BLOL~34.rész~Ketten egyedül

~K:-Szóval másnap mikor mindannyian elmentetek, csak ketten voltunk, rákérdezett, hogy azt jelenti-e, hogy én is többet érzek felé...szerelmet valót.. én meg vissza utasítottam és elkezdett ideges lenni...annyira, hogy kiabálni kezdett, hogy biztos Jiyong miatt utasítom vissza... pedig ez nem igaz... csak nem akarok ilyen kapcsolatba keveredni...de ekkor megszólalt a csengő és Jin előtt pont az a ember termet akire, akkor a legdühösebb lett. Én már csak annyit láttam, hogy bevágja az ajtót kezében egy ajándékos zacskóval, amiben nem más volt, mint Suga felsője meg egy dobozka süti...Ekkor biztosra vettem,hogy Jiyong volt az ajtó túl végén és elküldte.-El sem hiszem milyen ügyesen hazudok Jungkooknak is leesett az álla.
JK:-AZTA! Ez nagyon nem megszokott Jintől...-Csak ámult és bámult-Mondjuk még nem utasították vissza...mi lett végül?
K:-Elmondtam neki, hogy nem Jiyong tehet arról, hogy nemet mondtam, csak nem akarom elrontani a közös kapcsolatunk és a banda összhangját, ekkor elgondolkódott, lenyugodott és igazat adott nekem, majd azt mondta ne beszéljünk soha többet erről...tudnád te is tartani ehhez magad?-Kérdeztem kényes hangon, amire csak egy csöndes bólogatás kaptam, majd egy jó éjttel és egy köszönőmmel magamra is hagyott.
-Büszke vagyok magamra! Te nem?-nevettem fel hangosan. Jungkookal még lehetnek bajaim... jobban oda kell figyelnem. Még a végén lebukok, így is nehezemre esik a cuki ribit játszani!


**
Másnap reggel arra ébredtem, hogy az egész házban sürög forog mindenki, hangoskodik.
Mikor kiértem a nappaliban a fiúk pakolásztak jobbra és balra. Elég hűvös volt ezért gondoltam, csak csendedbe bemegyek a konyhába csinálni magamnak egy forró gőzölgő teát. A konyhában Jinnel találtam szembe magam. 
K:-Jó reggelt!
J:-Neked is! Hogy aludtál?-Kérdezte semmit nem mondó egyszerűséggel.
K:-Jól!
J:-Ismét később keltél a megszokottnál, biztos fáradt vagy még.
K:-Már sokkal jobb, mint tegnap volt.-Basszus már nem az első, hogy feltűnt nekik, hogy nem kellek korán.-Hol voltál tegnap este?
J:-Miért hiányoztam?-Nevettet fel én pedig halk kuncogással kerestem a teához való eszközöket.
K:-Igen, mint mindig.-Nevettem fel én is.
J:-Csak sétálni volta kicsit-Halkult el.
K:-Értem! Ma ki marad velem?
J:-Sajnos nem én. Azt hiszem Namjoon.
K:-Oh értem.-Mosolygok csendben.

** 
K:-Sok sikert a mai naphoz fiúk-Köszöntem el a 6 tagtól, még a 7. mellettem foglalt helyet és kísért be miközben még mindig a teámat iszogattam.
RM:-Miben lehetek segítségedre Kira?-Kérdezte csillogó tekintettel.
K:-Hmm nem tudom, igazából szerintem, jól vagyok.
RM:-Én arra gondoltam, hogy megmutathatnád azokat a bizonyos dalokat amiket említettél régebben.
K:-Ohh, jaj~ Komolyan?-Lepődtem meg egy kicsinykét.
RM:-Persze hozd csak.
K:-Rendben.-indultam be a szobámba és mindent felforgatva kerestem, hogy miben lehetnek a "dalaim"  még meg nem pillantottam a könyveim között egy hangszeres füzetet. "EZ lesz az" gondoltam. Felkaptam és sietem ki a nappaliba, ahol Namjoon már a fotelbe várt. Lassan oda nyújtattam neki és figyeltem ahogy a szemei balról jobbra indul meg. Egy kis idő után kíváncsian mögé osontam és egyre közelebb férkőztem hozzá lássam mit is olvas ép. Már már ölében foglaltam helyet és úgy olvastuk közösen a füzet tartalmát.

Miután az utolsó oldalra lapozott megpillantottam egy ismerősnek tűnő dalt. Ahol a "ketten egyedül" cím volt feltüntette. Gyors behajtottam a füzetet és magamhoz szorítottam.
K:-Azt ne!
RM:-Miért? Miről szól?
K:-Semmi érdekesről, csupán egy depis pillanatomban írtam össze -vissza mindent.
RM: Az olyanok mindig jók! Hadd olvassam el.
K:-Nem azt nem! Bénán írok! 
RM:-Dehogy nagyon ügyes vagy! Eddig mindegyik tetszett. Ez is biztos jó, meg öl a kíváncsiság Kira,kérlek hadd olvassam végig!
K:-Nem lehet!
RM:-Miért?
K:-Mert nagyon elvont!-Távolodtam el tőle.
RM:-Hmm jó~-Egy pillanat alatt kapta ki kezeimből a fűzetett és  tűnt el mellőlem.
K:-NAJOON!- Keltem fel én is és utána eredtem. De túl későn, már beért a fürdőbe, ahol magára zárta az ajtót és elkezdte hangosan olvasni a utolsó verset.

"oh magány, miért vagy ily velem

keserves édes életem véges"

RM:-Igazad van Kira, eddig elvont, de tetszik. 

"Vérem, húsom, csontom, mind enyém.

lelkem, elmém hordod, mind tiéd."

"Te akivel egy testen osztozom,

miért fájsz nekem oly nagyon?

Te aki velem élsz egy életen át.

Miért támadsz belülről éveken át?

TE... AKI ÉN ...

MIÉRT VAGYUNK 

KET..TEN?

RM:-Kira... ezt kinek írtad?

~Timi~