~V:-Te fogtad a kezét, nem ő a tiéd!
RM-Ne veszekedjetek!
JM:-De..
RM:-Nincs de! Majd felváltva leszünk vele!
JK:-Azt hogy?
RM:-Megoldjuk.
J:-Holnap én leszek vele otthon!
SG:-Miért te?-Méltatlankodtam.
J:-Azért mert én vagyok a legidősebb, mert én foglalkoztam vele még ti az ismeretlen fiúval törődtetek. Mert, ha Kira pihen, ki főz?
RM:-Igaz is! Jin lesz Kirával!
V:-Mi? De..
RM:-Vita lezárva!
Jiyong pov
Már sokadik utca sarkon kellett lefordultam ahhoz, hogy elérjem a legközelebbi metró aluljárójában lévő jegy automatát. Uticélom megjelölését követően, már csak a kellő pénzösszeget kell átutalnom. Amint átnéztem kabátom, nadrágom és táskám összes kis zsebét rákellet jönnöm, hogy a pénztárcám sehol. A fejemben lejátszottam az egész napom, első pillanattól kezdve, mikor az íróasztalomon láttam tárcám. Ezt követve egészen az utolsó helyszínig, ami pedig a szupermarketben 4-es kasszájánál volt. Kezemből egyenesen a majdnem színig rakott szatyorba dobtam. Abba a szatyorba, amit Kirának hagytam. Az aluljáró harmadik lépcsőjén állva eszembe jutott, Kira hirtelen jött idegessége, a lakó társai haza indulása véget. Kénytelen vagyok vissza menni, más különben nem tudok haza jutni. Nem akarom kényelmetlen helyzetbe szorítani, de azt sem akarom, hogy nekem az utcán kelljen sétálással tölteni csaknem egész éjszakám. Gyors léptekkel vettem a keskeny lépcsőfokokat felfelé. Az esti fényekben sziporkázó Szöuli utcák varázslatosak tudnak lenni. Elbámészkodva a nagyváros szépségében, Kirájék előtt találtam magam. A lakás melletti utcai téren két furgon parkolt.
JY:-Hát haza értek...
A fém rácsokkal csicsomázott ajtó melletti kapútelefont vizsgáltam. Majd mikor megtaláltam a kereset lakás melletti hívó gombot, azonnal rányomtam. Nem telt sok időbe, a kapu kattanást hallatva jelezte, hogy bemehetek. A lift kevésbé tűnt biztonságosnak, mint a lépcső, de a esti fáradság rajtam is ugyan úgy uralkodik, mint mindenki máson ilyenkor. Végül is azon kívül, hogy a rozsda kicsit megcsípte néhány helyen, és hogy sikoltó nyikorgással közlekedik, egész takaros belülről. A liftből kiérve megkerestem az a lakás ajtaját amint nem rég jöttem ki. Kopogásom követően az ajtó rögtön nyílt. Egy sötét hajú fiatal fiúval találtam szembe magam.
JH:-Te meg ki vagy?- A fiú elég mogorván köszöntött. De én próbáltam jól hozzá állni.
JY:-Ömm..Neked is szia... Jiyong vagyok.
JH:-Mi járatban?- Lényegre törő!
JY:-Én csak Kir..
JM:-Kirához jöttél ugye?-A mondatomat se tudtam befejezni, mivel közbe vágott a háta mögött megjelenő fiú.
SG:-Várjunk csak.. az nem az én pólóm?-Egy újabb közeledő mogorván támadó hang csattant fel.
JM:-Kira most nem igazán érzi jól magát, szóval...
"Nincs jól??" "Mi lehet a baja?" az enyhe célzás, hogy huzzak el nem tudott érdekelni, mivel a lány iránti aggódásom intezivebb volt, nyugtalanúl a fiúk válla felet próbáltam átlesni. Valóban Kirán és rajtam kívűl, még 7 srác volta lakásban. Ezek közül végül csak egy srác maradt a kegyetlen látványt nyújtó szenvedő lánnyal. Mivel mindenki, úgy támadt le mintha én tettem volna valamit Kirával, szinte körbe vettek.
JY:-Én csak itt hagytam valamim...
V:-Mikor voltál te itt egyáltalán?
JY:-Ma, délután.- Válaszoltam nekik, bár kicsit bátortalanul.
SG:-Még egyszer megkérdezem... az a én pólóm?-A nálam alacsonyabb srác elég mélyen dühös hangon szólított fel.
JY:-Meglehet...- Fogalmam sincs arról, hogy Kira kinek a pólóját adta oda, a fehér ingem helyet.
JK:-Minek voltál itt és miért van rajtad Suga pólója?
JM:-Kirával kettesben volt itt. Szerinted Kookie?
JY:-...-VALAMIT nagyon félre értenek, én NEM! Nem csináltam semmit Kirával.
Még mielőtt megmagyarázhattam volna, mai itt létem okát, egy kétségbe esett hang emelkedett a zaj fölé.
J:-Kira, kérlek mondj valamit! Olyan üres a tekinteted. Jól vagy?-Minden erőmmel próbáltam átjutni a fiúkon, hogy a lány segítségére siessek, de utamat mindig valaki meggátolta.
J:-FIÚK! Kira elájul! Hé te Jiyong vagy ki, fogd a holmid és menj! Valaki hívja a mentőst.- "Kira elájult? Ne már!" , DE én segíthetek rajta. Jártam elsősegélyre!
JY:-Én segíthetek!-Ajánlottam fel azonnal segítő gondolatom.
JM:-Nem kell! Segítettél már eleget. Megoldjuk.-"Miért ilyen ellenségesek?"
V:-Menj haza!-Parancsoltak rám.
JY:-Nem hagyhatom így...
JM:-Mi itt vagyunk neki. Nincs szűksége rád is!
Igazuk volt, vannak elegen és én senkije nem voltam Kirának, számukra csak egy idegen vagyok, aki egyszer csak hívatlanul megjelent az otthonukban, de még is fájt az örök hős lelkemnek, hogy segíthetnék, még sem tehetek érte. A fiúk arrébb álltak, utat engedve nekem. Kira mellett lehajtott fejjel ballagtam el, közvetlenül a szatyorig, amiből kivettem a tűzpiros pénztárcám.
A megvető tekintettek úriasan kikísértek az ajtón.
Ismét kint voltam, ismét azon az utcán sétáltam amin 15 perce. De most lelkem feldúlt, megsértett és szenved. Az üvöltő mentőautó egyenesen mellettem iszkolt el. Tekintettem nem tudtam levenni a mentőről, lelki ismeretem nem hagyta figyelmen kívül. Követni kezdtem lomha léptekkel szaladtam vissza. A sejtésem, hogy ez a mentő Kiráért jött bebizonyosodott!
A szirénázó kocsiba, a hordágyra helyezett lányt nyugodt tempóba helyzeték be. Mikor megpillantottam a fiúkat egy kupacba, egy fa mögé bújva hallgatóztam.
Hangos könyörgés zendült fel.
JM:-Kérlek Nam! Hadd lehessek én Kirával a kocsiba!
JH:-Ugyan úgy én is szereték vele lenni Jimin-shi!-Szóval az a srác Jimin... Annyira ismerős az arcuk...
JM:-Légyszi Nam, enged meg nekem most az egyszer, adj nekem lehetőséget.
RM:-Rendben.. Menj!
JH:-Ez nem fair!-Hördült fel az ajtót nyitó srác.
RM:-Elég legyen ebből!-A feszültség érezhető volt a levegőben-Jimin megy, ne hisztizz már J-Hope!
Ettől kezdve a csapat csöndben masírozott be a furgonjukba, majd a mentőt követve elhagyták a látó határt.
~ Otthon a pihe-puha ágyam se volt képes teljesen lenyugtatni, nem hagytak a gondolatok.
A fiúk neve párosítva az arcukkal, egyszerűen nem hagyott nyugodni
-Jimin...
-Kookie...
-Hope...
-Nam...
Érzem, hogy itt van a válasz az orrom előtt, még se jut eszembe "Kik lehetnek ők?"
"Hol láttam már őket?" "7 fiú..."
-Nam.. Nam... Nam... Nam.joon.. Kim Namjoon! !Meg van!- Pattantam fel lendülettel tele egyenesen a telefonom után kaptam, a keresőbe bepötyögtem "Bantangsonyeondan".
-BINGO! Kira lakó társai Kim Namjoon, Kim SeokJin, Min Yoongi, Jeon Hoseok, Park Jimin, Kim Taehyung és Jeon Jungkook. Hogy lehet ez? Mi a...
Döbbenettől telefonom kicsúszott a lazán tartott kezemből. Fejem leejtettem a párnámra és a plafont bámulva, sokkoltan gondoltam át a mai napot. Min Yoongi... Pólója van rajtam? Szemeim kikerekedtek, majd azonnal lekaptam magamról pólóját és a mosógépbe hajítottam.
Vissza kell neki adnom! És bocsánatot kell kérnem, na meg persze megmagyarázni mindent!
~Timi~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése