Nem rég töltöttem a 18-at, de édesanyám már betegségek halmaza után magamra hagyót és békére lelt. Dolgot nehezemre esett feldolgozni, ezért mérhetetlenül az internet rabja lettem, egy koreai fiú bandábába, a BTS-be merülve menekültem gyászom elől. Ez addig fajult, hogy napjainkba célomnak tűztem ki eljutni egy nem sokára elkövetkező koncertre. Ezért mindent meg teszek! Pénzt nehéz munkával, de megszereztem a Koreába utazásra és a koncert jegyekre.
A cuccom össze pakolva. Már csak az estét kel átvészelnem, hogy elkezdhetsem a saját sorsom írását.
Így hát gyors tusolás után befeküdtem az ágyamba. Fejemen a felhágatóval, a BTS újonnan megjelent love yourself albumát hallgattam. Szemem lehunytam, mire kinyitottam arra eszméltem, hogy már a repülő gépen ültem.
Ezerrel tanultam a nyelvüket. Hosszú út állt előttem, így hát elég sok mindent meg tudtam jegyezni.
Leszálltam a gépről ... és egy ismeretlen, új, hatalmas világ termet előttem.
Hirtelen nem tudtam mihez kezdjek, csak álltam és néztem ki a fejemből.
Majd a telefonomon megkerestem a koncert helyszínét, az idő eltolódás miatt nem több mint egy másfél órám volt oda jutni a kapu nyitásra. Amit sikeresen véghez is vittem, elég közel kerültem a színpadhoz örömömre. A koncert előtt pár perccel nagy duruzsolás harangozott az arénába, de mikor a lámpák a színpadra irányultak és megjelentek a fiúk föld remegtető sikollyal látták el a termet a fan lányok. Koncert valami varázslatosan jó volt, a fiúk szexibbek élőbe mint hittem. Minden olyan csodálatos volt, akár egy álom, mind addig, még Jin nem hajított egy szál fehér rozsát felénk. Abban a pillanatba minden barátságosnak tűnő lány agresszíva vált, hogy megszerezzék a virágot, ezzel fellökve engem... az egyik lány erőteljeset taposott a csuklómra, mit igazán meg éreztem.
Miután lenyugodtak lassan én is fel tudtamkelni a földről. Hogy fájdalmam enyhítsem erősen szorítottam a csuklóm. Akaratom ellenére könnybe lábadtak szemeim, majd mikor fel néztem a színpadra egyből ütközött a tekintetem az aggódó Jinnével. Megszeppentem! Minden bizonnyal csak beképzeltem, hogy engem figyel! A koncert lassan a végéhez ért, de a sikongás nem halkult. Majd mikor tényleg vége lett mindenek, én is a többieket követve a kijárat fele indultam. A megőrzőből kivettem hatalmas BTS-es börgöndöm és egyéb Bts-es ruha darabomat. Ma még nem igen volt időm enni. A pénztárcámhoz nyúltam, hogy vegyek magamnak valami apróságot. Ekkor ledöbbentem, nincs elég pénzem.. se, hogy haza se, hogy szállásra menjek. Ép hogy ennivalóra jussa.
Elég elkeserítő érzés fogott el. Nem jutottam messzire az koncert helyszíntől. Egy lámpaoszlopnál leguggoltam és a szótárba merültem, a fájó csuklóm egy percre se eresztettem. Egyre csak fájt.
Elkeseredésem könnyeket csalt ki szememből.
BTS pov
-Huuh, ez is fárasztó nap volt!- Sóhajtott nagyot Jimin, majd a kulacsából inni kezdett.
-Az már biztos.-Helyeselte Jungkook.
Mindenki kapkodott a kisbuszhoz, hogy minél hamarabb lepihenhessenek.
-Bűntudatom van!-Jelentette ki hangosan Jin a többieknek.
-Miért??- Lepődtek meg a többek is, de V szólalt fel legelőször.
-Tudjátok... amikor a közönségbe hajítottam a virágot. Láttam, hogy egy Army elesik és mikor felkelt már sírt! Szerintem megsérült! MIATTAM!-Ostorozta magát Jin.
-Ezt én is láttam, azt hiszem...-A mondat végére egyre halkabb lett Kook hangja.
-De ha ez meg is történt, nem a te hibád Hyung!-Nyugtatta Nam.
-Inkább most menjünk haza!-Javasolta Suga.
-Rendben.-Követék Sugát a társai.
Jungkook és Jin egymás mellett ültek a mini buszban és tárgyalták a témát.
-Hééé-Emelte fel hangját Kook és az ablakra tapadt.-Állj meg!
-Mi van már?-Mordult fel Suga.
-Ott volt az a lány a koncertről-Fordult hátra, hogy magyarázhasson Sugának.
-Melyik a 10 ezerből?-Mosolyodott el.
-Akit fellöktek-Erre fel kapta fejét Jin is.
-Mii?-Nézett egyenesen Kook szemébe.-Hol láttad??
-Nézd ott a lámpánál guggol... és azt hiszem sír!-Lepődőt meg ő maga is.
-Azonnal tollasunk vissza hozzá!-Parancsolt rá a sofőrre Jin.
-Oda akartok menni hozzá?-Szólalt meg Nam is.
-Azt nem hagyhatom!-Szól rá a testőr.
-Mi? Miért?-Háborodtak fel Kookal.
-Mert veszélyes lehet.
-Ne nevettess!-Szolt közbe J-hope grimasszal az arcán.
-Elsőnek én megyek oda hozzá!-Ezzel a lendülettel ki is lépett a kis buszból a sofőr mellől,
megszólította a lányt, aki egyből felkapta tekintetét. Megrémült.
-Jól vagy?-Érdeklődött a testőr.
-I...igen-Bátortalanul válaszolt.
Hirtelen a mini busz ajtaja oldalra csapódott és Jungkook tűnt fel először, majd követék őt Jin és a többiek.
A lány egyből fel pattant.
-J..JungKook!!-Ezzel a lendülettel el is ájult szerencsére a testőr elkapta és nem vágódott a földre!
Nem csoda, hogy el ájult egy részt a sokk miatt, mást részt egész nap nem evet semmit.
-Jézusom! Össze esett!-Pillanatok alatt körbe vették Jimin mondatára.
-Hívd a mentőt!-Parancsolt a Leander V-re, aki szó nélkül teljesítette a kérést.
A mentő nem sokkal később meg is jelent, majd be vitték a kórházba. A fiúk a busszal követék a járműt. Mindenki bent akart maradni hísz egy ARMY-ról volt szó, aki mellesleg nagyon szép és törékenyek tűnt. Mindegyikük számára fontos volt a rajongók épsége! Ezért is akartak mellette éjszakázni, ám a leander ezt nem hagyhatta.
-Tudom, hogy itt akartok mellette maradni, de haza kel mennetek holnap is hosszú nap lesz.
Haza kel mennetek!!-Emelte magasabbra a mondat végére a hangját.
-De nem hagyhatjuk csak így itt!-Magyarázott V.
-Nem is hagyjuk... hagyom!-Nézett határozottan a többiekre.-Én maradok vele még fel nem kel! Ahogy látom, nem nagyon ismeri még a nyelvet se!
-Ezt miből veszed?-Érdeklődött Suga.
-Magyar-Koreai szótárt szorongatót.- Magyarázta észrevételét Nam.
Még bele törődtek a többiek a helyzetbe megjelent a nővér is, a kor lappal kezében.
-Nővérke! Hogy van a lány??-Kérdezte azonnal J-hope.
-Erősen zúzódott a csuklója, de nem tört el... nem igen ehetett ma, azért ájulhatott el!
-És mikor jöhet ki?-Érdeklődőt aggodva Namjoon.
-Amint magához tér, a zúzódást már kezeltük!
-Nagyon nagyon köszönjük, igazán hálásak vagyunk!-Egyénkét hajoltak meg a nővérke előtt.
-Ugyan fiúk, ez a munkám!
Ezt követően a srácok haza mentek Nam kivételével, ki ott éjszakázott a lánnyal.
Az ágytól nem messze egy kis fotelben merült álomba. A megszokott reggeli kelés, most se marad el, mivel az ismeretlen lány még nem kelt fel, úgy döntőt hozz neki valamit reggelire, ha felébred.
Mikor vissza tért kezében a reggelivel a lány apróra nyílt pillái alól pillantgatót ki csillogó szemekkel, még nem igazán tért magához. Tekintetét a fehér plafonra szegezett.
~Timi~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése