~-Gondolom ezért jöttél.-Meglepettem, de elfogadta.
-Igen köszi.-Szemében tükröződött a boldogság és a mosolya is erről árulkodott... nehogy már én tegyem tönkre mások boldogságát.
-Na gyere segítek bepakolni.
-Köszi! Te rendesebb vagy mint mesélték.-Pillantottam vissza összeráncol szemöldökkel, de csak egy vigyorgó napsugárral találtam magam szembe. Mit is mondhatnék nem csak külsője, de még a személye is jobb mint én.
Ki mentünk az utcán parkoló kocsihoz kivettem a Insoo cuccait és felvittem a szobánkba. Az apja a sajátjával holmijával törődött, de anyám nagy részét a garázsba száműzte.
Miután bepakoltam minden kicsit poros karton dobozokban tárolt cuccát, letettem az egyetlen ágyra a hálószobánkban. Még mindig szokatlan, az osztozkodás gondolata, de ha ilyen pozitív marad a róla alkotott véleményem, hamarabb megszokom, hogy valakinek ugyan ott lesz a világtól menedéket nyújtó biztonságos helye.
A mai nap gyorsan beesteledett, így hamar eljött az első közös vacsora, az új személlyel életemben. Édesanyám szépen megterített, mindenki elé helyezte a tányérját és evő eszközét. Tekintettem az étkező asztal végén helyezkedőre tévedt. Észre vettem, hogy az eddigieknél is jobban csillognak, nem is szinte ragyognak mogyoró barna íriszei.
-Minden rendben?-Kérdeztem egy minimális aggódást rejtve hangomba.
-Persze!-Nézett rám meglepetten.
-Rendben, csak annyira...
-Tudom, tudom.. csillognak a szemeim!-A végét elkuncogtak, úgy tűnik már nem egyszer említették neki az észrevételem.-Csak tudod mindenem a gasztrometria, az álmom az hogy én legyek az egyik legnagyobb séf.
-Biztos, hogy te leszel az!-Biztatta anyám letéve az utolsó fogást is, a fenyőfából készült családi asztalra.
-Remélem! De most nézzük azt, hogy ön milyen finoman főz.
-Jaj ne éld bele kérlek magad, nem vagyok olyan ügyes, nem szeretném, hogy csalódj.
-Ugyan anya, nálad jobban senki nem főz!-Villantottam egy biztató mosolyt. Mire egy légbe kapott puszit küldött felém.
Anyukám helyet foglalt mellettem, majd mindannyian jó ízűen kezdtünk el falatozni.
Pillanatok alatt elfogyott minden. Insoo majdnem minden fogásról hegyi beszédet tartott, hogy mennyire jó az íz-világja.
Édes anyám azonnal összepakolta a mosatlant és bepakolta azokat a mosógatógépbe.
Én felballagtam a szobámba, hogy ledőljek pihenni, de nem sokkal később kopogás ütötte meg a fülem.
-Igen?
-Bejöhetek, most nem igazán tudom, hogymit kezdjek...magammal-Kérdezte Insoo zavartan miközben lassan nyitott be.
-Persze, gyere ez a te szobád is!
-Huuuh, oké.. csak tényleg én akarom a legkevesebb problémát okozni neked.-Azzal a lendülettel, hogy befejezte mondani valóját, felületem fekvő helyzetemből.
-Ha ilyen rendes maradsz biztos lehetsz benne, hogy te vagy a legkevesebb problémám.
-Szuper!-Örömében levakarhatatlan mosoly ült az orcájára. Nagyon elragadó.-Akkor igyekezek nem megváltozni.-Mindössze viszonztam mosolyát.
-Nyugodtan rendezkedj be!
-Rendben, köszi!
Lassan vissza dőltem a falnak támaszkodva és játszottam tovább a telefonomra letöltött kisé ideg ölő jattékkal. Fel-fel pillantva a körülöttem tevékenykedő fiúra. Nagyon ügyelt arra is, hogy nagyon kevés helyet foglaljon a bepakolt cucca.
-A ruháim hova tehetem?-Kérdezte rám meredve.
-Ööömm.-pattantam fel és sétáltam oda a gardróbomhoz.- Az én ruháim lesznek jobb oldalt, többi hely a tiéd.-Jelentettem ki.
-Rendben.-Bólintott és neki állt be pakolni.
Későre járt mire befejezett mindent, így én már a fürdéssel is végeztem. Pontosabban abban a pillanatba léptem ki törölközővel a derekamon a fürdő szobából, mi saját szobámra nyílik, mior befejezett mindent.
-Ha végeztél mehetsz te is!
-Rendben.-Felkapta már előkészített váltó ruháját és törölközőt, majd berohant a fürdőben. Én is felvettem a alvós ruhám. Épp, hogy leültem az ágy szélére kezemben a távirányítóval, nevemet haltam a fürdőből.
-Jiyong!-Aggódó hangra azonnal berontottam és megpillantottam a teljesen meztelen kidolgozott testet, aki a csappal ügyködött. A testén víz cseppek halvány csillogása fénylett. Nyelnem kellet egyet, kitudja miért.?!..
-Segíts kérlek, nem tudom átállítani kézi tusolóra.-Szótlanul és sietve a segítségére indultam, egy kéz mozdulattal átállítottam a kívánt módra. Észre se véve azt, milyen közel kerültem a izzó testéhez. Óvatosan megfordultam saját tengelyem körül és a tőlem kicsivel magasabb "bátyámra" pillantottam, aki egy tapottat sem lépett hátrébb.
-Kész!-Nyújtottam volna át a tusfejet, de valamiért olyan zavarba estem, hogy csak vártam, hogy ő vegye el. Pillanatokkal később nyúlt is a használati targy után, de kezem reflex szerűen hátrébb húztam. Ő kezével és testével követte a mozdulatom, így mikor elérte a tárgyat, nedves felső teste és izmos combja az enyémhez tapadt.
-Köszi!-Mosolygott és hátrább lépett.
Egy egyszerű bólintással faképnél hagytam. Befeküdtem az ágyamba teljesen vörös fejjel és zavartan húztam magamra a lepedőt. "Mi ütött belém?" csúsztattam le ujjaimat, hímvesszőmig, ami szüntelenül meredten állt.
~Timi~
