BLOL~26.rész~(+18) Első jelek.

-Ne várd el, hogy apa ként tekintsek rá!

-Nem várom! Csak azt, hogy ha boldog vagyok mellette ne akard elüldözni!-Mély levegő véve bele egyező bólintással rendeztem le válaszom.-Köszönöm fiam!-Anyám nyálas puszikkal lepte el arcom.

-Most hol van?

-Haza küldtem, hogy a fiammal lehessek!-Szorongatott még tovább.

~Az elmúlt napokban szerencsémre anyám kímélte annyira az ideg rendszerem,

hogy nem hozta fel azt a idegen pasast. Nyugodtan tengtek hétköznapi  életem napjai, barátnőmmel oldalamon. Yunával 1 hete vagyunk együtt, de azt is úgy, hogy én nem is tudtam eleinte róla. Az iskolában hallottam vissza, hogy ő és én együtt járunk, csupán azért mert előző este smároltunk részegen egy házi buliban. Mindegy is ő ezt a kialakult helyzetet nagyon élvezi, ellenben velem, kicsit sem érdekel, hogy most van vagy sem barátnőm. Legalább ha "olyanom" van nem kell cserkésznem, mivel elég egy telefon. 

Lényeg a lényeg, hogy egyedül vagyok itthon, mert anyám este 11-ig dolgozik

 és hát elégé unatkozok.

Megfogom a mellettem pihenő telefont és áthívom állítólagos nőmet.

-Szia!-szóltam bele a telefonba várva a választ.

-Hali kicsim? Baj van?-kérdezte izgatottan

-Nem... vagy is igen!

-Tényleg-Lepődött meg és ezt követően aggódás csillant meg hangjában.-Mi baj? Jól vagy?

-Az a helyzet, hogy beteg a kígyóm és kéne neki egy két gyógy puszi.-Mondtam úgy mintha valóban komoly lenne a helyzet, de ő vette a lapot és nevetésbe kezdett.

-Máris megyek.-Kuncogta.

 Mivel tudom, hogy nem lakik messze és pár percen belül itt lesz előkészítem a dolgot. Becsoszogtam a nappali kanapéjáról a hálószobámban, miután kinyitottam neki az ajtót. A redőnyt lehúztam, majd levágódtam a megágyazott eddig gyűrődés mentes paplanomra. Kezembe vettem az éjjeli asztalon lévő laptopot, hogy rákeresek valami izgatóra. A nadrágomat kigomboltam és elő vettem a beteg kígyóm mielőbbi törődésre. A pornót elindítottam és elkezdtem verni a farkam. Kezem ritmusos mozgása kéjes nyögéseket keltettek bennem. Hihetetlenül kanos voltam. A videóban az események egyre és egyre izgatóbb látványt nyújtottak, mire az én kezem is gyorsuló tempóra váltott. Mikor úgy éreztem, hogy elég mert elélvezek idő előtt, még Yuna jötte előtt rákattintottam a videóra ami leállítás helyet csak egy felugró ablakot eredményezett, amin melegek heves aktusát mutatta, abban a pillanatban, hogy megláttam el is élveztem. Hangos lihegésem mellett döbbentettem rá, hogy én a melegek miatt nem bírtam tovább és elélveztem. Furcsa érzések kerítettek hatalmukba. Ezeket Yuna köszönése hesegette el.

-Szia merre vagy?- kiállatott az ajtót becsukva maga után.

-Szobámba.-Válaszoltam, majd leemeltem laptopom ölemből, hogy felérkezése előtt letöröljem élvezetem áztattatta kockás hasam. 

-Mit csinálsz?-Kérdezte furcsállva.

-Késtél!-Nevetem fel kínosan.

-Te melegekre verted ki?-Néztem le magam mellé. Laptopom kijelzőén a felugró reklám maradt, így ő is meg látta a melegek anális aktusát.

-Jah, nem! Ez csak...

-Így akarod tudtomra adni, hogy szakítsunk?-Kérdezte hisztérikusan.

-Mi??-Néztem rá értetlenül.

Válasz nélkül elhagyta hálóm és gyors futással ment le a lépcsőn, felkeltem én is, majd ajtóm előtt állva néztem távolodó alakját, mikor a kijárathoz ért megfordult még, hogy utolsó szavait hozzám vágja.

-Ezzel végeztünk!

Csapta be maga után az ajtót.

Hát akkor ennyi volt? Ez se tartott sokáig. Vissza ballagtam szobámba és folytattam a napomat.

~Timi~

Forradalmi délibáb

~1842-öt írunk, ez idő olyan, akár a magyar nemzet üres reszketeg lelke, hűvös. S engem se melegít tűz, szerelem lángja. Kedvesemé fogadott feleségem, csak a tátongó üresség betöltésének apró esélyeként szolgált. De ez a remény is elveszett az érzelmek nélküli szeretkezések mellett. Mind ez keservesen hatott a költészetem érzelmi megnyilvánulásaira. Képtelen voltam átadni őszintén az igaz boldog szerelmet, mind addig, míg el nem kezdtem figyelmemet egy korombeli költő társamnak szentelni. Végtelen sok levéllel illettük egymást. Lelkemben szerelmek lángja új tűzre robbant. E szerelem testem és lelkem egyaránt pezsdítette fel, talán annyira, mint még soha! Végre szabad álmokra kaptak lelkem szárnyai. Ellenben a hazánkkal, mi még mindig a Habsburg ház elnyomassa alatt áll. De közeleg a harc, a harc mi a tiszta jövőnk épségét is jelentheti, a harc mit a szabadságért vívunk. A hazánk önállóságáért és mi értünk. Éveket szenvedtünk a Habsburgok mellett, a nép nem tudja eltűrni tovább az igazságtalan elnyomást. Levelező társam mellett számomra az idő, szinte csak úgy repült. Hisz a forradalom már itt liheg nyakamban, a véres küzdelem ölel át hátulról... az én egyetlen igaz társam helyet, ki nap mint nap kedves versekkel hódítja, a már így is bódult szívem. Látnom kell őt, még mielőtt eljön a harc. A harc, a haza harca. Éreznem kell őt, még mielőtt testem oda veszne, a hűvös lelkű osztrákok ellen, de a tűzben forrt magyar szívekért. Így hát következő levelem, e célból fogom írni neki. :

*

"Ó drága barátom.

Rajtam ül egy átok.

Üzenetem mit nehéz időkben,

nehezen írok neked.

Számodra még nehezebbé 

tegyem ezeket?

Érted fáj sóvárgó lelkem,

hogy nem vagy itt velem.

Ó  drága Jánosom mondd,

még mielőtt küzdene e hon,

láthatlak-e még ez életben?

Találkozhatok-e veled véletlen?" 

*

1848. Elérkezett hát végre hazánk nagy sors döntő csatája. A csata, mit honfi társaimmal kell küzdenem. Utolsó üzenetemre máig nem jött válasz, de bízok benne, hogy nem kell sokáig várnom már. A csatára készen állva reszkető lábakkal állok, s kezemben a fegyverem pihen. Tekintettem elvesz a végtelen soknak tűnő katonákból álló sor ösvények között. Mivel én a legvégén állok, a hasonló felfogású költő társaimmal. Hirtelen valaki mögülem kizökkent ábrándos gondolat meneteimből. 

-Sándor!- Szólít fel egy mély erő teljes katona hang. S én azzal a lendülettel fordultam teljes testemmel a katona társam felé.

-Igen?-Kérdeztem kicsit értetlenül.

-Jött egy leveled, már egy jó ideje magamnál tartom.-Nyújtja át fegyelmezzet mozdulatokkal. Az én szívem annál fegyelmezetlenebb ritmusban kezd el kitörni megszabott helyéről.  A Nemzeti dal refrénének hangos kántálása, s a harc iránya felé lépkedő társaimtól elvonulok egy háborítótlan területre. És villám gyors olvasásba kezdek.

*

"Sándor! Kedves barátom.

Mindennél jobban kívánom,

hallgatni duruzsoló hangod,

higgye hiányzik már nagyon.

Minden időm a hazámnak áldozom.

Ezért nézd el nekem, késői válaszom.

Szívem billentyűzete az öröm ódát játssza érted.

minél hamarabb látnom kell, értsd meg!

A harc ott liheg a nyakadon?

 Hát vessz oda, s úgy maradj ott,

 Hogy higgye azt a nép értük haltál 

s haza szabadságáért harcoltál. 

De szökj el azért, hogy velem légy. 

Testünk teljes egybe forrásáért.

Szökjünk el mindent hátra hagyva.

ahoz, hogy egy legyen szívünk dala.

 Gyere forradalmi támadás napján, 

észrevétlenül árnyékok falán, 

a nagy Nemzeti Múzeum elé!

Mikor a nap le menni kél. "

*

Kétely mért téped így lelkem? Mit is választhatnék? Én és párom vagy én és a nép? 

Most vagy soha!

Gondolatok sokasága fejem összes szegletén, mind egyre vezettek! A nép harcra kél, ha ott vagyok velük vagy ha távolba mék. Csatába kiáltott bizalmam nem lankad, de Jánosom mellet döntöttem. Harcba vonulok, akár egy délibáb, még is életem csak az övé, az én Jánosomé!

~Timi~

(páros: Petőfi Sándor x Arany János)

BLOL~25.rész~Mostoha

~JK:-Oh értem... akkor tényleg semmi nem történt köztetek...-Vettem egy megkönnyebbült sóhajt.

JY:-Persze, hogy nem!-Vágja ráhatározottan.-Persze mikor lekellet vennem az inget Kirán látszott, hogy teljesen zavarban volt és alig bírta levenni a szemét felső testemről.-Kuncogjak el.

JK:-Látom tetszett a helyzet neked is...-Mosolyodok el kicsit keservesen.

JY:-Nem hatott meg...mivel-Néz hirtelen a távolba abba hagyva mondandóját.

JK:-Mivel?-Kíváncsian közelebb kúszok hozzá.

JY:-Mindegy-Mosolyog rám és véletlen sem akar szemeimbe nézni. Én még közelebb kúszok hozzá és szemeim szinte már könyörgőnek kíváncsian, hogy árulja el miért nem érdekli a lány.

JY:-Jaj ne nézz így!

JK:-Kérlek!-Vesz egy mély levegőt és szemeimbe nézz.

JY:-Huh csak mert engem nem a lányok vonzanak.-Döbbenten fagy le egész testem, még a levegő is bennem ragad, válasza hallatán.

Jiyong POV

Az élet telis-tele van váratlan lehetőségekkel. Nekem is elém sodorta azt a bizonyos esélyt, hogy élőben, teljes hús vér alakban láthassam azt a bizonyos "JungShook" reakciót az országunk egyik nagy celebjétől. Szemei valóban szinte már "O"  alakot írtak körbe. Ajkai vöröslő puhasága közt a rés megnőtt. Pilláit egy pillanatra sem zárta össze. Őszintén szerintem már egy perce levegőt sem vett. Ezt a tekintettet nem lehet nevetés nélkül bírni. Úgy tört ki belőlem a hangos kacagás, mintha megszállt volna az ördög. Nem tudtam irányítani, még a könnyeim is hevesen gördültek végig egészen piros arcomon. De úgy tűnik a nevetésem őt is kirángatta ebből a bódult állapotból. 

JK:-Most miért nevetsz ennyire? Ugye nem csak szívatsz?!-Hitetlenkedő tekintette égette a húsom.

JY:-Látnod kellett volna az arcod!!-Törölgettem a szemem sarkában lévő hatalmas könny cseppeket, mire válaszolni tudtam enyhülő nevetésem mellett.

JK:-Úr isten! Te most csak ugrattál? Aigoo!-Kezdet a sokkolt állapotból mérges arcra váltani.

JY:-Nem.. Nem hazudtam! Csak nagyon vicces volt a reakciód.-Vallottam be neki, mire ismét szét tárttá ajkait. Ezzel engem is ismét nevetésbe kényszerítve, de ezúttal sokkal szolidabban.

JK:-Te.. meleg vagy?-Kérdezett rá félénken.

JY:-Igen Jungkook, meleg vagyok, a fiúkat kedvelem!- Mosolyogtam rá bátran, hát ha zavarba tudom hozni, amiért ilyen kíváncsian közel kúszott hozzám, hogy már a combunk is teljesen egybe simult. Hosszú percekig meg se tudott mukkanni.

JK:-Sajnálom...- Húzódott kicsit távolabb lehajtott fejjel.

JY:-Zavar, hogy nem a lányokat kedvelem?-Vontam fel kíváncsian szemöldököm.

JK:-DE HOGY!-Kapta fel tekintetét azonnal kérdésemre.-Csak bocsi, hogy így reagáltam.

JY:-Jaj, ne aggódj már megszoktam. De a te reakciód még kifejezetten élveztem is.-Halk és rövid kacaj hagyta el torkomat. Majd érdeklődő tekintettel néztem végig Kook-on. Szemei csillogtak a vöröslő arca mellett. És teljes testével velem szembe fordult.

JK:-Ji.. Kérdezhetek valamit?-Egyszerű bolitással reagáltam le.

JY:-Persze, bármit bármennyiszer!-Tetszett a fiatalabbik fél kíváncsi érdeklődő személye.

JK:-Most van... barátod?-Kérdése nagyon meglepett. Miért érdekli, hogy van-e párom? 

JY:-Nem mondanám párkapcsolatnak.. ami jelenleg zajlik az életemben.-Magyaráztam neki jelenlegi státuszom.

JK:-Oh, és honnan tudtad vagy, hogy jöttél rá, hogy te a másik nem felé vonzódsz?

JY:-Az kicsit hosszú történet!

JK:-Figyelek!

JY:-Ah te kíváncsi kölyök...-Dörzsöltem meg tarkómat és gondoltam vissza első alkalmakra, jelekre az életemben, ekkor ugrott be, hogy ez kényesebb téma, mint amire emlékeztem, habozva és kicsit zavartan kerültem szem kontaktust.

JK:-Nem vagyok kölyök!-Csattant fel durcásan, mire én csak kényesen nevetni kezdtem.

JY:-Egyszerűen csak a lányok nem kellettek.-Erre hümmögő hangot hallatva kezdte simogatni állát majd egyenesen az arcomba mászva hitetlenkedő szemöldök játékot kátszott arcán. Próbáltam figyelmen kívül hagyni.

JK:-Hazudsz! Mit nem mondasz el és miért?

JY:-Nem hazudok!

JK:-Persze, akkor nem kerülnéd a tekintetem! Na mi nem akarsz elmondani?

JY:-Jól van! 

JK:-Hallgato~m!-

JY:-Mit?

JK:-Ne szórakozz mond már el! Mikor jöttél rá, hogy meleg vagy és hogy?

JY:-Ahh..Mikor már a mostoha bátyám jobban vonzott mint az addig össze barátnőm!-Mondtam ki rekedtes hangon nagy nehezen.

JK:-MI?-Álla a park talaját borító levelekig esett.

JY:-Jól hallottad, elkezdett érdekelni a bátyám...-Nem kicsit volt kellemetlen helyzet számomra.

JK:-De hogy? Már mint addig a nőket szereted és egyszer csak észre vetted őt vagy hogy?

JY:-Ahj Kook...ez hosszú... azt hiszem..-Kezemmel segítettem össze zárni eltárva hagyott ajkjait.

JK:-Kérlek ne hagyj ki semmit!-Mosolya fülig ér a már furcsán kíváncsi fiúnak!

Jiyong 4 évvel ez előtt

-Miért hoztad haza ez a segg fejet..anya!-Csattantam fel mérgesen kijövet hálószobámból, látva anyámat egy másik pasassal elnevetgélni kéjesen.

-Jiyong! Vigyázz a szádra! Hogy beszélsz a felnőttekkel!-Nézett rám össze ráncol szemekkel és csípőre tett kezekkel.

-Szólval ki ez a "Felnőtt" ?-Vontam ismét kérdőre édes anyám és gyilkos tekintetem a férfiéra emeltem.

-Jiyong gyere le kérlek a földszintre, hogy ne kiabálva keljen be mutatnom.-Nézett anyám oldalra egyenesen a férfira, majd elmosolyodott, még a reggelim is ki kívánkozott, de kérésére le csoszogtam a lépcsőn.

-Szóval Jiyong ő itt Sungjin, Sungjin ő itt a fiam Jiyong.-A pasas nyújtotta volna felém a mocskos kezét mire én csak arrébb csaptam azt. Hogy meri nekem nyújtani a mocskos mancsát mivel anyámhoz akar érni.-Naa JI~ viselkedj!- Szólt rám ismét anyám, mire én csak öntelten felhúztam szemöldököm.

-Miért hoztad ide?-Erőltettem egy hamis mosolyt arcomra.

-Nos, egyrészt meg akartam neki mutatni, hogy hol élek más rész téged.-Mondja vígan anyám, mitől egyre jobban fel megy bennem a pumpa.

-És ennek most örülnöm kéne?-Végére a hangom egészen kiabálásig emelkedett.

-Jiyo..-Nem hagytam ismételt fegyelmező mondatát, azonnal közbe vágtam.

-Nem! Nem anya kurvára nem fogok viselkedni! Nem tudom mit hittél, majd tapsolva ugrálok örömömben, hogy ide hoztál elém egy számomra teljesen ismeretlen alakot?! MOND MIT HITTÉL? Azt hiszed el fogom fogadni... azt hiszed elfogom felejteni apát EZ miatt?-A szavak csak úgy áradtak belőlem észre sem vettem, hogy már rég könnyek áztatják arcomat. Arcomhoz óvatosan emeltem fel ujj begyeim és töröltem sietve le nedvességet. Majd válaszát nem meg várva szaladva sietem fel szobámba és zártam magam után be az ajtót.

Nem sokkal később kopogás zengte be néma csöndet szobámban. 

-Hagy magamra!-Lestem ki két térdem közt az ajtó felé.

-Engedj be kicsim!-Kedves hangjára megenyhült dühöm. Felálltam, majd kinyitottam az ajtót. Lassan húztam magam felé a kilincsnél fogva.

-Mit akarsz?-Kérdeztem még mindig durcásan. Ő csak beljebb jött és helyet foglalt az ágyam sarkán. 

-Beszéljük meg rendben?-Mosolygott és óvatos mozdulatokkal simította végig a mellette lévő üres helyet, jelezve nekem, hogy üljek mellé. Szótlan kérését teljesítve foglaltam helyet ágyamon.

-Mit beszéljünk meg?

-Először is! Tudod, hogy szeretlek ugye?-Simított végig szőke tincseimen. Szorgalmasan pislogtam rá, majd egy határozottan bólintottam, hogy folytassa mert a válaszom igen!

-Rendben!-Fújta ki  megkönnyebbülten a bent tartott levegőjét.-Nem hittem, hogy örülni fogsz, nem is vártam el. Csak azt kérem fogad el...-Csendben hallgattam mondani valóját.-Mellesleg soha sem kérnék olyat, hogy felejtsd el az apád, hísz én sem fogom, mindig  a szívünkben fog élni tovább.-Ekkor már nem tudtam tovább szótlanul.

-És szerinted ha még élne örülne, hogy mással vagy?

-Ami azt illeti ő kérte halála előtt, hogy lépjek túl rajta és keresek magamnak valakit ki boldoggá tesz.-Ahh ez nagyon apámra vall.

-Ne várd el, hogy apa ként tekintsek rá!

-Nem várom! Csak azt, hogy ha boldog vagyok mellette ne akard elüldözni!-Mély levegő véve bele egyező bólintással rendeztem le válaszom.-Köszönöm fiam!-Anyám nyálas puszikkal lepte el arcom.

-Most hol van?

-Haza küldtem, hogy a fiammal lehessek!-Szoronghatott még tovább.

~Timi~

BLOL~24.rész~Az igazság

~JK:-Hát te mit keresel itt?

JY:-JungKook-Kerekedtek ki könnyes szemei.-Sajnálom.

JK:-Mire gondolsz?-Vérzik és remeg a szája. Mi történt itt? Tőlünk jött?

JY:-Sajnálom, azt...azt...ahhh sajnálom nagy félre értés esett.-Egyre dúsabb könnyekben ázik tekintette.

JK:-Igen...tudjuk... vagy is utólag tudtuk meg, ki is vagy...mi sajnáljuk a múltkori viselkedésünket.

JY:-Hogy érted, hogy tudjátok ki vagyok?-Esett értelmetlen zavarba, pírban égett arca.

JK:-Hát, hogy te vagy az aki segített Kirának a bajban.

JY:-Igen, segítettem. DE csak véletlen szerencse, hogy arra jártam.

JK:-Meglehet...-Tűnődtem el tiszta tekintetében.-Gyere fel, beszéljünk még.

JY:-NEM!-Zaklatódott fel az ötletre.

JK:-Mi baj? Történt valami? Beszéljünk!-Hirtelen erőteljesen kerülni kezdte tekintetem. 

JY:-Beszéljünk!...De mit szolnál egy parkhoz?

JK:-Persze! Oké, ha neked úgy jobb.

Jungkook POV

Amilyen gyorsan sietett le egyedül, most olyan ráérősen veszi velem le felé a lépcső fokokat. Csak előre nézz üres tekintettel, a semmiben szinte teljesen elvesz tekintette. A csendet csupán a cipő talpak aljának tompa csattanó hangja törte meg, ahogy a lépcső felszínére ér test súlyunkkal együtt. Bár ha jobban meg figyelem a légkörben észlelhető az apró szuszogás is, ahogy be majd ki fújja a felhasznált levegőt. Mögötte ballagtam le így tisztán megfigyelhettem a fiú alakját, a felépítését, azt ahogy lassú lajhár módra lép lejjebb és lejjebb a lépcső soron, ahogy a mozdulatait a rajta levő divatosan szűk nadrág gyűrődései követik és formáit felveszik. Ugyan így az ingét mi egyre bőbbnek tűnik ahogy lentre ér, még is a széles vállain erősen ráfeszül. Az épület kisé dohos illata teljesen eltűnik a belőle áradó férfias édes illat mellet. Így összességében kényszert éreztem arra, hogy nyeljek egyet. Zavarba estem az elég hangosra sikeredett nyeléstől, amire még hátra is pillantott. A szemeit az enyéimre emelt, meghökkenve, de csak halkan felszusszantam. Szemei ekkora már nem mutatták  a mindjárt sírva fakadás jeleit, mind össze csak halvány piros árnyalatban izzottak. 

JY:-Baj van?

JK:-Nem dehogy, miért lenne?-Vágom rá hirtelen.

JY:-Hát.. nem tudom.. arra gondoltam lehet túl lassan megyek és már idegeskedsz.-Vicsorodik el zavartan és kezével a tarkóját kezdi el dörzsölgetni...a textil alig bírja már a húzó érzést mi a karján megfeszülő elég nagy izom okoznak, minta bármelyik percben szét szakadna. Azta... biztos sokat edz!

JK:-Hát most, hogy mondod felvehetnénk egy kicsivel gyorsabb tempót, legalább is annyira gyorsat, hogy mire kiérünk a Dormból ne menjen le a nap.-Nevetek fel zavartam szűkre nyitott szemekkel, hogy ne tűnjön fel neki mire téved állandóan tekintettem.

Nevetésem őt is arra készteti, hogy velem együtt nevesen.

JY:-Jó ezt most meg kaptam!- Mosolyodik el szelíden, majd végül hátat fordítva gyorsított tempóban szinte kettesével veszi a lépcső fokokat. Már szinte olyan gyorsan,hogy nem tudom tartani az ütemet. Ezzel igen hamar ki is értünk az épületből. 

JK:-Oké... most már menjünk normálisan, ha lehet?-Lihegtem fáradtan, ahogy begörnyedve két térdemre nehezedve pihentem meg a hírtelen test mozgástól, amire ő csak felnevetett.

JY:-Már is kifáradtál?-Húzta fel a féloldalasan ajkai csücskét. Kisé megfagyva bár de válasszal méltattam.

JK:-Dehogy is! Minek nézel te engem?

JY:-Hmm... egy lihegő kis kutyusnak.-Mondatára teljesen elkerekedtek szemeim és ki egyenesedve néztem rá szótlanul. 

JK:-Öööm... menjünk mert tényleg vissza kéne érjek sötétedés előtt.-Tereltem a témát a zavarba ejtő mondatát. Min ő csak fejével bele egyezően bólogatott és nagyokat kacarászva indul meg a közelünkbe lévő parkba. Végre se nem lassú se nem gyors tempót felvéve haladtunk a kijelölt célunk felé. Amint beértünk a park területére elsőre meg pillantott pad felé indultunk meg közösen.

A padhoz érve azonnal ledobtam magam rá és néztem fel az előttem állóra. Értetlenül néztem, hogy miért nem ül le, megpaskoltam a mellettem lévő területet jelezve neki, hogy gyerünk üljön mellém. A célzást egyből megértette majd helyet is foglalt mellettem.

Mivel percekig csak előre nézve ültünk szótlanul, kénytelen voltam én kezdeni.

JK:-Szóval... tőlünk jöttél?

JY:-Ami azt illeti igen...

JK:-Hmm sejtettem ezt értem is, csak azt nem, hogy miért voltál olyan zaklatott...-Nézek rá kicsit félve válaszától.

JY:-Én azért mentem hogy vissza adhassam Yoongi pólóját, és hogy megmagyarázhassam a félre értést...-Ekkor nyelt egy nagyot és lesütötte a szemét.-becsöngettem és Jin nyitott nekem ajtót....-Hezitált nem akarta vagy nem tudta folytatni.

JK:-És?-Voltam fel kíváncsian egyik szemöldököm.

JY:-Jin hirtelen leütőt és elküldött elég csúnyán.

JK:-Hogy mi? A mi Jin hyungok?-Esett le teljesen állam és hitetlenkedtem. Jiyong erre csak halványan bólogatott, helyeselt. -De.. de miért lett volna ilyen heves...??

JY:-Gondolom... félti a lányt, a múltkori félre értés miatt, a pólóval és az ott létem miatt...- Gondolok bele és sehogy se áll össze a kép, hísz múltkor beszéltük, hogy bocsánatot kell kérnünk tőle és hogy hálásnak kéne lennünk. 

JK:-Én nem tudom... teljesen meg vannak bolondulva a lány miatt. Mint ha nem is maguk lennének, de mindenki... kicsit az agyamra mennek vele, persze nem Kirára haragszom, csak zavar, hogy az összes hyungom csak rá figyel.

JY:-Te hogy, hogy nem?-Ekkor rá kaptam a tekintettem és kicsit zavartan, de válaszoltam.

JK:-É-én.. hát én is látom, hogy szép meg minden, de nem tudom eddig nem fogott meg mint ahogy egy lány sem környezetemben.-Mosolygok rá ártatlanul.

JY:-Ooohh értem.-Nem tudom mire gondolt, de azonnal felcsillantak szemei, még a hideg is kirázott tőle, ezért rögtön váltottam magamról a témát.

JK:-Ha már itt tartunk...-Köszörültem meg torkom.-Miért is voltál nálunk és miért volt rajtad a Suga pólója?

JY:-Hát.. Kira ezt nem akarta, hogy tudjátok, de...-Nem hagyom, hogy befejezze mondóját, közbe vágok!

JK:-Várj! Ha lefeküdtetek nem kérem a részleteket!-Rázom meg hevesen csukott szemmel fejem.

JY:-Nem dehogy is! Nem feküdtem le vele.-Állítom meg a fejem és egyből érdeklő tekintettel nézek szemeibe.

JK:-Hát akkor?

JY:-Csak áthívott magához, hogy segítsek neki elsajátítani a hazai kosztot... ennyi.

JK:-MI??-Lepődtem meg egy részt a Jiyong kedvességén, más rész Kira törődésén, harmad részt Jiyong tudásán, negyed rész Kira ártatlanságán.

JY:-Igen csak segítettem neki főzni! 

JK:-Jó... oké ez világos, de hogy magyarázod meg a pólót?-Vettek felé egy bizakodó tekintett.

JY:-Egyszerűen csak egy konyhai baleset során Kira véletlen beborította a fehér ingem a szósszal mit csinált ezért le kellet vennem, ő meg kimosta és adott egy csere felsőt.-Magyarázza a nyilvánvalót.

JK:-Oh értem... akkor tényleg semmi nem történt köztetek...-Vettem egy megkönnyebbült sóhajt.

JY:-Persze, hogy nem!-Vágja rá határozottan.-Persze mikor lekellet vennem az inget Kirán látszot, hogy teljesen zavarban volt és alig bírta levenni a szemét felső testemről.-Kuncogja el.

JK:-Látom tetszett a helyzet neked is...-Mosolyodok el kicsit keservesen.

JY:-Nem hatott meg...mivel-Néz hirtelen a távolba abba hagyva mondandóját.

JK:-Mivel?-Kíváncsian közelebb kúszok hozzá.

JY:-Mindegy-Mosolyog rám és véletlen sem akar szemeimbe nézni. Én még közelebb kuszok hozzá és szemeim szinte már könyörgőnek kíváncsian, hogy árulja el miért nem érdekli a lány.

JY:-Jaj ne nézz így!

JK:-Kérlek!-Vesz egy mély levegőt és szemeimbe nézz.

JY:-Huh csak mert engem nem a lányok vonzanak.-Döbbenten fagy le egész testem, még a levegő is bennem ragad, válasza hallatán.

~Timi~