*Ezt követően a srácok haza mentek Nam kivételével, ki ott éjszakázott a lánnyal.
Az ágytól nem messze egy kis fotelben merült álomba. A megszokott reggeli kelés most se marad el, mivel az ismeretlen lány még nem kelt fel, úgy döntőt hozz neki valamit reggelire ha fel ébred.
Mikor vissza tért kezében a reggelivel a lány apróra nyílt pillái alól pillantgatót ki csillogó szemekkel, még nem igazán tért magához. Tekintetét a fehér plafonra szegeszte.
lány pov
-Hol vagyok?-Tettem fel halkan a magának szánt kérdést. Amire viszont valaki más válaszolt.
-Kórházban. Megsérültél...és elájultál, ezért behoztunk a fiúkkal.-Válaszolt kedves hanggal.
-Naaaamjoooon ... Kim Namjooon???-Ébredtem is fel egyből és két kezem a szám elé kaptam.
-Jaj, ne erőltesd a kezed!-Tette le a kis asztalra a reggelit.-Csunyán megsérültél!-Nam próbálta figyelemen kívül hagyni, hogy majd megörülők, hogy az egyik banda tag beszélni próbál velem...percekig megszólalni se tudtam, pislogás nélkül követem a Leander mozdulatait.
-Mi történt, hogy így megsérültél?-Próbálta a kínos csöndet megtörni.
-El löktek a koncert közben, és valamelyik lány rátaposott a csuklómra.-Szedtem össze végre magam, értelmes választ próbáltam kicsikarni magamból.
-OHH, ne már! Mindig ettől félek, hogy valamelyik Army megsérül a tömegben... és tessék meg is történt! Nagyon sajnálom/ sajnáljuk!
-Nem a ti hibátok!-Vágtam azonnal rá.
-Aranyos vagy!-Villantott egy halvány, de nagyon édes mosolyt, mitől meg állt a szívem egy apró pillanatra.
-Kö..ö..szönöm!-Zavaromba elfelejtettem még azt is, hogy, hogy hívnak.
-Egész jól beszéled a nyelvet!-Jelentette ki.-Mióta vagy Koreában?
-Tegnap érkeztem...de még nagyon sok mindent meg kel tanulnom.
-És miért utaztál ide olyan messziről?
-A koncertre jöttem!... Várjunk...honnan tudod honnal jöttem?-Lepődtem meg.
-Magyar-koreai szótárt olvastad még mielőtt elájultál.
-OOHH értem...
-Várjunk csak a koncert miatt jöttél el ideáig és tanultad meg a nyelvet?-Döbbenetében tátva maradt a szája.
-I-Igen...de az összes pénzem oda... nem tudok haza menni, se szállásra...-Valamiért olyan könnyen elmondtam problémámat neki, de nem értem miért, talán mert ő is nagyon nyitott volt felém.
-Mii? Akkor ha nem találunk rád, a sötét hideg utcán töltöd az éjszakát sérülten és éhesen??-Akadt ki.
-Nem nagyon tudtam volna mást tenni...-Szégyeltem magam a felelőtlen pénz költésem miatt.
-HUUH még jó, hogy meglátott Kook.- Nyugodt pillantásokat vettet rám.
-Miért álltatok meg?
-Mert láttuk, hogy sírsz és nem hagyhattuk, hogy egy Army is sírjon... főleg nem egy koncert után! Meg persze aggódtunk is, mert Jin látta, hogy elestél!
-Megkel hálálnom nekik... és persze neked! Köszönöm!-Döbbentem le milyen figyelmesek is valójában.
-Ugyan, inkább találjuk ki mi legyen veled! Nem hagylak így itt pénz és szállás nélkül!
-Ne fáradj! Megkel oldanom magamtól!
-Te mondtad, hogy még nem rég érkeztél és még a nyelvet se tudod tökéletesen. Szükséged van rám!-Villantott ismét hatalmas mosolyt, mitől újból zavarba estem.
-Re-endben.
-Meg van!-Szinte láttam az ötlet lámpáját megvilágósodni a feje felet.- Felhívom a főnököm és meg beszélem, hogy maradhass a Dormba velünk.
-Mii?-Erre az ötletre igazán nem számítottam.
-Mit szólsz?
-Én.. veletek ..lakjak??
-Van jobb ötleted? A veszélyes utcán meg semmi féle képen nem maradhat, egy ilyen fiatal szép lány egyedül, mint te!
-N..nincs!..És rendbe..en...
-Akkor intézem is a telefont, addig edd meg a reggelid!-Hagyta is el gyors a szobát.
-Én .. BTS-el ...együtt ...???-Fel se fogtam mi történik velem, minden olyan hírtelen történt! Majd neki láttam a reggelimnek, ahogy kérte a Leander, hísz már farkas éhes voltam.
Rap mon Pov
-Szia, itt Namjoon!
-Szia, miben segíthetek?
-Hát.. van egy kérésem! Ellehetne intézni, hogy egy lány a Dormba lakjon velünk?
-Egy lány??
-Igen!
-Barátnőd van Nam?
-Nem! Nem erről van szó.
-Hát miről?
-Van egy lány, akinek nincs hova mennie .. nem hagyhatom magára!
-Jaj Nam, ne akarj már minden kobor macskát haza vinni!
-De ő egy Army! És szinte a mi hibánk, hogy ilyen helyzetbe van és megsérült, mellesleg még nem is tudja tökéletesen a nyelvünk, külföldi!-Érvelgetem magam mellet hát ha meggyőzőm.
-Bővebben kérlek!-Elmeséltem neki részletesen a történteket.
-HMM rendben! DE! Csak mint munkás.
-Munkás??
-Igen, rá fér egy női kéz a Dormra .... néha félek be menni akkora a rendetlenség. Majd ha jobban lesz, be segít nektek a "ház körül" cserébe ott lakhat!
-Király vagy! Köszönöm!
-Gyertek be az irodámba, alá kel írnia néhány szerződést!
-Rendben!Köszi szia!
-Szia!-Tettem le a mobilt és indultam vissza a jó hírrel a lányhoz... a lány nevét még nem is tudom...léptem be és két ragyogó szemét egyből rám szegezte.
-Van egy jó és egy rossz hírem!-Mosolyogtam hísz valamiért olyan jónak éreztem segíteni rajta.-Melyikkel kezdjem?
-.A.jó..a jóval!
-Ott lakhatsz velünk!-Ült hatalmas vigyor arcomra.
-Miii? Tényleg? Ez nem...ez nem jó hír...ez fantasztikus...elképesztő!-Őrült meg egy percre-huh..és mi a rossz?-Félve kérdezett vissza.
-Dolgoznod kel! Amint felépülsz a menedzser úgy fogalmazott "be kel cserébe segítened a ház körül".
-Hísz ez se rossz hír, ennyi a minimum!-Olyan gyönyörű mosollyal ajándékozott meg, mit eddig nem igen láttam.-Mondj kérlek, egy igazi rossz hírt mert túl pörgök!-Nevetett fel édesen.
-hmm..méééég nem tudom a neved. Ez igazán nagy baj!-Viszonoztam a mosolyát.
-Ohh ..igaz is.. de buta vagyok! Szia a nevem Kira, Magyar országból jöttem és 18 éves vagyok!
-De szép neved van! Igazán egzotikus!-Vigyorom átváltott lágy mosollyá.-Várj. Mennyi? 18?? Teee még kiskorú vagy és egyedül jöttél ide, szüleid mit mondtak?-Döbbentem le a korrán.
-Igen 18, nálunk már 18 éves kortól nagy korúnak számít az ember...és apám az elhagyott minket... a családját, gyerek koromba othagyott... édes anyám nem rég hunyt el!-Szomorodott el. Kezem a szám elé kaptam.
-Úgy sajnálom! Nem tudtam!-Szegény lány, nagyon balszerencsésnek bizonyult, az apja elhagyta, az anyja meg halt, a koncerten megsérült, pénze elfogyott, egy idegen országban egyedül maradt.
De majd én ki mentem! Szerencsével halmazom el, a történtek után igazán meg érdemli.
-Semmi baj, ami meg történt az megtörtént!-Komolyodott meg.- Minél több fájdalom ér a múltba, annál erősebb jövő vár!-Mosolyodott el a végére és szinte sírásra kész tekintett nyújtott.-Mindig ezzel nyugtatóm magam!
-Ez nagyon szép és igaz !-Ez te találtad ki?-Érdeklődtem.
-Igen.
-Ügyes!-Dicsértem, hát ha jobb kedve lesz, és láthatom olyan az őszinte boldog mosolyát!
-Köszönöm! Néha dalszöveget is írok...-Szerényen nézet rám.
-Igazán?? Majd mutasdmeg, hogy mit tudsz!
-Rendben!-Ez az síkerült mosolyt csalnom arcára!
-Még be kel menünk alá írni pár dolgot a menedzserhez.-Lépet be az ajtón egy nővér
-Remek! Hát felkeltél.Veszek tőled vért, elkérem az adataid és mehettek is!-Bombázta Kirát jó hírekkel.
-Rendben!-Ahogy a nővér elmondta, simán véghez ment minden és már úton is voltunk az irodának ajtaja felé.
-Helló!-Léptembe nagy lendülettel.
-Sziasztok!
-Örvendek a találkozásnak!-Hajolt meg, tiszteletet adva.
-Oh milyen bájos lány! Én Sejin vagyok. Téged, hogy hívnak?
-Kira vagyok.
-Ezeket kéne alá írnod, munka szerződés.-Nyújtotta felé a lapokat!
-Rendben-Olvasta a lapot, bár láttam rajta, hogy nehezen megy neki. Így oda mentem segíteni.
-E szerint nem nyilatkozhatsz senkinek interjúkban, hogy mik történek majd a jövőben a lakásban. És nézd itt kel alá írnod.-Mutattam a kis rubrikára, ő peddig alá írta.
-Jóóóó...mostantól a csapat tagja vagy, üdvőzőlek!-Rázott kezet és mosolygót az apró lányra.
-Köszönöm.-Hajolt meg ismét, ezt követően indultunk is haza. Ahogy a lifthez értünk igen nehéznek bizonyultak a cuccai.
-El pakoltad az egész szobád?-viccelődtem
-Háát maaajd nem-Nevetett fel aprókat-Csak az ágy nem fért már be.-Elértünk az ajtónkhoz.
-Várj itt kérlek még nem szólók.-Bólogatással válaszolt. Mire mindent elintéztünk a nap végéhez közeledet, a fiúk is haza értek. Léptem be egyedül hozzájuk, hogy felkészítsem őket a hírre.
~Timi~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése