~JK:-Mi van ha én is... a fiúkhoz..vonzódok?-Keserűség tükröződőt arcáról.
JY:-Ezt csak te tudhatod Jungkook! Ha nem vagy biztos magadban, ne nyomd el az érzést, deríts ki! És ha véletlen így van, ne keseredj el, ez nem rossz dolog!-fogtam át távolabbik vállát és húztam egy laza baráti ölelésbe.
JK:-Köszönöm!-Súgta bele ölelésünkbe. Eltávolodtam tőle, majd azt mondtam mindennél komolyabban:
JY:-Ha bármi is van, csak szólj! Bennem bízhatsz!-nem szólt semmit, csak nézet és bele egyező mosolyt nyújtott.
JK:-Nekem vissza kell mennem! Köszönök mindent. Remélem még beszélhetünk!
JY:-Persze, hogy beszélhetünk.-Adtam át neki egy kis cetlit rajta az elérhetőségemmel.
fel kelt mellőlem, apró meghajlást produkált, majd a távolodó alakját figyelve emelkedtem fel én is a padról és indultam haza.
Író szemszög
Jungkook gondolataiban elveszve ballagott haza felé. Nem igazán értette miért mondta, el egy idegen srácnak, legféltettebb érzését, titkát. Talán azért mert úgy érezte, hogy ő megértheti. Vagy talán vonzódik a Jiyonghoz. Vagy egyszerűen ki kellett már mondania. A dorm lépcsőihez érve eszmélt fel, hogy nagyon későre jár már, mellesleg a többiek nem tudják merre van. Lábait gyorsabb tempóban kezdte el venni felfelé a lépcsőn. Mikor beért a házban 7 fiú és 1 lány aggódó tekintetével találkozott. Jin teljesen természetesen viselkedett, nem voltak jelei az idegenségnek, így Jungkooknak sem juttatta eszébe a Jiyonggal történteket. Azonnal lerohanták kérdésekkel, mint például :
Hol voltál?
Nem esett bajod?
Mit csináltál?
Miért nem szóltál merre vagy?
De jöttek az aggódó kijelentések is.
Azt hittük bajod esett.
Majdnem hívtuk a rendőröket.
Aggódtunk érted.
Jungkook számára melengetően jól esett hyungjai szavai.
Jungkook POV
JK: Jól van jól van! Sajnálom oké? Most már nyugodjatok meg!-Nevettem fel kínosan, úgy csinálják mintha még gyerek lennék, de azért jó érzés a törődés.
J:Na jó most, hogy mindenki haza ért ideje vacsorázni, ma én főztem.-Mindenki leült a szokásos helyére és elkezdtük falatozni Jin hyung vacsorájából. Nem mondom jól főz de Kira valamivel jobban ért az ízekhez... vajon Jiyong ételei milyen ízűek? Áh miket beszélek, mit érdekel engem...ez...
JK:-Köszi Hyung finom volt.-Álltam fel inkább és mentem be szobámba idő előtt.
A plafont bámulva gondolkodtam. Nem értem mi ez az érzés. Úgy érzem valamit elfelejtek... de mit?
Ah meg ez a másik dolog, mi van ha tényleg meleg vagyok. És mi van ha azért gondolok mindig Jiyongra mert tetszik nekem? Miért velem kell így történnie? Utálom magam!- vergődtem egy sort az ágyon mit egy halk kopogás tört meg.
JK:-Igen?
K:-Bejöhetek?-Kira halk kedves hangja hangzott az ajtó mögül ami egyre nagyobb rést hagyott maga után.
JK:-Persze gyere!-Lépett beljebb az alacsony lány.
K:-Valami baj Kookei?-Kérdezte aggódó hangon.
JK:-Nem nincs semmi...csak
K:-Csak?-Ismételte meg utóbbi szavamat.
JK:-Csak úgy érzem valamit elfelejtek, és bánt, hogy nem tudom mi az.
K:-Áh értem!-jelentette ki.
JK:-Köszi, hogy érdeklődsz felém-mosolyogtam rá kedvesen.
K:-Jaj ez csak természetes-viszonozta mosolyom. Olyan elvesztenek éreztem magam legbelül.
JK:-Kira..
K:-Igen?
JK:-Megölelhetlek?- A várva várt reakció elmaradt.
K:-Persze!-Mondta mit sem törődve és már a karjaim közt tudtam, felettébb érdekesnek találom, Hisz Kira minden apró érintéstől egyből meg ugrott és zavarba jött eddigi elmúlt időben, de most semmibe véve megölelt, majd ott is hagyott a szobámba, én lefagyva ültem sokkolt állapotban. Mikor hirtelen eszembe jutott mi bántott, hát persze Jiyongot megütötte Jin!! De miért? Beszélnek kell vele! pattantam ki az ágyból és gyors rohantam Jin hyung szobája felé, mikor bekopogtam nem jött válasz. Hol lehet? Indultam meg a fürdő felé, ahol zuhanyzó hangjára lettem figyelmes.
JK:-Hyung te vagy bent?-Kérdésemre nem várt személy válaszolt.
SG:-Igen, Kook!
JK:-Nem te hyung másik Hyung.-Fogtam a fejem miközben durcáztam életkoromon.
SG:-Melyik? Mind idősebbek vagyunk-Nevettet kár örvendően-Jint keresed?
JK:-Igen!
SG:-Azt mondta, hogy van valami dolga és elment.
JK:-Értem köszi!-Hova mehetett ilyenkor? Nem hiszem el.
Ahogy körülnéztem a házba mindenki el volt a saját világában, mindenki a kanapén volt, kivéve Kirát.
Meg indultam hát Kira szobája felé. Ép kopogni készültem mikor érdekes hangon nevetni kezdett és mintha beszélt volna valakihez, de kihez? Itt lenne Jin? Nyitottam be mikor megpillantottam őt!
~Timi~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése