A banda egyre felkapottabb, így egyre nagyobb elvárások terhelik a fiúkat. A napjaik nagy része kémény munkával telik. Alig marad idejük aludni, hísz késő este érnek haza és akkor még nem is foglalkoztak az otthoni dolgaikkal, teendőkkel. Ez a hatalmas teher mi nyomja vállukat, a kamerák mögött rejtőzik. Fáradtak, kimerültek, ingerültek. De még is a közönség előtt, mindig a jó kedvű, pörgős, boldog énjük próbálják mutatni. A fiúk gyakran elalszanak koncert előtt, utazás közben vagy amikor marad pár perc pihenőjük. Nem olyan rég volt egy olyan interjú ami "Újonnan felkapott K-pop bandák" cím alatt futott a média világában. A fiúk rossz kedvel és álmosan érkeztek meg a stúdióba. Amint a forgatás elkezdődött, mindenki elővette a jobbik formáját. Ők tényleg őszintén szeretik az őket követő embereket vagyis az Armykat. Ezért se akartak csalódás okozni. Bár most a megszokottnál is jobban játszották a jó kedvű fiú szerepet és ezúttal is legfőbb kép J-hope. Amit Suga nem jó szemmel nézett végig. A forgatás alatt nem szólt egy rossz szót sem, mivel nyomatékosan kérték tőle a cég fejei, hogy hanyagolja a bunkó stílust. Amint vissza értek Dormba nem bírta tovább magában felgyülemlő feszültséget tartani, amire a fárad, álmatlanság csak rá pakolt jó pár lapáttal.
JH:-Végre itthon!
SG:-Végre az idegesítő, gyerekes, idióta Hoseoktól elzárva.-Indult meg szobája fele.
JH:-Mi van ?
SG:-Semmi!
JH:-Nem! Mond csak, hogy mi bajod?-Az ingerült banda tagok könnyen felhúzhatóakká váltak.
SG:-Az a bajom B@ZĐ meg, hogy csak lehúzod a banda színvonalát az óvodás szintű viselkedéseddel, mellesleg Kurv@r@ elegem van abból, hogy elkel viselnem a nyomorék ló pofádat. Fülsértő visongásaidról még nem is beszélve. Szebb szavakkal élve, elegem van belőled.-Tőrt elő Sugából a váratlan és sértő véleménye.
JH:-Te F@$Z fej... szívd vissza!!-Indult meg Hope nagy erős lendülettel Suga fele, kezét ökölbe szorítva, karját már lendítette is társa arca fele, hogy oda mérjen egy jókora ütést. De Suga hirtelen elhajolt az ütés elől, majd gyors földre terítette ellenfelét.
SG:-Lassú!-Húzta fel egyre jobban társát Suga. Ahogy hanyatt a földre került Hope, azonnal rá nehézkedett, hogy nem meneküljön, így tehát Suga került felülre. Hoseok hiába próbált, kiszabadulni szorításából képtelenségnek tűnt, ezért szavakkal kezdte a másikat sérteni.
JH:-Te meg egy beképzelt utolsó senki láda. Az Armyk is csak azért kedvelnek, mert a fényképész úgy szerkeszti a képeket, hogy ne legyél olyan retardált ronda rajta, mint a valóságban. Hísz biztos nem a teljesítményéért vannak oda. Se sok szöveged, se jó tánc tudásod, se jó hangod. Elgondolkodtató, hogy minek is vagy banda tag!-Suga nagyon magára vette azt amit Hope mondott, mivel úgy vélte igaza van. De ezt nem mutatta ki, nem mutathatja ki gyengeségét. Ezért védekezés kép elkezdte gyepálni az alatta fekvő arcát. Egyik ütés ajkát érve, feltépte azt! A vöröslő vér gejzírként bugyogott fel felszínére. A Nappaliba be ért a legfiatalabb banda tag Jungkook is.
JK:-Mi folyik itt?- Még nem látta a földön bunyózó társait, csak a kiabálásra lett figyelmes. De mikor megpillantotta véres társát a földön, rajta a másikkal. Azonnal észhez kapva rohant oda hozzá lerángatva Sugát, aki még mindig ütötte volna a lejjebb maradt társát. Amit szabadulásra lehetőség akadt, Hope kapott is rajta és felkelt. Suga ki szabadult Kooke fogásából és ismét Hoseok fele indult, aki most gyorsabbnak bizonyult, hamarabb mért ütést ellenfelének. A nagy dulakodást mindenképp megakarta akadályozni a kicsi Maknae.
JK:-Fiúk! Gyertek már!-Segítségért kiáltva próbálta vissza fogni a két társát, hogy ne nyírják ki egymást. Hol az egyik, hol a másik lökte el az útból. Míg nem Suga teljesen véletlen, úgy lökte meg szegény Kookiet, hogy egyenesen a gerincébe mélyedt azasztal sarka ütközéskor. A fájdalomtól remegve földre roskadt. A srácok ezt látva érkeztek meg a szobába. Jimin hirtelen ott is termet nyöszörgő társa mellett.
JM:-Úr isten Jungkook, jól vagy?-Kapott észhez Suga és Hope is, egymás gyilkolászását abba hagyva, rohantak a kisebbhez.
JK:-Én... én...
J:-MI az? Mond! Te??
JK:-Én nem... nem tudom mozgatni a lábam.
RM:-Mi??-Állt meg egyszerre mindenkinek a vér az ereiben.
JK:-Nem..nem érzem a lábaim!!!-Sokkolódott le az egész fiú banda! Suga még közelebb furakodott.
SG:-Ezt érzed?-Szorította meg gyengén, de határozottan a combját.
JK:-NEM! Semmit!- Törtek elő rémülettel teli hatalmas kétségbe esett könnyek a szeméből. Suga teljesen lefagyott, használhatatlanná vált.
RM:-Valaki hívja a mentőket!-Hope tárcsázta a mentő számát és értesítette őket a helyzetről. V és RM felsegítette a kétségbe esett társukat. Elbicegtek vele a kanapéig. Pár perccel később a roham mentősök bevittek, egytől egyik mindenkit a sürgősségire. A síri csönd, feszültség csak nőtt. Suga az egyik fa széken ült lehajtott fejel a padlót bámulva, kezeit arcába temette. Heosok fel alá, azaz oda vissza járkált a terem egyik végéből a másikba. És persze a többieken is hatalmas aggodalom ült. Percek lassan, de az órák még lassabban teltek.
SG:-Ahh mi tart még eddig?
JH:-Te inkább maradj kussba!
J:-Hé!
SG:-Ugyan miért legyek kussba?
RM:-Ne itt veszekedjetek!
JH:-De igazam van! Mindenről Suga tehet! Ő lökte fel Kookiet!
JM:-Igen..ez igaz!
SG:-Ugyan úgy lökdöste J-hope is! Ez teljesen véletlen volt, hogy nekem sikerül rossz helyre löknöm.
RM:-Ahogy mondja! Véletlen volt, nem hibáztathatunk senkit!
JH:-Az lehet véletlen volt! De akkor is Suga kezdte az egész történetet.
SG:-Te támadtál hamarabb!
JH:-Csak mert kiprovokáltad!
SG:-Mert olyan fogyatékos vagy!
JM:-Na jó, állj le Suga! Szerintem is te hibád. Te kezdesz mindig mindent.
J:-Hát az biztos, hogy sértegetésben profi!-Támasztotta alá Jimin állítását Jin is!
SG:-Miért? Fáj ha kimondom az igazat!
V:-Na, jó tényleg pofa be Suga! Most pont neked nem kellene nagy képűnek lenned! Nem igaz, hogy nem látjátok a helyzet súlyosságát. Jungkook nem tudta használni a lábait! Sőt nem is érezte azt!
SG:-És ez miért az én hibám?
V:-Te lökted fel! Felfogtad?
RM:-Na jó elég! Hagyjátok Sugát!
SG:-Kösz RM!
RM:-Nem azért mondom, mert nem értek velük egyet! Ha nem mert az a dolgom Leander ként, hogy a konfliktusokat elsimítsam. Nem akarlak téged megvédeni, mert nem érdemled meg.-Sújtotta mindenki véres ostorral Suga hátát. Aki kényelmetlenül érezte magát saját csapat társai közt. Hísz tudta, hogy igazuk van és rettenetesen sajnálta a dolgot. Hihetetlen bűntudata volt. De túl makacs volt ahhoz, hogy ezt velük is megossza.
SG:-Jó, inkább ki megyek a levegőre! -Fordított hátat és elindul a kijárathoz vezető folyosón.
JH:-Úgy van menekülj csak!-Kiabált az ép távozó után. Ki meg nem hallottá nyilvánítva halad tovább. Már ép fordult volna le a szoba végén, mikor az orvos lépett ki Jungkook mellől. Suga úgy állt, hogy a többiek ne vegyék észre. Végig hallgatta az orvos friss híreit.
DR:-Sajnálom fiúk, a barátjuk nagyon rossz állapotban van. A gerincén olyan sérülés keletkezett ami bénuláshoz vezetett.
JH:-MI??
A távolból hallgatózó Min Yoongiban egy világ tört össze. A falhoz tapadva csúszott végig rajta le, miközben tenyerét szája elé szorította, hogy ne hallatszódjon ki zihálása. Könnyek eső záporként hullottak le a kórház kicsempézett padlójára.
JM:-De! De ő az egyik legjobb táncosunk! Ez nem.. ezt nem történhet meg!
DR:-Kérem hadd folytassam!
RM:-Igaza van! Folytassa kérem!-RM próbálta megőrizni a hideg vérét.
DR:-Szóval most elég súlyos az állapota. Egyáltalán nem mozdítható a végtagjai deréktól lefele. DE! Lenne egy műtét miután, ha kitartó újra járhat.
V:-Nála kitartóbb ember nehezen talál doktorúr!
DR:-Remek! Akkor nem kel ez miatt félteni. A műtét viszonylag gyors és egyszerű. Sajnos sok alkalmam volt már kezelni ilyen fajta sérülést, szóval ne aggódjanak jó kezekben van a barátjuk.
J:-És mennyi idő mire teljesen felépül?
DR:-Hát az lehet, hogy eltart egy 1-2 évig.
RM:-Jézusom!-Kapott szája elé RM. Többiek is teljesen legvoltak képedve, vagy talán jobb kifejezés lenne, hogy kétségbe esve gondoltak bele a jövőbe. Abba hogy meglehet, hogy a szeretett Maknae nélkül kel folytatniuk.
JM:-Nem lehet ezt a folyamatot felgyorsítani?
DR:-Hát a hozzá hasonló sérülésekből eddigi leghamarabb felépülési idő amit tapasztaltam az 15-16 hónap volt! De ez csak annyira igaz, hogy addigra már tökéletesen tudta mozgatni végtagjait, ám de érezni még nem érzett semmit.
V:-Jungkook képes lesz hamarabb is felépülni!
JH:-Honnal tudod?
V:-Ónnal, hogy mi ott leszünk vele és segítjük a gyógyulásba.
J:-Bemehetünk hozzá?
DR:-Erős nyugtatót és fájdalom csillapított kapott. Valószínűleg már rég alszik. Szerintem menjenek haza. Pihenjék ki a történteket és holnap egészen korán már jöhetnek is látogatni. Még mielőtt a műtét végbe megy nyugodtan jöjjenek be hozzá.
J:-Mikor lesz a műtét?
DR:-11:30 kor visszük be a műtőbe és 2 re már vége is lesz.
RM:-Rendben mindent nagyon köszönünk!-Hajoltak meg hatalmas tiszteletet hálát adva az fő orvos úrnak. A srácok elindultak ugyan azon a folyosón, ahol pár perce még Suga sétált. Lépteket halván hirtelen felpattant a guggoló és belépett a mosdó ajtaja mögé. Bár az ajtó miatt nem láthatta őket, de tisztán kivehetően hallgatta mit társalognak róla.
JM:-Sugának nem kéne szólni, hogy megyünk?
J:-Ahhoz meg kellene keresni.
JH:-Majd haza talál egyedül.
V:-Jah!-Ahogy távolodtak annál érthetetlenebbé vállt a beszélgetés. Majd mikor már teljesen elhalkult a folyosó, kilépett a mellék helységből, nagy lendülettel rohant Jungkook szobája felé.
Hangosan berontott hozzá. Mire fel is ébredt a bent fekvő.
JK:-Suga?-Ágya mellett ismét összeroskadt társa kezét szorongata.
SG:-Úgy sajnálom!! Ne haragudj rám Kook! Én nem akartam, nem volt szándékomba bántani!-Hullajtotta a könnyeit a fehér gyűrőt lepedőre.
JK:-Mi? Nem értem mi?-Nem volt még teljesen magánál, egyrészt a gyógyszerek miatt, más rész fel sem ébred egészen.
SG:-Csak.. annyi..hogy sajnálom. Rettenetesen sajnálom!
JK:-De mit ?
SG:-Hát ami történt?
JK:-Hyung! Az nem a te hibád volt! Nyugodj meg! Ne sírj kérlek!-Kezdett az ő szeme is könnyben ázni, ahogy látta sajnálkozó elkeseredett társát.
SG:-Én nem sírok...én csak...
JK:-Minden rendben!-Simított végig mutató ujjával Suga puha arcán.
SG:-De Kookie te lebénultál! Semmi sincs rendben. Tudod te mit jelent ez a banda és én számomra?
JK:-Mit jelent számodra?
SG:-Hát... ha nem épülsz fel, kénytelen leszek én is ott hagyni a bandát, hogy segítség neked mindenben.
JK:-Mondom nem a te hibád, nem kel ez miatt se aggódni se felelni nekem!
SG:-Azt nem azért tenném, mert ennyivel tartozok, pedig de... ezt azért tenném mert én...
JK:-Mert te?
SG:-Jungkook én nagyon szeretlek téged! Nem fogom hagyni, hogy egyedül küzdj meg egy ekkora feladattal.-Döbbent le az eddig még soha nem látott Suga érzékeny oldalán Kook. Meg persze azon, hogy mit mondott.
JK:-Szeretsz?
SG:-Igen! És jobban mint egy barátot.-Szedte össze magát és egyenesen határozottan szemébe nézve vallt szerelmet társának. Aki zavarba esett a nem várt vallomástól. Értelmes szavakat se tudott ki kaparni torkából, hísz ugyan úgy érzett és nem tudta elhinné, hogy ez meg történik.
JK:-Öm...ii...izé...é-én nem tudom mit.. én i..
SG:-Nem! Nem kel válaszolnod! Tudom, hogy nem helyes az amit én feléd érzek.. de nem tehetek róla...én bete~
JK:-NE! Ne mond azt, hogy beteg vagy mert így érzel!-Szakította félbe.
SG:-De ez nem lehet más csak betegség!-Teljes kétségbe esésbe esett.
JK:-HA! Te beteg vagy... akkor én is!
SG:-Ezt hogy érted?
JK:Pont úgy! Suga én is pont úgy érzek ahogy te! Szeretlek!- Suga szemei döbbenettől hatalmasra kerekedtek. Kezét az ajkai elé kapta. Nem hitt a fülének
SG:-EZ...ez ahhh
JK:-Igen?-Édes mosollyal figyelte a zavarba esett társát.
SG:-Ez csak még egy jó ok, hogy melletted maradhassak! És segítselek a felépülésben!
JK:-Köszi Hyung! De ne, hogy ott hagyd a bandát! Én is mindent megteszek annak érdekében, hogy ne tegyenek ki a cégtől. Nem a lábam miatt vagyok a csapatban! Én énekelek!
SG:-Ígérem nem fogok kilépni! Csak maradjon meg ez a remek hozzá állásod...ééss..szeress!-Emelkedett fel térdelő állásból, hogy megölelje az ágyban fekvő szépséget, aki nagy szívvel fogadta puha meleg ölelését. Addig ölelték egymást még Jungkook el nem szenderül Suga karjaiban.
Korra reggel ismét ellátogattak a kórházba társukhoz a BTS tagjai. Suga senkivel nem akarta megosztotta a tegnap este történt csodás eseményeket, de nem is tudta volna, hísz majdnem mindenki ellene volt. Senki nem beszélt vele. Még mikor Kookot látogatták, akkor is csak a háttérből csendesen mosolygott szerelmére, aki persze észre vett őt. Suga maradt leghátul, így utoljára még válthatott pár szót Kookeival. Mielőtt bevitték volna a műtőbe, egy bátorító csókot adott szerelme homlokára. A váró terembe aggódó fiúkat ellepte az ideg az aggódás. Végtelenek tűnő percek és órák után a műtőből kilépő ápolók állttal tolt ágyat, egyenesen körbe vették az ideges fiúk. Suga is azonnal Kookhoz rohant. Ahogy a kórházi fények rá vetődtek az így is fehér arcára, még sápadtabbnak, még fehérebbnek tűnt. Szempillái enyhén csillogtak könny cseppektől, ajkai piroslóan fénylettek. Suga akaratlanul, olyan mámorosan mosolygott rá, mint aki mindjárt elolvad a látvány nyújtotta élvezettől. Ezt viszont már más is észre vette. Jin érdeklődet a fiatalabb társát, ahogy nézi a legkisebbet pihenni az ágyon, de nem szólt egy szót sem. A banda jó hírt kapott az orvostól "Remekül sikerült a műtét, jövő héten már kezdheti is a rehabilitációt, és még az is lehet, hogy jövő ilyenkor már szaladva találkozunk ismét a pácienssel." A remény csillaga felcsillant a fiúk szemében. Minden nap ellátogatlak lábadozó társukhoz, már 4 hete, hogy elkezdte a rehabot Kook. Nagyon szépen haladt felfelé a felépülés lépcsőin.
Suga csapat társai előtt nem közeledett a kicsihez. De amit kettesben maradtak kis időre estén ként egymásba fórt lelkük lángja, újra és újra lángra lobbant. Szerelmük egyre mélyebb, egyre nagyobb lett. Mindent beleadóan támogatták egymást. A haza engedés előtti éjszakán Yoongi a párjával töltötte az éjszakát. A fiúknak azt hazudta, hogy dolga van a stúdióba ezért ott alszik. De az igazság ennél sokkal személyesebb, sokkal érzékenyebb volt. Jungkook forró csókjára volt szűksége, puha ajkaiban lelt békére lelke. Az eddig hűvös szobát teljesen felmelegítették. Apró csókokkal halmozták el egymás testét. Szerelmes ölelésekben leltek álomra. Nem is ébredtek fel egészen más nap reggelig.
SG:-Nincs is jobb annál, mint amikor szerelmed mellet ébredsz!-Keltette párját Suga.
JK:-DE VAN!
SG:-Mi?
JK:-Ha valakinek a szerelme, olyan csodás mint az enyém.-Édesebbnél édesebb csókokkal ébredezik egymást.
Délelőtt ki engedték Kookot a kórházból. Minden remekül ment, egyre nagyobb és nagyobb fejlődés ment végbe. Egyre jobban és jobban egybe nőtt a két fiú Jungkook és Suga. Bár igaz lett volna ez a pozitívitás a bandában lévő ellentétekről is, de Suga és a többiek még mindig semleges vagy rossz viszonyba voltak. Nem volt idejük, se kedvük nyálas bocsánat kérésekhez, így ez el is maradt. Ahogy a banda hirtelen felkapott lett, ugyan olyan hirtelen tűnt el a médiából. Nem akarták, hogy kitudódjon mi történt Kookeival. Annak érdekében, hogy a banda ne tűnjön még is csak el teljesen a felszínről, ne legyen feltűnő a hirtelen rejtőzés. Olyan dalokat adtak ki, ami otthoni saját kreativitásukból számozott. De úgy látszott ez nem volt elég, se a rajongóknak, se a közösségi médiának. Így egy nehéz döntésre jutott a banda.
Csillapítani kellett a folytonos riporter kérdéseket:
- Miért nincs koncert? Mikor lesz fellépés?
-Miért nincsenek klipek, videók, képek?
-Miért nem vesztek részt a rendezvényeken?
-Miért nem hallani a BTS felől?
A banda Leandere nyilvánosságra hozta a döntésünket: "RM:-Sajnáljuk Army, hogy mostanában nem tudunk jelentkezni, de nehézségeink következtek. Jin, V és én bevonulunk a katonaságba! Amíg mi nem térünk vissza addig a banda sem fog részt venni rendezvényeken és egyéb koncerteken, fellépéseken. A BTS csak együtt BTS"
"Hihetetlen de igaz! BTS 3 tagja most tölti, majd le a kötelező két év katonai szolgálatot! És mivel (A BTS csak együtt BTS) nem fog a többi itthon maradt tag se jelentkezni!"
Hasonlóbbnál hasonlóbb cikkek lepték el a médiát. Az Armyk eleinte tüntetésekbe kezdetek, de mind hiába. A döntés végleges. Sajnos ezt a dolog vitákat szült a még mindig feszült társaság közt.
JH:-Miért V? Miért nem Suga megy el?-Kérdezte feldúltan Leandert J-Hope.
SG:-Vagy miért nem te?-Kérdezte vissza mogorván.
JH:-Te vagy az idősebb! Az idősebbekké az elsőbbség!
SG:-Tudod mit, jó! Megyek én V helyet! Csak hogy boldog légy!
JK:-MII??-Rémült meg.
J:-Azt nem teheted!
SG:-Miért nem?
J:-Egyrészt már ezt be jelentettük és kezdik elfogadták az Armyk is a helyzetet. Másrészt meg Kooknak szűksége van rád!
JK:-Így van!-Suga furcsállta a hirtelen párt váltás Jintől. Meg azt is furcsállta, hogy miért gondolja, hogy Kooknak rá van szűksége.Talán tud kettőjük kapcsolatáról.
JH:-Oké! Ezen már nem tudunk változtatni, de akkor is pofátlan vagy Suga!
SG:-NA! Ezt rolád nem lehet elmondani!
JK:-SUGA!!
SG:-Most mi van?
JK:-Hagyd abba?
SG:-Rendben.
RM:-Mióta parancsol Kook Sugának.-Nevetett fel hangosan.
J:-Amióta együtt vannak!-A meglepődött pár felkapta azonnal aggódó tekintetüket a legidősebbre. RM-ből még hangosabb nevetés tört fel.
JM:-Jó vicc volt!-csatlakozót RM-hez Jimin is.
J:-Én nem viccelek!
SG:-Miről beszélsz Hyung?
JK:-Igen Hyung, ne beszél hülyeségeket!
J:-Jaj, hatjátok már ezt a szín játékot!-Kielégült mosolyra húzódott szája. Mitől a két másik nagyra tárt szemekkel szóhoz se tudott jutni.
V:-Miről maradtam le?
JH:-Mi a f@sz folyik itt?
J:-Meddig akartátok titkolni? Amíg el nem megyünk? Vagy annál is tovább vagy esetleg öröké titokba akartátok tartani?
SG:-Nem tudom miről beszélsz!
J:-Valóban? Azt hitted nem veszem észre, hogy nézel Kookeira! Hogy minden este ott maradtál még egy fél órát a kórházba. Hogy a rehabon is folyton hátunk mögül biztattad. Hogy állandóan együtt akartok lenni. Hogy fülig szerelmesek vagytok egymásba.
JK:-Hyung?
RM:-Na jó ez már nagyon para!
V:-Avassatok már be minket is!-J-hope teljesen lesokkolóva háttérbe húzódva figyelte az eseményeket.
SG:-Jó! OKÉ! Lehet, hogy kicsit jobban összehaverkodtam Kookkal, de nem több.
JK:-Hyung! Mondjuk el nekik!-Fogta meg a tolókocsiban ülő, párja puha kezeit támaszt nyújtva neki.
SG:-Hahh jó! Mond te!
JK:-Igen, Suga és én együtt vagyunk.-Döbbent le, majd hogy nem az egész társaság.
J:-Köszi.-Önelégülten vigyorgott rájuk.
RM:-Ugye csak szívatok?-Szinte egyszerre kezdték el rázni a fejüket. Nemleges választ nyújtva.
JH:-Na jó, ez örültség!
V:-Gratulálok!-V úgy tett mintha egy természetes dolog történt volna.
JM:-Én ezt nem tudom fel dolgozni! Mi a...? Hát srácok ez most nagyon lesokkolt.
JH:-Ugye ez csak egy rossz vicc?
JK:-Nem, nem vicc! Nagyon szeretem Yoongit és hát ha minden igaz ő is engem. Szeretnélek titeket kérni, hogy fogadjatok el minket.
V:-Már évek óta együtt élünk. Van más választásunk?-Viccelődve fogta fel V a dolgot.
JM:-Mindent megteszek, esküszöm srácok, de ez egyenlőre nekem ez nagyon sok!
JK:-Köszi srácok!... Hope?-Vettt könyörgő tekintetett barátjára.
JH:-Jah én is próbálkozok...
SG:-Kösz!
RM:-Jaj istenem, béküljetek már ki!
JK:-Így van, ideje kibékülni. Pl. kezdhetnéd te szívem!
JM:-Juj ezt még ne... sőt soha ne előttem!
SG:-Igazuk van a srácoknak... sajnálom ahogy bántam, ahogy beszéltem veled múlt alkalommal. Nagy volt a teher és... rajtad ütött ki.
JH:-Jah, én is sajnálom.
JM:-Na gyerünk tesós ölelés!-Nyomta össze a két újonnan jóba lévő "tesót" Jimin.
JK:-Akkor elmentek?-Fordult az idősebbek felé kocsijával Kook szomorú pillantásokkal.
RM:-Úgy látszik!
JK:-Hiányozni fogtok!
V:-Te is nekünk!
J:-Az már biztos.
JK:-Mire vissza jöttök jobb leszek mint új koromban. Megígérem!
RM:-DE, amíg nem megyünk töltsön a banda együtt régies tesós napokat!
JM:-Benne vagyok!
A nagy búcsú napjáig minden percüket közös szórakozással töltötte a banda. A szép pár végre titkolózás nélkül együtt lehetett.
"A mi bandánk kitartó, összetartó és örök. Mi nem csak csapat tagok vagyunk hanem testvérek."
Ezekkel a szavakkal búcsúztak a fiúk. A média és a rajongok vissza térésükig beszéltek a bandáról. Yoongi és Kook mind végig együtt voltak, támogatták egymást. A szerelem csodákra képes, hísz a nem olyan rég járás képtelen tag 13 hónapra rá, már járó kelővel képes volt járni. Ez a fejlődés soha nem áll meg. Ígéretét betartva, küzd a tökéleteséért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése