~J:-Kira ez nem így megy! Jézusom. Jó, hogy bepánikoltál. De várj.. honnal tudta, hogy hol laksz és miért jött vissza később és mi történt végül?
K:-Nem tudom, honnal tudta hol lakok.. talán követett mikor haza kísértek vagy meglesett...vagy nem tudom...
J:-De-de mit tett veled?-Könnyek szöktek ki mind kettőnk szeméből rettenetesen féltem a választól.
K:-Hyung sajnálom!-Hangos zokogással nyakamba borult. Erősen magamhoz szorítottam. A pumpa minden egyes lélegzéssel feljebb ment bennem.
A figyelmem egyszer csak a csengőre összpontosult.
J:-Ki franc AZ?
Le szedtem Kira karjait rólam, elléptem a kanapétól, majd feldúltan nyitottam ajtót.
Az ajtó túl oldalán ismerős arccal találkoztam.
J:-Te FÉREG!
Jiyong Pov
A kanapén ülve figyelem a szárítón lévő még igen vizes pólót. Ökölben fogott markomon tartom meg lustán, nehéznek bizonyuló fejem. Azon merengve, hogy kerültem bele ebbe a szerencsés helyzetbe? Hogy adódott meg nekem az, hogy találkozzak hazánk egyik leghíresebb fiú bandájával? Hogy lehettem akkora marha, hogy nem ismertem fel őket azonnal? Mindegy is... ma ismét láthatom őket. Hísz még is csak nálam van egyikük pólója. Nem tarthatom meg! Szépen ki is vasalom, hogy mikor átadom kifogástalan legyen, na meg persze a félre éréseket el kell simítani. Hangos sípolás, mi a konyhámból érkezik, kizökkent ebből az elég hosszú gondolat menetből. Felkelek a kanapé puha párnái közül, hogy a már felforrt friss teát levegyem a gáztűzhelyről. Szememmel keresem a konyha ruhát mi enyhítené az égető érzést a levételkor. De sehol sem találom, így kénytelen vagyok magamon hordott ruha darabot a kezemre tekerve leemelni a forró gőzölgő tea főzőt, majd az üveg szekrényből kivett piros és fehér pöttyös bögrébe önteni magamnak. Lassan ballagok vissza meleg kanapémhoz kezemben az annál is melegebb bögrével. Ismét a száradó ruhadarabra téved a tekintetem. Bódultan felkacagok és belehornyolok a forró teámban, amivel sikeresen megégetem nyelvem hegyét. Ezzel ismét a konyha pulthoz kényszerítettem magam, hideg vízért mit a csap köpköd ki. Miután lehűtöttem magam, hangos víg nevetés tört ki belőlem. Hasznosabb dolgot kell tennem! Addig is hűl a teám, legalább ihatóbb lesz. Készítek a fiúknak és persze Kirának egy adag csokis sütit.
Jungkook Pov
Érdekesebbnél érdekesebb dolgok történnek a bandával, mióta köztünk van Kira. A fiúk teljesen kifordultak magukból. Már szinte csak Kiráról szól minden, mindenki oda és vissza van érte. Legfőbb ként Jimin és Tae na meg persze Hobi is. Bár a másik 3 marhán is látszik a Kiráért való rajongás.
Azt értem, hogy tetszik nekik Kira, hísz nagyon szép lány. Meg azt is értem, hogy szeretnek vele lenni, hísz kedves és csodás társaság. Ezt mind mind értem, de miért kell mindenek még is róla szólni, eddig is dolgoztak szebbnél szebb lányok körülkötünk.
-Miért pont Kira az akiért mindannyian megbolondultak?
A próbákon is csak róla hallani. Most meg ez a pánik betegség vagy mi. Na meg persze a folytonos harc, hogy ki legyen vele kettesben otthon, ki vigyázzon rá.
-Nevetséges!
Legutóbbi harcon Jin-Hyung nyerte Nam jóvoltából. Feltűnően szívesebben vannak a legjobb barátaim egy lánnyal mint velem, ez elég frusztráló. Minden esetre ma még alig 10x hallottam Kira nevét. Igazán kezd elegem lenni.
JK:-Nam! Beszélhetnénk?-Ha már egész idáig a semmiért jöttünk be, akkor inkább hasznosan tölteném el ezt a kis időt, nem csak a studióban hallgatni azt ahogy a többiek sírnak Kira után.
RM:-Persze! Miről lenne szó?
JK:-Van egy két feldolgozást amit meg csinálnék egyedül..és hát úgy vettem észre most nem olyan fontos, hogy itt legyek..szóval elintézhetném?
RM:-Menj csak, de ha kellesz és hívlak, gyere!
JK:-Persze természetesen! Köszi Nam.-Végre kiléptem az unalmas komfortzonámból és vidáman cuccaim fel kapva rohantam haza a saját ki studiómba.
-Hogy hogy egyedül jöttél Kookie?-Kérdezi meglepetten a kedvenc sofőrünk a cég aulájában.
JK:-Haza kéne vinned, megoldható?
-Persze, de csak téged vigyelek?
JK:-Igen!
-Akkor nem a nagy busszal viszlek, ha neked is megfelel a saját autómmal megyünk.-Mosolyogva bólogatok, nevetve nézz rám és már nyúl a kocsi kulcsért.
Jiyong Pov
Az elkészűlt csoki darabos vaniliás kekszeket egy masnival átszőtt ajándék dobozba teszem, a már megszáradt, kivasalt illetve össze hajtott ruhadarab mellé. De ideje magam is rendbe tennem, nem akarok igénytelenek tűnni előttük. Gyors léptekkel rohanok a fürdőbe és intézem el a minden napos tisztálkodást. Végül de nem utolsó sorban megiszom a mai adag gyümölcs turmixom még indulás előtt.
*
Pont ahogy nyomnám meg a kapu telefonon a hívó gombot, egy idős hölgy jön ki a nagy kapun, így felengedem magam, minden előjel nélkül. Izgatottan a lépcsőt választom a lift helyet, mi ismét karbantartásra van ítélve.
Az ismerős ajtó előtt próbálok nem ideges lenni, a zihálásom enyhítése kép nagy levegőket fújok ki. Majd mikor késznek érzem magam, becsöngetek.
Hangos léptek közelegnek. Majd lendülettel ajtót nyit nekem a kisé feldúlt Kim SeokJin.
J:-Te FÉREG!-Támad le megvető tekintettel, hirtelen fel sem fogtam mit miért, de az arcomnak ütköző csontos kemény ökölt megérezem, mi a földre terít. Kezemből a földre ejtem a ajándékos zacskót miben a sütik és a Yoongi pólója van.
Megszeppenve a földről néztem fel rá, mit sem sejtve.
J:-Hogy volt pofád vissza jönni?-Ordította idegtől duzzadt erekkel a nyakán. Elég ijesztő volt.
JY:-É-én csak vi... vissza hoztam a pólót és..
J:-Atya ég!-Vágott közbe.-És most az hol van?-Mutattam a földön heverő zacskóra.
JY:-Jin.. hadd magyarázzam meg.-Felvette a zacskót, majd gyilkos tekintettel nézet rám.
J:-HA még egyszer itt látlak nem tudsz, majd lépcsőn le menni, azt garantálom. Jobb ha MOST mész!
JY:-De-e...-Dadogásom még jobban felhergelte, megindult felém és a pulóverem nyakától fogva felráncigált, végig a szemembe bámulva.
J:-Menj és VISSZA SE GYERE!-Végére már üvöltözve beszélt velem, mikor elengedte a textil anyagot fülem farkam behúzva sietem el előle, orrom alatt motyogva, hogy mennyire sajnálom.
Teljesen össze zavarodtam, ennyire megutáltattam magam azzal, hogy kettesben voltam Kirával...
JungKook Pov
JK:-Köszi, hogy elhoztál!-Hajoltam megtisztelettel idősebb ismerősöm előtt.
-Igazán nincs mit!
JK:-Szia! További jó munkát!
-Szia!
Indultam meg a lakó háztömbhöz aminek kapuja tárva nyitva állt... elég furcsa látvány, általában mindig zárva van.
Mindegy is, rohanok fel a lépcsőn mihamarabb dolgozhassak az új saját dalomon.
Lépteimet nézve, figyelmetlenül összeütközök valakivel szemből.
Lassan emelem fel tekintetem, testén végig pásztázva. Hosszú időt követve arcához ért tekintetem.
~JK:-Hát te mit keresel itt?
JY:-JungKook-Kerekedtek ki könnyes szemei.-Sajnálom.
JK:-Mire gondolsz?-Vérzik és remeg a szája. Mi történt itt? Tőlünk jött?
JY:-Sajnálom, azt...azt...ahhh sajnálom nagy félre értés esett.-Egyre dúsabb könnyekben ázik tekintette.
JK:-Igen...tudjuk... vagy is utólag tudtuk meg, ki is vagy...mi sajnáljuk a múltkori viselkedésünket.
JY:-Hogy érted, hogy tudjátok ki vagyok?-Esett értelmetlen zavarba, pírban égett arca.
JK:-Hát, hogy te vagy az aki segített Kirának a bajban.
JY:-Igen, segítettem. DE csak véletlen szerencse, hogy arra jártam.
JK:-Meglehet...-Tűnődtem el tiszta tekintetében.-Gyere fel, beszéljünk még.
JY:-NEM!-Zaklatódott fel az ötletre.
JK:-Mi baj? Történt valami? Beszéljünk!-Hirtelen erőteljesen kerülni kezdte tekintetem.
JY:-Beszéljünk!...De mit szolnál egy parkhoz?
JK:-Persze! Oké, ha neked úgy jobb.
~Timi~
