Válasz nélkül elhagyta hálóm és gyors futással ment le a lépcsőn, felkeltem én is, majd ajtóm előtt állva néztem távolodó alakját, mikor a kijárathoz ért megfordult még, hogy utolsó szavait hozzám vágja.
-Ezzel végeztünk!
Csapta be maga után az ajtót.
Hát akkor ennyi volt? Ez se tartott sokáig. Vissza ballagtam szobámba és folytattam a napomat.
~Ahogy teletek a hetek anyám egyre bátrabban és gyakrabban emlegette és hívta el Junjaent a lakásban. Sajnálatos módon, már a nevével is találkozok nap mint nap. De mivel láttam anyám boldog arcát, lenyeltem a keserű békát, mi a torkomra mászik minden alkalommal, amikor az a gondolat férkőzik elmémben, hogy anyám más pasassal és nem az én apámmal van együtt. Nem apámmal van... hísz, hogy is lenne vele?... Igaza van, nem maradhat örökké gyászos fátylak alatt. Hísz ha így igazán boldog, én miért avatkoznék bele. Gondolataimból anyám és a új "partnere" nevetése zökkentett ki, Sóhajtottam egyet, majd elindultam hang felé. Anyám és Junjaen a kanapé ültek. A pasas karját lazán átdobta anyám válla felett. Karöltve nevetgéltek a TV-ben leadott röhejes műsoron. Mögöttük álldogáltam várva, hogy észre vegyenek, s vállal neki dőltem az ajtó keretének. Hiába vártam, de nem vettek észre... Junjaen elkezdett anyám ajkaihoz hajolni, ami azonnal jelzést váltott ki torkomból. Észre vehető elég hangos krákogásba kezdtem. Anyám hirtelen megugrott, így szét váltak egymástól.
-Jaj fiam. Megijesztettél!-Mondta zaklatottan,de én nem kértem bocsánatot, mivel örülök, hogy nem történt meg orrom előtt, szemem láttára ahogy anyám ajkainak bemocskolják.
-Mióta vagytok itthon?-Kérdeztem semmit nem mondó hangon.
-Nem rég jöttünk!
-Ühüm...-Érzelem mentes válaszom után pár perc kínos csend uralta a körülütünk lévő teret, amit szerencsére Junjaen megbontott.
-Drág.. Hyuni... szerintem ez alkalmas idő arra, hogy elmondjuk a hírt.
-Milyen hírt?-Kaptam fel idegesen tekintettem az eddig padlót bámuló szemeimmel.
-Jó ötlet Szí.. Junjean...
-Miről van szó?-Kérdeztem ismét, de anyám csak a mellette lévő fotelre mutat jelezve nekem, hogy üljek le. így is tettem.
-Szóval..-Kezdett bele.-Én és Junjaen összeházasodunk!-Mondta lelkesen remélve tőlem a gratulációt, de azt most várhatja.
-Mi van?-Kérdeztem flegmán, mire anyám egyszerűen felemelte jobbkezét és felém mutatta gyűrűs ujján pihenő eljegyzési gyűrűt.
-Eljegyeztek!-Mondta, majd bátortalanul, de fél mosolyra húzta ajkait.
-És te IGEN-t mondtál?-Kérdeztem ki emelve a lényeget.
-Persze, hísz szeretem Junjeant.
-Ti tudjátok...-Mondtam ismét lenyelve azt a bizonyos békát.
-Akkor elfogadod?-Örült meg anyám, majd boldogan hintázott a tekintette én és párja közt.
-Mi mást tehetnék?-Voltam lazán vállat. Majd halványan elmosolyodtam édes anyám öröm teli arcán. De mikor Junjaen odasúgott neki valamit ez a öröm teli mosoly ismét köddé vált.
-Mi az?-Néztem rájuk világ végét sejtő tekintettel.
-Volna még valami...-Mondta mély dörmögős hangon Junjaen és anyámhoz segítő pillantásokat vetett.
-Mi?-Kezdetem nagyon kényelmetlenül érezni magam.
-Junjaen ide költözik...-"hogy mi?"
-Minek?-Mondtam ki második gondolatom, kérdésemet.
-Ha már össze házasodunk úgy gondoltuk az esküvő előtt minden kép meg kell tapasztalnunk a közös élet előnyeit és hátrányait...-Mondta anyám nyugodtan és összeszedetten. Hatalmasat sóhajtottam egy bele egyező igazat adó bólintással válaszoltam nekik.
-Jövőhéten költöznénk is be?-Mondta ki egyszerüen Jun.
-NÉNK?- Akadtam fel ezen részen többes számra utaló részen.
-Igen kicsim, tudod említettem, hogy Junjeannek van egy fia, aki majdnem egykorú veled..-Kezdett idegeskedni mikor látta nem tetszésemet.
-Nem, nem emlékszem!-Jelentettem ki.- És ő hol lesz? Nincs annyi szobánk!
-Hát igen. Egyenlőre osztozkodnotok kell még a szobán és lehet, hogy az ágyon is, még nem lesz meg egy + új vagy egy közös emeletes ágy.-mondta anya ellenkezés nem tűrve.
-Esélytelen!
-Valahol kell aludnia, lennie!
-Ott a kanapé.
-Nem hagyom, hogy ott nyomorogjon!-kezdünk el egyre hangosabb párbeszédbe.
-Akkor ne jöjjenek ide, maradjanak ott ahol vannak és kész!
-NEM LEHET, MIVEL MÁR AZ A HÁZAT LEFOGLALTA AZ ÁLLAM FIAM!-Anyámat eddig a pillanatig nem hallottam még ilyen hangosnak, erőteljesen beszélni, szinte zengett a lakás.-EZÉRT VAGY OSZTOZKODSZ VAGY MÉSZ TE ÉS KERESEL MAGADNAK LAKÁST!
-MI? DE..
-Nincs de! Választhatsz!
-Jó!
-NOS!
-Mentem a szobánkba...-Fordítottam feldúltan hátat és indultam meg az idáig egyedüli hallomba.
~Timi~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése