Különleges éjszakának állok, illetve fekszek elébe. Előre tudom, hogy miken fog kattogni az agyam. Vajon el kéne mondanom valakinek, a ma Kirával történteket? Vagy hagyjam a feledés szigetének öbleiben sodródni?
Kira pov
Hát eljött a várva várt nap. Végre csütörtök, végre találkozhatok Jiyong-gal, végre kezdetét vehetem a tanulásnak. Remélhetőleg nem kel sok alkalom és teljesen magamévá teszem a Koreai, illetve az ázsiai konyhát. Általános iskolától kezdve egészen a gimnáziumig, rettentő hamar megtanultam mindent, ha érdekelt vagy ha nagyon kellett. A fiúk már megreggeliztek, készen állnak a napra. Várhatóan nem sokára üres lesz a ház. Sietek a teendőim elvégzésével, hogy ne keljen agyalnom azon, hogy minden rendben van-e, mikor Jiyong ide ér.
RM:-Hééé, Jungkook kész vagy már?
JK:-Még egy perc!
RM:-Mit csinálsz még?-Indult meg a Rapmon folyosó végéből a Jungkook-kal közös szobájuk felé. Az ajtóhoz értve, megtorpant ledobta vállára lazán felhelyezett táskáját. Karba tette karjait várta, hogy Kook felfigyeljen rá.
JK:-Csak...
RM:-Nem hiszem el! Még fel se öltöztél. Időre megyünk! Pontosnak kel lennünk! Te meg még játszol!
JK:-Tudoom, tudom! Pillanat~
RM:-Már is!-Emelte fel kicsit Leander a hangját. Mire megindultam én is feléjük.
JK:-Jó!
K:-Minden rendben?-Érdeklődtem finoman.
JK:-Igen.
RM:-Nem! Jeon Jungkook úgy gondolja, hogy ő nyugodtan késhet.
JK:-Ez túlzás, én csak...
RM:-Te most ne beszélj! Haladj!-Vágott azonnal közbe Rapmon.
K:-Jaj, Rapmon ne légy ennyire kemény vele!
RM:-Nem barátom az erőszak, de Kook már túl sokszor csinálta ezt. Így járt.-Kook erre csak forgatni kezdte szemét, amit szerencséjére csak én láttam, vettem észre.
K:-Biztos nem szándékosan tette ezt.
JK:-Hát nem is!
RM:-Akkor is!
K:-Próbáld elnézni neki ezt rendben? Az én kedvemért, nem szeretném ha veszekednétek. Kérlek!-Egyenesen szemébe néztem RM-nek, lágy mosollyal kérleltem elnézését.
RM:-Rendben~-Sikeresen sikerül meglágyítani haragtól duzzadt szívét. Majd ott hagyta a kicsi Kookot.
JK:-Köszönöm!-Egy hirtelen ölelésbe csöppentem.
K:-Nin...Nincs mit.-Zavarba estem Jungkook hálával teli meleg ölelésétől.
JK:-De édes vagy ilyenkor. :3
K:-Mi? Milyenkor?
JK:-Amikor zavarba esel az érintéseinktől.
K:-Én ne.. nem is.... na jó .. talán picit.
JK:-Nem kel választ adnod, tudom én anélkül is.-Kivillantotta kétt eper vörös ajkai közül aprócska nyelve hegyét.-Vérbeli Army.
K:-Fura...-Motyogtam orrom alatt.
JK:-Mi?
K:-Jimin nem olyan rég, még azt mondta nekem, hogy én nem olyan vagyok mit a többi Army.
JK:-Egy szóval se mondtam, hogy olyan vagy mint a többi Army. Te jóval több vagy.-Ismét teljes zavarba estem, már annyira, hogy hang se tudott ki jönni a torkomon.
RM:-Kook kész vagy?-Kiabálás hallatszott a nappali egyik végéből.
JK:-Ahan~-Sietve nyúlt a cuccai után, hogy ne kapjon még egy fej mosást Leandertől.
Rohanó léptekkel szalad a többiek után, akik már a lépcső házban vártak rá.
Nem sokkal később, ahogy én is mindennel elkészültem BTS-t hangoztató csengő hangomra lettem figyelmes a szobámból. Sietem felvenni hísz tudtam ki és miért hív.
K:-Szia, itt Kira!
JY:-Szia, itt meg Jiyong!-Kuncogva válaszolt.
K:-Remek már nagyon vártam, hogy hívj!
JY:-Na, ezt nagy örömmel hallom, mivel már nem sokára nálad vagyok.
K:-Komolyan?
JY:-Igen! Szóval remélem készen állsz, mivel ma már főzni fogsz!
K:-Készebb már nem is lehetnék.
JY:-Ezt szeretem volna hallani.-A telefonon keresztül is, láttam magam előtt szélesre húzódott édes mosolyát.-Itt is vagyok. Fel engedsz?
K:-Rohanok!
JY:-Köszi. Addig leteszem.
K:-Rendben.-Rohantam az bejárati ajtó melletti kis készülékhez, hogy felengedhessem a rég várt vendéget.
Jiyong két nagy bevásárlós szatyorral jelent meg előttem. A zacskók telis-tele voltak hozzá valókkal.
K:-Jaj, nem kellet volna ilyen sok mindent neked venni.
JY:-Ki a tanár, te vagy én?
K:-Te...-Elsőre nem értettem miért is kérdezi ezt ép most tőlem.
JY:-Akkor biz bennem.
K:-Rendben.-Segítettem bevinni a konyhába a nehéz szatyrokat. Érdekes édes illat csapott meg.
JY:-Baj van?
K:-Nem, nem! Csak nagyon jó az illatod.
JY:-Oh~ Köszönöm. Calvin Klein.
K:-Nagyon finom illata van.
JY:-Reméljük, hogy a mai elkészített vacsora is ilyen finom illattal lesz teli.
K:-Garantálom.
JY:-Elsőnek is kezdhetnénk egy egyszerűvel. Mit szólsz egy kis KimCHee-hez ?
K:-Menni fog.
JY:-Merem fogadni.-Vette lassan elő a hozzá valókat.
K:-Kezdhetjük?
JY:-Persze. Hány főre főzünk rajtad kívül? Ahogy látom nem vagy egyedül itt.
K:-Öm igen.... Rajtam kívül még 7 fő.-Nézett rám meglepetten.
JY:-Még 7 fő?
K:-Veled együtt nyolc, hísz te is megkóstolod.
JY:-Jó sokan vagytok itt.
K:-Igen, mondhatni egy nagy család.
JY:-Rendben. Akkor kezdjünk is hozzá.
A hozzávalókat előkészítettük. Kaptam egy receptet is, mi alapján dolgozhattam. Jiyong segítőkészen elmagyarázta mit, hogy kel. Mindenre oda figyelt ne, hogy elrontsam. Ennek köszönhetően finomabbnál finomabb fogások lettek. Csak úgy repdestek a percek, az órák a konyhában. Már a harmadig fogáshoz láttam neki, mikor ismét a telefonom dalolt.
K:-Felveszem!-Ahogy hirtelenjében felemeltem jobb kezem, sikeresen felborítottam a nem rég saját kézzel készített Bulgogi házi szószt, és természetesen magamhoz híven egyenesen Jiyong szép, tiszta, hófehér, kisé rá bő ingét vette célba.
-URAM atyám! Jaj, nagyon sajnálom, nem volt szándékos! Egy pillanat és kiszedem!-Fogtam meg egy száraz konyha ruhát és próbáltam kiszedni a hatalmas foltot, teljesen megfeledkezve a csörgő telefonról.
JY:-Ne aggódj!-Lágy, kedves hangja simogatott.-Hagyd csak, majd én!
Lassan elkezdte kigombolni ingét, egyre jobban látható lett a szépen kidolgozott felső teste. Az ingen lévő zsírfoltra egy kevéske mosogató szert tett. Alaposan bele dolgozta ezt a textilbe. Majd ezt követően elővette a nagy szatyorban lévő ecetet. Egy tálba ki öntött ecetben alaposan átmosta és öblítette az anyagot.
JY:-Már csak, kikel mosni és nyoma sem lesz a foltnak.-Lágyan mosolygott le rám.
K:-Rendben.-Vettem át tőle az ecetes felsőt, percekig csak vele szemben állva öríztem a szemeit, hogy véletlenül se higgye azt, hogy máson ragadt le a tekintettem. A némaságom feszülten hangossá tették a háttérben hangosodó csengő hangot, ami hírtelen hang postára váltott át:
"Szia Kira! Jimin vagyok, csak szólni akartunk, hogy hamarabb érünk ma haza, mint ahogy vártuk. Már úton is vagyunk. Hív nyugodtan vissza, ha gondolod! Szia! A fiúk is üdvözölnek."K:-Basszus! -Kaptam észhez gyors a fürdőszobába vittem az ecettől ázott inget, bedobtam a mosógépbe. És gyors fokozatra állítva azt, ott hagytam.
JY:-Baj van?
K:-Nem... vagyis de! Nem kéne téged, így itt találniuk.
JY:-Miért? Kik?
K:-Mert, még nem sajátítottam el a főzést. Nem tudnak rolád. Ez olyan meglepetés féle.
JY:-DE, már úgy is tudják mire készül. A Mai vacsora véget.Mellesleg jobban ment mint vártam.
K:-Hmm.. igaz is...
JY:-NA, ugye?-Elégedetten vigyorgott.
K:-DE, akkor se kéne!
JY:-Mit, miért? Kikkel laksz itt? Azt mondta "Jimin", hogy a fiúk is üdvözölnek.
K:-Ööömmm-Nem emlékszem!! Jaj, nekem nem tudom mi volt a szerződésben... beszélhetek a fiúkról...??... Egyáltalán felszabadott volna jönnie Jiyongnak.
JY:-Te 7 pasival élsz itt ?
K:-Talán... Most menned kellene.
JY:-Jó, de...
K:-Tessék itt egy egy váltó ruha-Nyújtottam át az egyik fiú ruháját, amit a fürdőből szedtem össze.
JY:-Köszi.
K:-Most menj.
JY:-RENDBEN! De akkor holnap is jöhetek?
K:-Majd még telefonon beszélünk.
JY:-Rendben.-Kísértem ki sietve Jiyongot, hogy ne kerüljek bajba.-Szia!
K:-Szia!-Hála ennek az udvariatlan siettetésnek, ép időben a fiúk érkezése előtt elhagyhatta az épület területét Jiyong.
~Timi~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése