J:-Mik ezek a ételek nálad? Amúgy oda terveztem menni! Szóval jó éjt!
JK:-Szép álmokat!-Fordultam be Sugával közös szobámba, majd dobtam le magam hanyagul az ágyra. Mivel már a pizsamát vettem át a fürdés után, nem volt más teendőm, csak be mászni a takarom alá és lehunyni a szemeim. Valami viszont, nem engedte az utóbbit. A gondolataim kizárólag csak Kiráról voltak hajlandóak szólni. Bár nagyon sokáig a plafont bámulva Sugát is figyelmen kívül hagyva. Nem sokkal később, mikor már a fények is kihunytak az én szemeim is képesek voltak lecsukódni.
(Jin POV)
Más nap reggel az ébresztőm és mindenki más előtt keltem fel. Bár az megszokott volt, hogy a srácoknál hamarabb ébredek, de mióta Kira is a csapatunkba tartozik, valahogy mindig képes volt hamarabb, kipihenten a konyhában készíteni a nekünk szánt reggelit. Ezúttal viszont, mikor belestem hozzá, ő is az ágyában pihent. Biztos kimerítette a tegnapi esett. De nem is baj, pihenjen csak, majd én megcsinálom a reggelit neki és a többieknek. Körülnézek mi is van itthon. A hűtő telis tele van zöldséggel, hússal és tejtermékkel.
-Mi ízlene a többieknek? Gondolkoztam hangosan.
Talán egy jó Jin féle sonkás omlett mindenkinek megnyerő lenne... Elő kotorom a hozzá valókat és elkezdem a reggeli elkészítését.
Mikor már a felvert ízesített tojást öntöttem át a izzó serpenyőbe mászkálást hallottam.
Nem sokkal később a csapat egyik legkésőn kellőjével találtam szembe magam.
J:-Áhh Yoongi! Jó reggelt!
SG:-Jó reggel Hyung...-Dörzsölgette szemeit az erősen komás fiú.
J:-Mit keresel te fent ilyen korán?-Hol létét alig tudó, félig álmodozó Yoongi, őszintesége erélyesen megnő. Szemei nyitva tartásával küzdve válaszol.
SG:-Csak.. hallottam, hogy valaki kint van a konyhában..és .. reméltem, hogy Kira az.-Kira miatt kelt fel??
J:-Hát sajnálom, csak én vagyok! Kira még alszik.
SG:-Ohh-A csalódottság hallatszódott a hangjában...ez nagyon furcsa, Suga nem szokott ilyen lenni.
J:-És mond, mit szerettél volna Kirától?
SG:-Hmm nem...tudom... csak vele kelni... az ő arcával találkozni elsőként.-Fordított nekem hátat és akár egy aranyos kis macska, úgy kuporgott bele a fotelbe és már-már lehunyt szemekkel.
J:-Be kell érned az én arcommal!-Szakadt ki belőlem kárörvendő nevetésem.
SG:-Jah..-Én tényleg sajnálom Sugát, hísz valóban csodálatos elsőkét Kira tekintetével találkozni.. én már csak tudom.
J:-Menj aludj vissza még van kb... fél órád! Én meg, csinálom tovább a reggelit.
SG:-Ki nem kellek a fotelből.
J:-Te tudod!- A konyhába vissza ballagva, majd nem oda éget a tojás, de szerencsére ép időben értem vissza ahhoz, hogy ízlésesen legyen meg pirulva. Az első adagot csupán 4 felé tudtam szedni. Ezért még ugyan ennyit, kell elkészítenem. A már félig kész reggeli illata kicsalogatta a szoba lakokat édes álmokból. Majdnem mindenki a nappaliban várakozott a reggelire. De akit legfőképp vártam, nem találtam sehol.
J:-Srácok!
JM:-Igen, Hyung?
J:-Átveszi valaki? Egy pillanatra el kell mennem!
JM:-Majd Jungkook megy!
JK:-Mi miért én?? Én még alszok!
JM:-Akkor, hogy beszélsz?
JK:-Alva járók!
J:-Jaj, csak valaki jöjjön már!
V:-Megyek én Hyung!
J:-Köszi!-Amint szabadulni tudtam a konyhából, Kira szobája felé indultam. Halkan be kopogtam.
K:-Gyere!
J:-Hát ébren vagy! Szia!-Nyitottam be, a szobában szemeim csodálatos látványra találtak, kócos még is csoda szép látványra.
K:-Igazából pont most ébredtem fel.
J:-Én ébresztettelek fel?
K:-Igen!-Mosolyodott el, mit tudtomon kívül azonnal viszonoztam.
J:-Sajnálom, csak már nagyon szokatlan volt, hogy alszol, muszáj volt megnéznem, hogy jól vagy-e.
K:-Aranyos! Jól vagyok, csak nagyon kimerültnek érzem magam.
J:-Nem jössz ki? A többiek már mind ébren vannak. A reggeli is kész lesz lassan Tae kezei alatt.
K:-Tae csinálja a reggelit?
J:-Csak addig vette át még én megnéztem mi van veled.
K:-Akkor mindjárt megyek, csak felöltözök.-Nyelnem kellet, mivel ahogy ezt kiejtette kecses ajkai közül, akaratlanul elképzeltem.
J:-Rendben...Ha gondolod.. segíthetek.
K:-Hogy mondod?-Nézet meglepett arccal..Őszintén én is meglepődtem,saját magamon, nem szoktam így viselkedni. Furcsa nap!
J:-Ööm..-pírba borult arccal, gondolkodtam, hogy javíthatnám ki magam.-Mármint.. ha gondolod oda adhatom a felsőm, hogy ne fázz és kijöhetsz így is.
K:-Ahaan, rendben.-Emelte ki hibátlan lábait az ágyból, a nap fényei megcsillantak az ezüst színű selyem hálóingjén. Én közelebb léptem, majd zavartan levettem magamról sötét kék kardigánom és ráadtam, a mindennél törékenyebbnek tűnő erőtlen lányra.
J:-Gyere ki kísérlek.
K.-Rendben...-A folyosóra érve, már szaladó léptekkel közelített V felénk.
V:-Gyertek kész a reggeli.
K:-És mi lenne pontosan az?
J:-Jin féle sonkás omlett egy kis Tae féle segítséggel.
V:-Ahogy mondja.-Óriási vigyorral az arcán pásztázta végig tekintetét Tae a lányon.
J:-Figyelj V! Kira nem érzi magát valami frissnek, kimerült még mindig, szóval szólj csak a többieknek, hogy elkezdhetnek nélkülünk is enni.
V:-Jól van. Jobbulást Kira!-Rohant vissza az étkező asztalhoz V, ahol a többiek farkas éhes tekintettel várták az evés kezdetét. Én ez alatt lefektettem Kirát az üres kanapéra, hoztam egy jó nagy adagot amivel magamat és őt is elláthattam. Leültem mellé a földre két pácikával kezembe véve kezdtem a szájába adogatni a még kicsit meleg ételt.
Kira ezúttal igen engedékeny volt. Még ellenkezni se volt ereje. Pedig ha segíteni vagy hasonló gondoskodással fordulunk felé egyből támad, hogy ő is képes mindenre.
A reggeli után a RM telefonált, hogy értesítsen mindenkit a kialakult helyzetről. Azaz arról, hogy én nekem itthon kell, hogy maradjak. De ebből kifolyólag, a többieknek hamarabb kellet bemenniük. Így reggeli után egyből szedelőztek induláshoz, még én félgőzzel mosogattam a konyhában. Kira továbbra is kényelmesen a kanapén pihent. Örültem, hogy végre kettesben lehetek Kirával, de ennél csak lett volna jobb, ha vele is minden rendben van. Bár mikorra a fiúk elhagyni készültek a lakást Kira is erőt vett magán és felkelt, hogy kikísérje őket. Szerencsémre a mosogatással végeztem így lehuppanhattam mellé a kanapéra.
K:-Szerintem igazán mehettél volna te is, jól vagyok csak kicsit elfáradtam.
J:-Nem szeretnél velem lenni?-Játszottam a megsértődött kisgyereket.
K:-Neeem, nem ezt mondtam!-Nevetem fel azon, hogy mennyire komolyan vesz.
J:-Még, hogy nem vagyok jó színész.
K:-Ez csúnya volt!-Fordult el durcásan, formás mellei elé vágva karját.
J:-Igazad van, sajnálom!
K:-Hmmm úgy látszik mind kettőnknek el kellene menni színésznek.-Nevetett fel édesen.
Meglepetten néztem szótlanul rá.
J:-Na jól va~n. Na és mihez van kedved?
K:-Nem tudom! beszélgessünk!
J:-Rendben. És miről szeretnél beszélni?
K:-Nem tudom.. mondj valamit te!-Mosolyogva fordult teljes testével felém.
J:-Ami azt illeti, nagyon érdekkel valami...
K.-Hallgatom!
J:-Tegnap.. éjszaka... Hogy-hogy "Oppa"-nak szólítottál?
K:-Ohh.. nem kellet volna, talán zavart?
J:-Nem erő van szó, csak meglepett.
K:-Értem!
J:-Szóval?
K:-Csupán rajongói megszokás volt.-Vigyora fülig ért.
J:-Aaah.. értem-Mit is gondoltam.. mi más miatt...-Most kérdezz te is valamit.
K:-Hmmm...Legyen... Jin te szeretsz velem lenni?
J:-EZ, ostoba kérdés! Persze, hogy szeretek veled lenni! Ki ne szeretne veled lenni?-Kuncogtam fel kicsit zavartan, akár egy tini középiskolás első éves nagy szerelmes fiú.
K:-Akkor Kérdezz te jobbat, ha tudsz!
J:-Én tudnék...de félek, hogy nem, kéne fel hoznom.-Kira arcáról a mosoly nem lankadt.
K:-Mond csak!
J:-Ki volt az a srác aki itt volt tegnap és mit akart tőled?-Mind addig még fel nem tettem a kérdést.
K:-Öhm, Jin-Hyung...Nehezemre esik beszélni róla.
J:-Akkor nem kell, csak a fiúkkal találgatunk és arra jutottunk, hogy...
K:-Nem! Elmondom, ha már rá kérdeztél...-Vágott közbe.
J:-Rendben!-Keserves tekintette csak növelte a kíváncsiságom.
K:-Az a srác... az egyik ember volt aki megakart erőszakolnia sikátorban.
J:-Mi??-Tátva maradt a szám. Hogy lehet ez? A Szív verésem az idegenségtől triplájára gyorsult.
K:-Igen.. És ismét meg akarta tenni, de én minden erőmmel védekeztem, próbáltam szabadulni karjai szorításából, oly annyira, hogy letéptem róla a pólóját, így került hozzá a Yoongi pólója.
J:-Ezt miért nem mondtad nekünk amint haza értünk!- Idegesen emeltem fel hangom, mitől rémült ül Kira arcára.
K:-Féltem, múltkor is nagyon ki voltatok akadva rám...
J:-Kira ez nem így megy! Jézusom. Jó, hogy bepánikoltál. De várj.. honnal tudta, hogy hol laksz és miért jött vissza később és mi történt végül?
K:-Nem tudom, honnal tudta hol lakok.. talán követett mikor haza kísértek vagy meglesett...vagy nem tudom...
J:-De-de mit tett veled?-Könnyek szöktek ki mind kettőnk szeméből rettenetesen féltem a választól.
K:-Hyung sajnálom!-Hangos zokogással nyakamba borult. Erősen magamhoz szorítottam. A pumpa minden egyes lélegzéssel feljebb ment bennem.
A figyelmem egyszer csak a csengőre összpontosult.
J:-Ki franc AZ?
Le szedtem Kira karjait rólam, elléptem a kanapétól, majd feldúltan nyitottam ajtót.
Az ajtó túl oldalán ismerős arccal találkoztam.
J:-Te FÉREG!
~Timi~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése