-Hogy elmondjam, ahhoz meg kel hogy öljelek.-Pimaszkodva közelebb lépett hozzám.
-Nagyon vicces kedvedbe vagy.
-Haj régen jobb fej voltál!
-Régen?
-Igen... régen amikor elsőnek beszéltünk.
-Miről beszélsz?- Annyira zavaros minden.
-Hát.. te biztos elfelejteted, de már beszéltünk egyszer így.
-Nem értek semmit!
-Nem csodálom. Nem csak gyenge vagy de még ostoba is.
-Na jó én most lép..ek-A lábaim nem mozdulnak. Nem birok fel kelni! -Mi folyik itt? Miért nem birok felállni?
-Jah.. hogy az.. a csapdám. Ami fogva tartott engem, mind addig még te ki nem nyitottad az ajtóm. Köszönöm.
-Mi francot akarsz tőlem??
-Testet, életet!
Suga pov
Az idegesítően helyes srác, az egyik kedvenc felsőmben távozott a lakásból. A felső fekete alapján feltűnő nagy fehér betűkkel volt írva a SWAG jelző. Szúrós tekintettel néztem végig ahogy, eltulajdonítva tőlem pólóm, elhadja a helységet. Mondhattam volna, hogy adja vissza, de Kira fontosabb egy idióta pólónál. Szegény apró lányra, úgy rátört a pánik, hogy könnycseppekkel az arcán eszméletét vesztette. A fiúkkal azonnal hívtuk a mentőket. A roham mentő gyors megérkezésével beszállították a sürgősségi osztályra. Mi a saját furgonunkkal követük a siető kocsit. Jimin ragaszkódott ahhoz, hogy vele lehessen a mentő kocsiba. S J-Hope azóta is durcáskodik. A napnál is világos, hogy ez a két marha Kirába zúgott. Mondjuk ez nem meglepő. Sőt lehet, hogy a bandába alig akad olyan, aki nem táplál erős érzelmeket a csapat angyala felé. Mai esett óta én kicsit megkérdőjelezem, ezt az ártatlanságot. Egy másik fiút felvinni a közös lakásunkba, tudtunkon kívül, mellesleg az én pólóm neki adni, kicsit túlzás. Nem tudom, mik történtek a lakásban, míg ők kettesben maradtak, de lehet jobb is, hogy nem tudjuk a részleteket.
Kirát érkezését követően áthelyezték a pihenő részlegre, amint biztosították állapotát. A kijelölt szoba előtt vártuk a srácokkal, Jimin kivételével, aki végig Kirával maradt. A folyosó végén megjelenő rohanó emberek, az álomba merült, szemet gyönyőrködtettő, sápadt arcú szépséget hozták. Az ágy mögött helyet nem hagyva lábait kapkodta Jimin is. A magas ápolók utat kérve, tolták be az idáig üresen álló szobába Kirát. Aggódva érdeklődött V a lány állapotáért.
V:-Jobban van? Mi történhetett vele? Mitől ájult el?
XY:-Sajnálom, de mi nem voltunk ott az állapot felmérésnél. Minket csak azzal bíztak meg, hogy hozzuk ide a kisasszonyt. De ezzel menünk is kel tovább. Nem sokára, minden bizonnyal itt lesz a doktorúr, amint marad nyugodt perce. Kérem addig, nyugodjanak meg önök is.
V:-Rendben. Köszönünk mindent!-Köszönetet nyilvánítottunk a sürgő-forgó ápoló fiúknak. Hosszú ideig, csak csendbe pihentettük szemünk, az álmában szuszogó lányon.
Mind addig még Jimin makogni nem kezdett.
JM:-Izé... fiúk..am...amúgy valamit...lehet el kellene.. mondjak.
JK:-Mit?
SG:-Ne makogj!
JM:-Jó! Csak féltem Kirát?
JH:-Mert miről van szó?
RM:-Mesélj!
JM:-Szóva~l. Arról lenne szó, hogy Kirának már volt hasonló... pánikja.
J:-Mi?? És ezt eddig mi, miért nem tudtuk?
SG:-Hogy hasonló?- Értetlenkedtem, persze aggódva Kiráért.
JM:-Hát konkrétan, az történt, hogy kérdeztem erről a fiúról. És ő bepánikolt... annyira, hogy majd hogy nem elsírta magát és remegve a földre huppant. Jah.. mellesleg rettegett tőlem indokolatlanul.
SG:-Mi a...
JH:-Még is mikor történt ilyen?-Mérgelődött magában J-hope.
JM:-Amikor, ketten voltunk otthon.
SG:-Várjunk csak, te tudtad, hogy ezzel a sráccal találkozgat?
JM:-Csak sejtésem volt.
RM:-Mit tudsz még, amit mi nem?
JM:-Öm.. az a srác akit kidobtunk.. ő mentette meg Kirát a férgektől, kik bántani merték.
J:-Jimin! Ilyenek miért hallgatsz el?
SG:-Basszus!
JK:-Mi az?
SG:-A srác...
JK:-Mi van vele?
SG:-Hát basszus, ő segítette ki Kirát a bajból, mi meg olyan taplón viselkedtünk vele.
RM:-Igaza van Yoonginak, megkellet volna inkább hálálnunk.
Mikor rá döbbent mindenki, hogy milyen modortalanul viselkedett, szégyenünkbe nem tudtunk mit mondani, csend vonult be körénk. Mit sikeresen V megtört.
V:-Ha bele gondok, akkor én is láttam már Kirát kiakadt állapotban.
JK:-Bővebben!
V:-Amikor az külön interjúmról haza estem, Kirát a földön találtam zokogva.
SG:-És te, miért nem mondtad ez idáig?
V:-Mert.. nem tudom. Elfelejtettem.
JM:-De miért sírt?
V:-Azt mondta, hogy az anya miatt.
JK:-Miért?
RM:-Meg halt a édes anya. Minden bizonnyal hiányzott neki Kook.
JK:-Oh, én ezt se tudtam.
SG:-Van valami ami nem stimmel... de nem tudom mi az pontosan.-Tűnődtem el. De kiderítem!
Kirával valami nem kóser. Remélem nem egy őrült pszichopatával lakunk együtt. Áh ez azért gonosz volt, még tőlem is. De igazam is van. Lehet túl korán bíztunk meg valakiben akit nem ismerünk. Valami nem klappol. A lány valamit titkol. És megteszek mindet azért, hogy rájöjjek mi az! Közelebb kel kerülnöm hozzá. Ami ne lesz kihívás, mivel ahogy láttam első találkozásnál, vörös színekben pompázott, amint kiejtetem egy jelentéstelen szót a számon. Nem hagyhatok ki semmilyen apró részletet sem vele kapcsolatban. Mellesleg ez a srácra is vonatkozik.
Kirára irányítottam tekintettem. A lány halvány mocorgásba kezdett. Talán még némi remegést is észlelni lehet. Még a fiúk egymás szemébe meredve fedték fel Kirával kapcsolatos dolgaikat, addig én őt figyelve keze után kaptam. Puha, selymes kezét minimálisan megszorítottam. Arcát fürkészve vártam ébredését, egy szót nem szólva. Az arca lazán összehúzódott, kezemre szorított és váratlanul nagyra tárta pilláit a semmibe meredve.
SG:-Kira!
K:-Hol vagyok?
JM:-Kira felébredt!-A többiek arrébb tolva engem Kira arcába furakodtak.
J:-Kórházba vagy!
K:-Mi?
~Timi~
Suga pov
Az idegesítően helyes srác, az egyik kedvenc felsőmben távozott a lakásból. A felső fekete alapján feltűnő nagy fehér betűkkel volt írva a SWAG jelző. Szúrós tekintettel néztem végig ahogy, eltulajdonítva tőlem pólóm, elhadja a helységet. Mondhattam volna, hogy adja vissza, de Kira fontosabb egy idióta pólónál. Szegény apró lányra, úgy rátört a pánik, hogy könnycseppekkel az arcán eszméletét vesztette. A fiúkkal azonnal hívtuk a mentőket. A roham mentő gyors megérkezésével beszállították a sürgősségi osztályra. Mi a saját furgonunkkal követük a siető kocsit. Jimin ragaszkódott ahhoz, hogy vele lehessen a mentő kocsiba. S J-Hope azóta is durcáskodik. A napnál is világos, hogy ez a két marha Kirába zúgott. Mondjuk ez nem meglepő. Sőt lehet, hogy a bandába alig akad olyan, aki nem táplál erős érzelmeket a csapat angyala felé. Mai esett óta én kicsit megkérdőjelezem, ezt az ártatlanságot. Egy másik fiút felvinni a közös lakásunkba, tudtunkon kívül, mellesleg az én pólóm neki adni, kicsit túlzás. Nem tudom, mik történtek a lakásban, míg ők kettesben maradtak, de lehet jobb is, hogy nem tudjuk a részleteket.
Kirát érkezését követően áthelyezték a pihenő részlegre, amint biztosították állapotát. A kijelölt szoba előtt vártuk a srácokkal, Jimin kivételével, aki végig Kirával maradt. A folyosó végén megjelenő rohanó emberek, az álomba merült, szemet gyönyőrködtettő, sápadt arcú szépséget hozták. Az ágy mögött helyet nem hagyva lábait kapkodta Jimin is. A magas ápolók utat kérve, tolták be az idáig üresen álló szobába Kirát. Aggódva érdeklődött V a lány állapotáért.
V:-Jobban van? Mi történhetett vele? Mitől ájult el?
XY:-Sajnálom, de mi nem voltunk ott az állapot felmérésnél. Minket csak azzal bíztak meg, hogy hozzuk ide a kisasszonyt. De ezzel menünk is kel tovább. Nem sokára, minden bizonnyal itt lesz a doktorúr, amint marad nyugodt perce. Kérem addig, nyugodjanak meg önök is.
V:-Rendben. Köszönünk mindent!-Köszönetet nyilvánítottunk a sürgő-forgó ápoló fiúknak. Hosszú ideig, csak csendbe pihentettük szemünk, az álmában szuszogó lányon.
Mind addig még Jimin makogni nem kezdett.
JM:-Izé... fiúk..am...amúgy valamit...lehet el kellene.. mondjak.
JK:-Mit?
SG:-Ne makogj!
JM:-Jó! Csak féltem Kirát?
JH:-Mert miről van szó?
RM:-Mesélj!
JM:-Szóva~l. Arról lenne szó, hogy Kirának már volt hasonló... pánikja.
J:-Mi?? És ezt eddig mi, miért nem tudtuk?
SG:-Hogy hasonló?- Értetlenkedtem, persze aggódva Kiráért.
JM:-Hát konkrétan, az történt, hogy kérdeztem erről a fiúról. És ő bepánikolt... annyira, hogy majd hogy nem elsírta magát és remegve a földre huppant. Jah.. mellesleg rettegett tőlem indokolatlanul.
SG:-Mi a...
JH:-Még is mikor történt ilyen?-Mérgelődött magában J-hope.
JM:-Amikor, ketten voltunk otthon.
SG:-Várjunk csak, te tudtad, hogy ezzel a sráccal találkozgat?
JM:-Csak sejtésem volt.
RM:-Mit tudsz még, amit mi nem?
JM:-Öm.. az a srác akit kidobtunk.. ő mentette meg Kirát a férgektől, kik bántani merték.
J:-Jimin! Ilyenek miért hallgatsz el?
SG:-Basszus!
JK:-Mi az?
SG:-A srác...
JK:-Mi van vele?
SG:-Hát basszus, ő segítette ki Kirát a bajból, mi meg olyan taplón viselkedtünk vele.
RM:-Igaza van Yoonginak, megkellet volna inkább hálálnunk.
Mikor rá döbbent mindenki, hogy milyen modortalanul viselkedett, szégyenünkbe nem tudtunk mit mondani, csend vonult be körénk. Mit sikeresen V megtört.
V:-Ha bele gondok, akkor én is láttam már Kirát kiakadt állapotban.
JK:-Bővebben!
V:-Amikor az külön interjúmról haza estem, Kirát a földön találtam zokogva.
SG:-És te, miért nem mondtad ez idáig?
V:-Mert.. nem tudom. Elfelejtettem.
JM:-De miért sírt?
V:-Azt mondta, hogy az anya miatt.
JK:-Miért?
RM:-Meg halt a édes anya. Minden bizonnyal hiányzott neki Kook.
JK:-Oh, én ezt se tudtam.
SG:-Van valami ami nem stimmel... de nem tudom mi az pontosan.-Tűnődtem el. De kiderítem!
Kirával valami nem kóser. Remélem nem egy őrült pszichopatával lakunk együtt. Áh ez azért gonosz volt, még tőlem is. De igazam is van. Lehet túl korán bíztunk meg valakiben akit nem ismerünk. Valami nem klappol. A lány valamit titkol. És megteszek mindet azért, hogy rájöjjek mi az! Közelebb kel kerülnöm hozzá. Ami ne lesz kihívás, mivel ahogy láttam első találkozásnál, vörös színekben pompázott, amint kiejtetem egy jelentéstelen szót a számon. Nem hagyhatok ki semmilyen apró részletet sem vele kapcsolatban. Mellesleg ez a srácra is vonatkozik.
Kirára irányítottam tekintettem. A lány halvány mocorgásba kezdett. Talán még némi remegést is észlelni lehet. Még a fiúk egymás szemébe meredve fedték fel Kirával kapcsolatos dolgaikat, addig én őt figyelve keze után kaptam. Puha, selymes kezét minimálisan megszorítottam. Arcát fürkészve vártam ébredését, egy szót nem szólva. Az arca lazán összehúzódott, kezemre szorított és váratlanul nagyra tárta pilláit a semmibe meredve.
SG:-Kira!
K:-Hol vagyok?
JM:-Kira felébredt!-A többiek arrébb tolva engem Kira arcába furakodtak.
J:-Kórházba vagy!
K:-Mi?
~Timi~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése