A fiúk neve párosítva az arcukkal, egyszerűen nem hagyott nyugodni
-Jimin...
-Kookie...
-Hope...
-Nam...
Érzem, hogy itt van a válasz az orrom előtt, még se jut eszembe "Kik lehetnek ők?"
"Hol láttam már őket?" "7 fiú..."
-Nam.. Nam... Nam... Nam.joon.. Kim Namjoon! !Meg van!- Pattantam fel lendülettel tele egyenesen a telefonom után kaptam, a keresőbe bepötyögtem "Bantangsonyeondan".
-BINGO! Kira lakó társai Kim Namjoon, Kim SeokJin, MIn Yoongi, Jeon Hoseok, Park Jimin, Kim Taehyung és Jeon Jungkook. Hogy lehet ez? Mi a...
Döbbenettől telefonom kicsúszott a lazán tartott kezemből. Fejem leejtettem a párnámra és a plafont bámulva, sokkoltan gondoltam át a mai napot. Min Yoongi... Pólója van rajtam? Szemeim kikerekedtek, majd azonnal lekaptam magamról pólóját és a mosógépbe hajítottam.
Vissza kell neki adnom! És bocsánatot kell kérnem, na meg persze megmagyarázni mindent!
Jin POV
A megalapozott érvelésemmel sikeresen megnyertem a Kirával együttlétért való szócsatát, a megszállottan ragaszkodó csapat társaim ellen.
Bár a ragyogó kutya szemekkel megáldott lány, még mindig kétségbe esett zavart tekintettel nézz rám.
Közelebb hajolok hozzá, Sugát arrébb tolva ezzel, majd gyengéden rásimítok vállaira.
J:-Minden rendben lesz!-Halkan kecsegtettem, biztató mosolyra húzódott ajkaimmal. Mosolyom halványan viszonozta.
K:-Haza mehetünk?
J:-Igen. És ne aggódj, jobban leszel.-A szívem nem hogy felgyorsulna, még inkább csak erőteljesebben kezd verni, megcsuklott hangjának hallatán. Már szinte kitör bordáim védelméből.
Talán ilyenkor mondja az ember, hogy "azt válaszd amerre húzz a szíved"?
Akkor tehát... nekem Kirához húzz a szívem? Aki napról napra egyre szebb a szemeimben, ahogy bizalmát belém veti lelkemnek add egy szikrázó éltető erőt. Kira hagyja, hogy gondját viseljem, segítsek neki, ahogy csak tudok. Még a haza úton is mellettem maradt, mintha csak bennem bízna. Igaz is, bennem bízhat. Én mindig ott leszek neki. Ha örömében nevet vagy ha bánatában zokog.
Talán ilyenkor mondja az ember, hogy "azt válaszd amerre húzz a szíved"?
Akkor tehát... nekem Kirához húzz a szívem? Aki napról napra egyre szebb a szemeimben, ahogy bizalmát belém veti lelkemnek add egy szikrázó éltető erőt. Kira hagyja, hogy gondját viseljem, segítsek neki, ahogy csak tudok. Még a haza úton is mellettem maradt, mintha csak bennem bízna. Igaz is, bennem bízhat. Én mindig ott leszek neki. Ha örömében nevet vagy ha bánatában zokog.
Furcsa módon a többiek egy rossz szót se szóltak, mióta Leander rájuk parancsolt egy kis magaviseletet a kórházban. Még akkor sem duruzsolt a két jó madár, mikor Kira széles vállaimon pihentettem fejét. Közelsége meglepő volt, de egyben felemelő és csodálatos érzés is. Nagyon rég éreztem ilyen melegséget testemben. Hajának bódító barack virág illatát belélegezve orromon keresztül, ösztönös sóhajt rekeszt ki belőlem.
A megvető tekintetekre azonnal találkoztam. Rá kellett jönnöm, hogy jobb ha elterelem a figyelmem a rajtam pihenő Kiráról. A baj elkerülése érdekében inkább a sötétített ablakon bámultam ki az út végéig.
~
Szokás szerint, mire én kerültem a fürdőbe, a tusoló rózsa jégcseppeket köpött már csak ki magából. De úgy érzem ezúttal nem fogok megbánással találkozni, ha szóvá teszem a srácoknak, így hanyagolóm is ezt a témát. Egyszerűen kilépek a kádból, hogy a törölközőmért nyúljak. Nem sietve, ráérősen szárítom törölközőmmel a frissen mosott ázott hajamat, miután már testem szárazra törlésével végeztem.
Annak ellenére, hogy nem sok meleg víz marad nekem utolsóként, az hogy bármeddig időzhetek a fürdőszobát foglalva, előnyös számomra.
Nyugodtan, zavarás nélkül moshatok fogat, száríthatom hajam, tisztíthatom arcom. Ezért is mindig arra érek ki, hogy mindenki a szobájában éjjeli lápa fények mellett punnyad az ágyában és általában én is ezt követem. De ezúttal én nem saját szobám irányába indultam meg. Elindultam a legtávolabbi szoba ajtója felé, ami persze a folyosó legvégében található. Megkopogtattam óvatosan ajtaján az ablak üveget. Nem válaszolt senki, amiből arra következtettem, hogy "biztos alszik már". Lassan hang nélkül kukucskáltam be hozzá a résnyire nyitott ajtón, miként meglessem, hogy minden rendben van-e vele. Mikor hirtelen egy apró kezet éreztem meg vállamon. Azonnal oldalra kaptam a tekintettem. Megdermedve a meglepődéstől néztem, mint marha az új kapúra.
K:-Szeretnél valamit?-Kérdezte Kira, miközben szabad kezével dörzsölte a bal oldali szemét, majd átemelte a kezét vállamról, szétnyíló ajkai elé, hogy eltakarja előlem ásítását.
J:-Jaj, nem! Csak gondoltam rád nézek, hogy minden rendben van-e.-Zavaromban nem voltam képes egyenesen rá nézni, valamiért a távolba kutattam szemeimmel a ház titkait.
K:-Oh köszönöm!-Mosolyodott el szívet melengetően.-Jól vagyok Jin oppa, csak álmos vagyok. Ha nem gond aludni szeretnék.-Fogott rá kezemre, ami az ajtajának kilincsén pihent.
J:-De, hogy gond! Menj csak!-Kaptam ki keze alól sajátom, hátrálva hátra léptem egyet.-J-jó éjt!
K:-Neked is.-Sietett be ajtaján és hagyott magamra a folyosón. Várjunk csak.... OPPA.. JIN OPPA *///* pirultam el utólag teljesen megnevezésemre. Eddig soha nem hívott így! Miről maradtam le? Részeg léptekkel vonszoltam magam a folyosón. Mikor Jungkookal találtam szembe magam, akin csak egy darab alsónemű függőt.
JK:-Mi a baj Hyung?
J:-Miből gondolod, hogy baj van?-Vágtam rá értetlenül.
JK:-Csak azt hittem nem érzed jól magad, olyan fura fejet vágsz, meg vörös az arcod. Mint egy érett paradicsom a napon.-Nevetett fel szarkasztíkusan.
J:-Nem is vagyok paradicsom!-Kacagtam fel én is és bolondosan karon csaptam.
JK:-De most komolyan, Jól vagy ?
J:-Persze!-Jutott eszembe ismét Kirától kapott megnevezésem, és hirtelen levakarhatatlan mosoly ült arcomra. Ha eddig olyan voltam Kookienak mint egy paradicsom, nem akarom tudni milyen színbe pompázok újonnan.-És te miért vagy ennyire lazán öltözve itt kint? És ha Kira meglát így?
JK:-Jaj Hyung, Ő is volt már biztos strandon, biztos látott már fiút úszó nadrágban. Ez is ugyan olyan, csupán a ruha anyaga más. Egyébként csak inni szeretem volna.-Ment el mellettem a konyha célba véve.-Menj inkább aludj piros paprika!-Kuncogott magában.
J:-Mik ezek a ételek nálad? Amúgy oda terveztem menni! Szóval jó éjt!
JK:-Szép álmokat!-Fordultam be Sugával közös szobámba, majd dobtam le magam hanyagul az ágyra. Mivel már a pizsamát vettem át a fürdés után, nem volt más teendőm, csak be mászni a takarom alá és lehunyni a szemeim. Valami viszont, nem engedte az utóbbit. A gondolataim kizárólag csak Kiráról voltak hajlandóak szólni. Bár nagyon sokáig a plafont bámulva Sugát is figyelmen kívül hagyva. Nem sokkal később, mikor már a fények is kihunytak az én szemeim is képesek voltak lecsukódni.
~Timi~
A megvető tekintetekre azonnal találkoztam. Rá kellett jönnöm, hogy jobb ha elterelem a figyelmem a rajtam pihenő Kiráról. A baj elkerülése érdekében inkább a sötétített ablakon bámultam ki az út végéig.
~
Szokás szerint, mire én kerültem a fürdőbe, a tusoló rózsa jégcseppeket köpött már csak ki magából. De úgy érzem ezúttal nem fogok megbánással találkozni, ha szóvá teszem a srácoknak, így hanyagolóm is ezt a témát. Egyszerűen kilépek a kádból, hogy a törölközőmért nyúljak. Nem sietve, ráérősen szárítom törölközőmmel a frissen mosott ázott hajamat, miután már testem szárazra törlésével végeztem.
Annak ellenére, hogy nem sok meleg víz marad nekem utolsóként, az hogy bármeddig időzhetek a fürdőszobát foglalva, előnyös számomra.
Nyugodtan, zavarás nélkül moshatok fogat, száríthatom hajam, tisztíthatom arcom. Ezért is mindig arra érek ki, hogy mindenki a szobájában éjjeli lápa fények mellett punnyad az ágyában és általában én is ezt követem. De ezúttal én nem saját szobám irányába indultam meg. Elindultam a legtávolabbi szoba ajtója felé, ami persze a folyosó legvégében található. Megkopogtattam óvatosan ajtaján az ablak üveget. Nem válaszolt senki, amiből arra következtettem, hogy "biztos alszik már". Lassan hang nélkül kukucskáltam be hozzá a résnyire nyitott ajtón, miként meglessem, hogy minden rendben van-e vele. Mikor hirtelen egy apró kezet éreztem meg vállamon. Azonnal oldalra kaptam a tekintettem. Megdermedve a meglepődéstől néztem, mint marha az új kapúra.
K:-Szeretnél valamit?-Kérdezte Kira, miközben szabad kezével dörzsölte a bal oldali szemét, majd átemelte a kezét vállamról, szétnyíló ajkai elé, hogy eltakarja előlem ásítását.
J:-Jaj, nem! Csak gondoltam rád nézek, hogy minden rendben van-e.-Zavaromban nem voltam képes egyenesen rá nézni, valamiért a távolba kutattam szemeimmel a ház titkait.
K:-Oh köszönöm!-Mosolyodott el szívet melengetően.-Jól vagyok Jin oppa, csak álmos vagyok. Ha nem gond aludni szeretnék.-Fogott rá kezemre, ami az ajtajának kilincsén pihent.
J:-De, hogy gond! Menj csak!-Kaptam ki keze alól sajátom, hátrálva hátra léptem egyet.-J-jó éjt!
K:-Neked is.-Sietett be ajtaján és hagyott magamra a folyosón. Várjunk csak.... OPPA.. JIN OPPA *///* pirultam el utólag teljesen megnevezésemre. Eddig soha nem hívott így! Miről maradtam le? Részeg léptekkel vonszoltam magam a folyosón. Mikor Jungkookal találtam szembe magam, akin csak egy darab alsónemű függőt.
JK:-Mi a baj Hyung?
J:-Miből gondolod, hogy baj van?-Vágtam rá értetlenül.
JK:-Csak azt hittem nem érzed jól magad, olyan fura fejet vágsz, meg vörös az arcod. Mint egy érett paradicsom a napon.-Nevetett fel szarkasztíkusan.
J:-Nem is vagyok paradicsom!-Kacagtam fel én is és bolondosan karon csaptam.
JK:-De most komolyan, Jól vagy ?
J:-Persze!-Jutott eszembe ismét Kirától kapott megnevezésem, és hirtelen levakarhatatlan mosoly ült arcomra. Ha eddig olyan voltam Kookienak mint egy paradicsom, nem akarom tudni milyen színbe pompázok újonnan.-És te miért vagy ennyire lazán öltözve itt kint? És ha Kira meglát így?
JK:-Jaj Hyung, Ő is volt már biztos strandon, biztos látott már fiút úszó nadrágban. Ez is ugyan olyan, csupán a ruha anyaga más. Egyébként csak inni szeretem volna.-Ment el mellettem a konyha célba véve.-Menj inkább aludj piros paprika!-Kuncogott magában.
J:-Mik ezek a ételek nálad? Amúgy oda terveztem menni! Szóval jó éjt!
JK:-Szép álmokat!-Fordultam be Sugával közös szobámba, majd dobtam le magam hanyagul az ágyra. Mivel már a pizsamát vettem át a fürdés után, nem volt más teendőm, csak be mászni a takarom alá és lehunyni a szemeim. Valami viszont, nem engedte az utóbbit. A gondolataim kizárólag csak Kiráról voltak hajlandóak szólni. Bár nagyon sokáig a plafont bámulva Sugát is figyelmen kívül hagyva. Nem sokkal később, mikor már a fények is kihunytak az én szemeim is képesek voltak lecsukódni.
~Timi~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése