugyan, inkább találjuk ki mi legyen veled! Nem hagylak így itt pénz és szállás nélkül!
-Ne fáradj! Megkel oldanom magamtól!
-Te mondtad, hogy még nem rég érkeztél és még a nyelvet se tudod tökéletesen. Szükséged van rám!-Villantott ismét hatalmas mosolyt, mitől újból zavarba estem.
-Re-endben.
-Meg van!-Szinte láttam az ötlet lámpáját megvilágósodni a feje felet.- Felhívom a főnököm és meg beszélem, hogy maradhass a Dormba velünk.
-Mii?-Erre az ötletre igazán nem számítottam.
-Mit szólsz?
-Én.. veletek ..lakjak??
-Van jobb ötleted? A veszélyes utcán meg semmi féle képen nem maradhat, egy ilyen fiatal szép lány egyedül, mint te!
-N..nincs!..És rendbe..en...
-Akkor intézem is a telefont, addig edd meg a reggelid!-Hagyta is el gyors a szobát.
-Én .. BTS-el ...együtt ...???-Fel se fogtam mi történik velem, minden olyan hírtelen történt! Majd neki láttam a reggelimnek, ahogy kérte a Leander, hísz  már farkas éhes voltam.



Rap mon Pov

-Szia, itt Namjoon!
-Szia, miben segíthetek?
-Hát.. van egy kérésem! Ellehetne intézni, hogy egy lány a Dormba lakjon velünk?
-Egy lány??
-Igen!
-Barátnőd van Nam?
-Nem! Nem erről van szó.
-Hát miről?
-Van egy lány, akinek nincs hova mennie .. nem hagyhatom magára!
-Jaj Nam, ne akarj már minden kobor macskát haza vinni!
-De ő egy Army! És szinte a mi hibánk, hogy ilyen helyzetbe van és megsérült, mellesleg még nem is tudja tökéletesen a nyelvünk, külföldi!-Érvelgetem magam mellet hát ha meggyőzőm.
-Bővebben kérlek!-Elmeséltem neki részletesen a történteket.
-HMM rendben! DE! Csak mint munkás.
-Munkás??
-Igen, rá fér egy női kéz a Dormra .... néha félek be menni akkora a rendetlenség. Majd ha jobban lesz, be segít nektek a "ház körül" cserébe ott lakhat!
-Király vagy! Köszönöm!
-Gyertek be az irodámba, alá kel írnia néhány szerződést!
-Rendben!Köszi szia!
-Szia!-Tettem le a mobilt és indultam vissza a jó hírrel a lányhoz... a lány nevét még nem is tudom...léptem be és két ragyogó szemét egyből rám szegezte.

-Van egy jó és egy rossz hírem!-Mosolyogtam hísz valamiért olyan jónak éreztem segíteni rajta.-Melyikkel kezdjem?
-.A.jó..a jóval!
-Ott lakhatsz velünk!-Ült hatalmas vigyor arcomra.
-Miii? Tényleg? Ez nem...ez nem jó hír...ez fantasztikus...elképesztő!-Őrült meg egy percre-huh..és mi a rossz?-Félve kérdezett vissza.
-Dolgoznod kel! Amint felépülsz a menedzser úgy fogalmazott "be kel cserébe segítened a ház körül".
-Hísz ez se rossz hír, ennyi a minimum!-Olyan gyönyörű mosollyal ajándékozott meg, mit eddig nem igen láttam.-Mondj kérlek, egy igazi rossz hírt mert túl pörgök!-Nevetett fel édesen.
-hmm..méééég nem tudom a neved. Ez igazán nagy baj!-Viszonoztam a mosolyát.
-Ohh ..igaz is.. de buta vagyok! Szia a nevem Kira, Magyar országból jöttem és 18 éves vagyok!
-De szép neved van! Igazán egzotikus!-Vigyorom átváltott lágy mosollyá.-Várj. Mennyi? 18?? Teee még kiskorú vagy és egyedül jöttél ide, szüleid mit mondtak?-Döbbentem le a korrán.
-Igen 18, nálunk már 18 éves kortól nagy korúnak számít az ember...és apám az elhagyott minket... a családját, gyerek koromba othagyott... édes anyám nem rég hunyt el!-Szomorodott el. Kezem a szám elé kaptam.
-Úgy sajnálom! Nem tudtam!-Szegény lány, nagyon balszerencsésnek bizonyult, az apja elhagyta, az anyja meg halt, a koncerten megsérült, pénze elfogyott, egy idegen országban egyedül maradt.
De majd én ki mentem! Szerencsével halmazom el, a történtek után igazán meg érdemli.
-Semmi baj, ami meg történt az megtörtént!-Komolyodott meg.- Minél több fájdalom ér a múltba, annál erősebb jövő vár!-Mosolyodott el a végére és szinte sírásra kész tekintett nyújtott.-Mindig ezzel nyugtatóm magam!
-Ez nagyon szép és igaz !-Ez te találtad ki?-Érdeklődtem.
-Igen.
-Ügyes!-Dicsértem, hát ha jobb kedve lesz, és láthatom olyan az őszinte boldog mosolyát!
-Köszönöm! Néha dalszöveget is írok...-Szerényen nézet rám.
-Igazán?? Majd mutasdmeg, hogy mit tudsz!
-Rendben!-Ez az síkerült mosolyt csalnom arcára!
-Még be kel menünk alá írni pár dolgot a menedzserhez.-Lépet be az ajtón egy nővér
-Remek! Hát felkeltél.Veszek tőled vért, elkérem az adataid és mehettek is!-Bombázta Kirát jó hírekkel.
-Rendben!-Ahogy a nővér elmondta, simán véghez ment minden és már úton is voltunk az irodának ajtaja felé.
-Helló!-Léptembe nagy lendülettel.
-Sziasztok!
-Örvendek a találkozásnak!-Hajolt meg, tiszteletet adva.
-Oh milyen bájos lány! Én Sejin vagyok. Téged, hogy hívnak?
-Kira vagyok.
-Ezeket kéne alá írnod, munka szerződés.-Nyújtotta felé a lapokat!
-Rendben-Olvasta a lapot, bár láttam rajta, hogy nehezen megy neki. Így oda mentem segíteni.
-E szerint nem nyilatkozhatsz senkinek interjúkban, hogy mik történek majd a jövőben a lakásban. És nézd itt kel alá írnod.-Mutattam a kis rubrikára, ő peddig alá írta.
-Jóóóó...mostantól a csapat tagja vagy, üdvőzőlek!-Rázott kezet és mosolygót az apró lányra.
-Köszönöm.-Hajolt meg ismét, ezt követően indultunk is haza. Ahogy a lifthez értünk igen nehéznek bizonyultak a cuccai.
-El pakoltad az egész szobád?-viccelődtem
-Háát maaajd nem-Nevetett fel aprókat-Csak az ágy nem fért már be.-Elértünk az ajtónkhoz.
-Várj itt kérlek még nem szólók.-Bólogatással válaszolt. Mire mindent elintéztünk a nap végéhez közeledet, a fiúk is haza értek. Léptem be egyedül hozzájuk, hogy felkészítsem őket a hírre.

~Timi~

Bad Luck Or Luck ~1.rész~ A kezdet

"Lány" pov

Nem rég töltöttem a 18-at, de édesanyám már betegségek halmaza után magamra hagyót és békére lelt. Dolgot nehezemre esett feldolgozni, ezért mérhetetlenül az internet rabja lettem, egy koreai fiú bandábába, a BTS-be merülve menekültem gyászom elől. Ez addig fajult, hogy napjainkba célomnak tűztem ki eljutni egy nem sokára elkövetkező koncertre. Ezért mindent meg teszek! Pénzt nehéz munkával, de megszereztem a Koreába utazásra és a koncert jegyekre.
A cuccom össze pakolva. Már csak az estét kel átvészelnem, hogy elkezdhetsem a saját sorsom írását.
Így hát gyors tusolás után befeküdtem az ágyamba. Fejemen a felhágatóval, a BTS újonnan megjelent  love yourself albumát hallgattam. Szemem lehunytam, mire kinyitottam arra eszméltem, hogy már a repülő gépen ültem.
Ezerrel tanultam a nyelvüket. Hosszú út állt előttem, így hát elég sok mindent meg tudtam jegyezni.
Leszálltam a gépről ... és egy ismeretlen, új, hatalmas világ termet előttem.
Hirtelen nem tudtam mihez kezdjek, csak álltam és néztem ki a fejemből.
Majd a telefonomon megkerestem a koncert helyszínét, az idő eltolódás miatt nem több mint egy másfél órám volt oda jutni a kapu nyitásra. Amit sikeresen véghez is vittem, elég közel kerültem a színpadhoz  örömömre. A koncert előtt pár perccel nagy duruzsolás harangozott az arénába, de mikor a lámpák a színpadra irányultak és megjelentek a fiúk föld remegtető sikollyal látták el a termet a fan lányok. Koncert valami varázslatosan jó volt, a fiúk szexibbek élőbe mint hittem. Minden olyan csodálatos volt, akár egy álom, mind addig, még Jin nem hajított egy szál fehér rozsát felénk. Abban a pillanatba minden barátságosnak tűnő lány agresszíva vált, hogy megszerezzék a virágot, ezzel fellökve engem... az egyik lány erőteljeset taposott a csuklómra, mit igazán meg éreztem.
Miután lenyugodtak lassan én is fel tudtamkelni a földről. Hogy fájdalmam enyhítsem erősen szorítottam a csuklóm. Akaratom ellenére könnybe lábadtak szemeim, majd mikor fel néztem a színpadra egyből ütközött a tekintetem az aggódó Jinnével. Megszeppentem! Minden bizonnyal csak beképzeltem, hogy engem figyel! A koncert lassan a végéhez ért, de a sikongás nem halkult. Majd mikor tényleg vége lett mindenek, én is a többieket követve a kijárat fele indultam. A megőrzőből kivettem hatalmas BTS-es börgöndöm és egyéb Bts-es ruha darabomat. Ma még nem igen volt időm enni. A pénztárcámhoz nyúltam, hogy vegyek magamnak valami apróságot. Ekkor ledöbbentem, nincs elég pénzem.. se, hogy haza se, hogy szállásra menjek. Ép hogy ennivalóra jussa.
Elég elkeserítő érzés fogott el. Nem jutottam messzire az koncert helyszíntől. Egy lámpaoszlopnál leguggoltam és a szótárba merültem, a fájó csuklóm egy percre se eresztettem. Egyre csak fájt.
Elkeseredésem könnyeket csalt ki szememből.

BTS pov

-Huuh, ez is fárasztó nap volt!- Sóhajtott nagyot Jimin, majd a kulacsából inni kezdett.
-Az már biztos.-Helyeselte Jungkook.
Mindenki kapkodott a kisbuszhoz, hogy minél hamarabb lepihenhessenek.
-Bűntudatom van!-Jelentette ki hangosan Jin a többieknek.
-Miért??- Lepődtek meg a többek is, de V szólalt fel legelőször.
-Tudjátok... amikor a közönségbe hajítottam a virágot. Láttam, hogy egy Army elesik és mikor felkelt már sírt! Szerintem megsérült! MIATTAM!-Ostorozta magát Jin.
-Ezt én is láttam, azt hiszem...-A mondat végére egyre halkabb lett Kook hangja.
-De ha ez meg is történt, nem a te hibád Hyung!-Nyugtatta Nam.
-Inkább most menjünk haza!-Javasolta Suga.
-Rendben.-Követék Sugát a társai.

Jungkook és Jin egymás mellett ültek a mini buszban és tárgyalták a témát.
-Hééé-Emelte fel hangját Kook és az ablakra tapadt.-Állj meg!
-Mi van már?-Mordult fel Suga.
-Ott volt az a lány a koncertről-Fordult hátra, hogy magyarázhasson Sugának.
-Melyik a 10 ezerből?-Mosolyodott el.
-Akit fellöktek-Erre fel kapta fejét Jin is.
-Mii?-Nézett egyenesen Kook szemébe.-Hol láttad??
-Nézd ott a lámpánál guggol... és azt hiszem sír!-Lepődőt meg ő maga is.
-Azonnal tollasunk vissza hozzá!-Parancsolt rá a sofőrre Jin.
-Oda akartok menni hozzá?-Szólalt meg Nam is.
-Azt nem hagyhatom!-Szól rá a testőr.
-Mi? Miért?-Háborodtak fel Kookal.
-Mert veszélyes lehet.
-Ne nevettess!-Szolt közbe J-hope grimasszal az arcán.
-Elsőnek én megyek oda hozzá!-Ezzel a lendülettel ki is lépett a kis buszból a sofőr mellől,
megszólította a lányt, aki egyből felkapta tekintetét. Megrémült.
-Jól vagy?-Érdeklődött a testőr.
-I...igen-Bátortalanul válaszolt.
Hirtelen a mini busz ajtaja oldalra csapódott és Jungkook tűnt fel először, majd követék őt Jin és a többiek.
A lány egyből fel pattant.
-J..JungKook!!-Ezzel a lendülettel el is ájult szerencsére a testőr elkapta és nem vágódott a földre!
Nem csoda, hogy el ájult egy részt a sokk miatt, mást részt egész nap nem evet semmit.
-Jézusom! Össze esett!-Pillanatok alatt körbe vették Jimin mondatára.
-Hívd a mentőt!-Parancsolt a Leander V-re, aki szó nélkül teljesítette a kérést.
A mentő nem sokkal később meg is jelent, majd be vitték a kórházba. A fiúk a busszal követék a járműt. Mindenki bent akart maradni hísz egy ARMY-ról volt szó, aki mellesleg nagyon szép és törékenyek tűnt. Mindegyikük számára fontos volt a rajongók épsége! Ezért is akartak mellette éjszakázni, ám a leander ezt nem hagyhatta.
-Tudom, hogy itt akartok mellette maradni, de haza kel mennetek holnap is hosszú nap lesz.
Haza kel mennetek!!-Emelte magasabbra a mondat végére a hangját.
-De nem hagyhatjuk csak így itt!-Magyarázott V.
-Nem is hagyjuk... hagyom!-Nézett határozottan a többiekre.-Én maradok vele még fel nem kel! Ahogy látom, nem nagyon ismeri még a nyelvet se!
-Ezt miből veszed?-Érdeklődött Suga.
-Magyar-Koreai szótárt szorongatót.- Magyarázta észrevételét Nam.
Még bele törődtek a többiek a helyzetbe megjelent a nővér is, a kor lappal kezében.
-Nővérke! Hogy van a lány??-Kérdezte azonnal J-hope.
-Erősen zúzódott a csuklója, de nem tört el... nem igen ehetett ma, azért ájulhatott el!
-És mikor jöhet ki?-Érdeklődőt aggodva  Namjoon.
-Amint magához tér, a zúzódást már kezeltük!
-Nagyon nagyon köszönjük, igazán hálásak vagyunk!-Egyénkét hajoltak meg a nővérke előtt.
-Ugyan fiúk, ez a munkám!
Ezt követően a srácok haza mentek Nam kivételével, ki ott éjszakázott a lánnyal.
Az ágytól nem messze egy kis fotelben merült álomba. A megszokott reggeli kelés, most se marad el, mivel az ismeretlen lány még nem kelt fel, úgy döntőt hozz neki valamit reggelire, ha felébred.
Mikor vissza tért kezében a reggelivel a lány apróra nyílt pillái alól pillantgatót ki csillogó szemekkel, még nem igazán tért magához. Tekintetét a fehér plafonra szegezett.

~Timi~

Bevezető

Ez az első bejegyzésem így hát van hova fejlődőm. De a legjobbak is lentről kezdték!

A történet főszereplője egy 18 éves lány aki ARMY és készül a hamarosan eljövő BTS koncertre Koreában. A lány anya beteges volt ezt követően nem régiben el is hunyt. Így nem tartotta már semmi hazájában. A koncertet igazán élvezte még az egyik fiú be nem dob egy rózsát a közönségbe, mi ennek hatására meg vadult. A lányt fellökik majd valamelyik rajongó a csuklójára tapos. Mikor megnyugodott a közönség fel kel a koncert végéig csuklóját szorítotja . Mikor mindenek vége lett rá eszmélt , hogy nem, hogy a csuklója fáj nagyon de az összes pénze elment az utazásra és a koncertre!A stadiontól nem messze, nagy BTS-es bőröndjével egy lámpaoszlopnál fájókezében egy koreai szótárral , s csuklóját nem engedve gubbaszt a este hidegében. Még egy sötét kisbusz halad el előtte, meg áll és vissza tolat . Egy magas és széles férfi tekint le rá majd le szólítja . A lány elégé megrémül a helyzettől, ekkor a már nagyon aggódó fiú kicsapja a kocsit ajtaját és ki lép a lányhoz . A lány azonnal felpattan:
-Jungkook??? -ezzel a lendülettel a lány el is ájul .