~SG:-Kira!
K:-Hol vagyok?
JM:-Kira felébredt!-A többiek arrébb tolva engem Kira arcába furakodtak.
J:-Kórházba vagy!
K:-Mi?
(Suga pov)
Hogy Kira ki valójában? Egyikünk sem tudta. A monoton napjainkba berobbant, s újdonság ködével lepte el a józan gondolkodásunk szemléleteit. Hísz vakon megbíztunk egy értünk rajongó lányban, beengedtük az otthonunkba, a konform zónánkba. Nem tudva róla semmi többet mint, hogy a lány nem több mint 18 éves, ami mellesleg nálunk még kis korú. Bár ő egy más messzi oroszából jött el idáig, csak azért, hogy a koncertünket láthassa. Amit követően, minden vagyonát elverve az utcára kényszerült volna nélkülünk. Karjaink alá kaptuk, s az idegen lány, úgy lépet az életünkbe, akár egy valóságos angyal. Rendet varázsolt az elenyésző zűrzavarba. Minket étellel és törődéssel várt minden nap, őszintének tűnő zavarba esett mosollyal a pírba borult orcáján. Nem tudom pontosan másokban milyen érzelmeket ébresztet... De nekem ... megnyugvást, boldogságot rejtett lelkembe. Kifakul érzéket ébresztett fel, s az érzés mi elterít, mikor mellettem van, nem olyan mint egy közeli barátnál, sem mint amikor szerelmes az ember. Ez az érzés, számomra más, több, talán örültség, talán megszokott, talán csak egyéni. Lelkemben kuporgó meg nem értett kisfiút nyugtatja, selymes kedves hangja, védelmező szeretettel teli tekintette,
barátságos ártatlan mosolya. Az életem nehezebbik időszakában kialakult depresszióm mindig velem maradt, néha-néha még mindig elő jön. Pontosítva még mindig elő jött, mind addig még Kira meg nem jelent, betöltve lelkemben a hiányzó gondoskodó anya szerepet.
Érzéseim nem mutathattam ki. Hísz ki olyan esze ment, hogy egy lány közelében, az anyai gondoskodásról áradozón. Ezért se közeledtem feltűnően hozzá. Csakhogy a fiúk annál szívesebben. J-hope, V és Jimin a leginkább. Jimin és V még töltött is el kettesben Kirával külön napot. Viszont mind két alkalommal, hogy több időre maradtak kettesben Kirával, ő furcsán kezdett viselkedni. V már zokogva talált rá, azt állítva, hogy az 1 éve elhunyt anya után sír. Miért kezd el sírni valaki a rég múltban történtek miatt? Lehet, hogy csak szerintem, de ez csak kibúvó volt, valami még rosszabb dolog alól. Továbbá Jimin tapintatlansága, faggatózása a fiú felé, kivel Kirának találkozója volt, miért akasztotta ki annyira? Mellesleg miért félt Jimin közeledésétől? Jimin tett vele valamit? Habár Jimin azt mondta, hogy indokólatlanul félt. Végül is mondani én is tudok bármit. Bár a vele történtek után ez a félelem nem is olyan meglepő.
Mindenek tetejében ez a legutóbbi ájulás. Kira szorult, kényelmetlen helyzetbe eszméletét veszti? Valami pszichés problémával küzdene? Vagy csupán egy furcsa egybe esés volt a rosszul léte és a fiú érkezése közt? "Nem tudom" de most, hogy felébredt, kezdetét veheti a fényre derítése.
A zavarodott lány csak nézet ki a fejéből, felmérve minket és a helyzetét.
A fiúk fel nem tett kérdésekre válaszolgattak.
JM:-Az ápolók nem olyan rég hoztak be. Azt mondták, hogy amit lesz ideje az orvos úrnak ide jön, közölni mindent az állapotodról.
JH:-Igen, mivel összeestél...
J:-Karjaimban-Vágott közbe arcátlanul Jin. De a fiúk most minden figyelmüket és érdeklődésüket Kirának szentelték. Nem törődve az udvariassággal. Kira pöttöm keze erőtlenül pihentet markomban.
V:-Azonnal hívtunk mentős, akik beszállítottak.
SG:-Mond Kira.. most hogy érzed magad?-Néztem rá mindent bevető aggódó tekintettel.
K:-Jól...-Köszörülte meg haloványan rekedt torkát.
Ahogy imént Jimin megjósolta, betoppant köreinkbe az orvos is.
DR.:-Jó napot kívánok, önök a lány...barátai?
SG:-Igen.-Válaszoltam első sorban a furcsán, frusztráltan bámuló doktornak.
DR.:-Értem, oh, de látom már a hölgyemény is felébredt.
K:-Igen doktorúr! Elmondaná mi a bajom? Mi történt velem?
JK:-Erre mind kíváncsiak lennénk!
DR.:-Természetesen elmondanám...
JH:-Mondaná~?
V:-Hogy érti ezt?
DR.:-Úgy kedves uraim, hogy a lánynál nem találtunk semmi különleges rendelleneséket. Egyenlőre csak találgatunk.
J:-De akkor, miért történt ez vele?
DR.:-Nem tudom pontosan, mik történtek a incidens előtt, de javaslom, hogy a lány nyugodt környezetben maradjon. Erről még nem érkeztek meg az eredmények, de valószínűleg a kisasszony pánikbeteg.
RM:-Ez bővebben, ha kérhetem!
DR.:-A pánikbetegség egy igen problémás dolog. A pánik roham hirtelen kezdődik, de akár eltarthat fél óráig is. Ilyenkor a beteg kellemetlen köz érzetbe csöppen, oly mértékben, hogy a menekülési kényszere megnő, felerősödnek az megőrülés és a halál félelmei is. A beteg érezheti úgy, hogy mindjárt megfullad, nem kap levegőt, azaz lég szomja van. Érezheti úgy, hogy minden kicsúszik a kezéből. Külső szemmel tapasztalható az is, hogy izzad, bepirul vagy reszket. A rohamot követően a test oly annyira kimerülhet, hogy szédülést követően elájul.-A doktort hallgatva mintha, minden kitisztult volna. A kételyeim elrebbentek. Bár még nem voltam biztos mindenben, de nagy való színűséggel az orvosnak igaza van és Kira csupán pánikbeteg. A többiek arcára is ugyan az a döbbenet fagyot rá, akár az enyémre.
JK:-..De... Mitől alakul ki ez?
DR.:-Hát erről rengeteg kutatás folyik, de még mindig nincsenek biztos eredmények. A hölggyel kapcsolatban örökletes is lehet, de a környezetbeli stresszes élet események is előidézhetik.
JK:-Értem...
DR.:-Kisasszony nem volt esetleg valamelyik szülője pánikbeteg?
K:-Kérem hívjon Kirának!
DR.:-Rendben Kira. Nos?
K:-Anyám, nagyon sok féle gyógyszert szedet, a sok féle betegségére. Nem tudom pontosan, hogy a pánikbetegség köztük volt-e.
DR.:-Szóval, édesanya beteges volt?
K:-Igen.
DR.:-Értem. Hát ennyivel tudtam szolgálni kedves uraim és Kira. Az eredményeket, majd átküldjük önöknek, amint megérkeznek. Egyenlőre haza engedjük, de azzal a feltétellel, hogy még pár napig pihen valaki felügyeletében!
JM:-Köszönünk mindent!-A megszokót módon köszönetet nyilvánítottunk az orvosnak.
Majd ahogy ott hagyott minket azonnal lecsaptam a kínálkozó lehetőségre.
SG:-Hallottátok Kira mellé kell valaki! Aki én leszek!
V:-Mi miért te?
SG:-Mert most mondtam.
JH:-Igaza van V-nek, nem neked kénne vigyáznod rá.
SG:-Ugyan miért?
K:-Én is itt va...
JH:-Mivel téged nem is kedvel annyira. Ha már valakivel kell lennie, olyan legyen akit kedvel.
JM:-Pontosan, vagy is velem.
SG:-Miért ne kedvelne? Most is az én kezem fogja.-Vezette le mindenki a tekintetét a karomon. Kira azonnal realizálta a dolgokat és kirántotta markomból kis mérető kezét.
V:-Te fogtad a kezét, nem ő a tiéd!
RM-Ne veszekedjetek!
JM:-De..
RM:-Nincs de! Majd felváltva leszünk vele!
JK:-Azt hogy?
RM:-Megoldjuk.
J:-Holnap én leszek vele otthon!
SG:-Miért te?-Méltatlankodtam.
J:-Azért mert én vagyok a legidősebb, mert én foglalkoztam vele még ti a fiúval törődtettek. Mert ha Kira pihen, ki főz?
RM:-Igaz is! Jin lesz Kirával!
V:-Mi? De..
RM:-Vita lezárva!
~Timi~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése