~JK:-Oh értem... akkor tényleg semmi nem történt köztetek...-Vettem egy megkönnyebbült sóhajt.
JY:-Persze, hogy nem!-Vágja ráhatározottan.-Persze mikor lekellet vennem az inget Kirán látszott, hogy teljesen zavarban volt és alig bírta levenni a szemét felső testemről.-Kuncogjak el.
JK:-Látom tetszett a helyzet neked is...-Mosolyodok el kicsit keservesen.
JY:-Nem hatott meg...mivel-Néz hirtelen a távolba abba hagyva mondandóját.
JK:-Mivel?-Kíváncsian közelebb kúszok hozzá.
JY:-Mindegy-Mosolyog rám és véletlen sem akar szemeimbe nézni. Én még közelebb kúszok hozzá és szemeim szinte már könyörgőnek kíváncsian, hogy árulja el miért nem érdekli a lány.
JY:-Jaj ne nézz így!
JK:-Kérlek!-Vesz egy mély levegőt és szemeimbe nézz.
JY:-Huh csak mert engem nem a lányok vonzanak.-Döbbenten fagy le egész testem, még a levegő is bennem ragad, válasza hallatán.
Jiyong POV
Az élet telis-tele van váratlan lehetőségekkel. Nekem is elém sodorta azt a bizonyos esélyt, hogy élőben, teljes hús vér alakban láthassam azt a bizonyos "JungShook" reakciót az országunk egyik nagy celebjétől. Szemei valóban szinte már "O" alakot írtak körbe. Ajkai vöröslő puhasága közt a rés megnőtt. Pilláit egy pillanatra sem zárta össze. Őszintén szerintem már egy perce levegőt sem vett. Ezt a tekintettet nem lehet nevetés nélkül bírni. Úgy tört ki belőlem a hangos kacagás, mintha megszállt volna az ördög. Nem tudtam irányítani, még a könnyeim is hevesen gördültek végig egészen piros arcomon. De úgy tűnik a nevetésem őt is kirángatta ebből a bódult állapotból.
JK:-Most miért nevetsz ennyire? Ugye nem csak szívatsz?!-Hitetlenkedő tekintette égette a húsom.
JY:-Látnod kellett volna az arcod!!-Törölgettem a szemem sarkában lévő hatalmas könny cseppeket, mire válaszolni tudtam enyhülő nevetésem mellett.
JK:-Úr isten! Te most csak ugrattál? Aigoo!-Kezdet a sokkolt állapotból mérges arcra váltani.
JY:-Nem.. Nem hazudtam! Csak nagyon vicces volt a reakciód.-Vallottam be neki, mire ismét szét tárttá ajkait. Ezzel engem is ismét nevetésbe kényszerítve, de ezúttal sokkal szolidabban.
JK:-Te.. meleg vagy?-Kérdezett rá félénken.
JY:-Igen Jungkook, meleg vagyok, a fiúkat kedvelem!- Mosolyogtam rá bátran, hát ha zavarba tudom hozni, amiért ilyen kíváncsian közel kúszott hozzám, hogy már a combunk is teljesen egybe simult. Hosszú percekig meg se tudott mukkanni.
JK:-Sajnálom...- Húzódott kicsit távolabb lehajtott fejjel.
JY:-Zavar, hogy nem a lányokat kedvelem?-Vontam fel kíváncsian szemöldököm.
JK:-DE HOGY!-Kapta fel tekintetét azonnal kérdésemre.-Csak bocsi, hogy így reagáltam.
JY:-Jaj, ne aggódj már megszoktam. De a te reakciód még kifejezetten élveztem is.-Halk és rövid kacaj hagyta el torkomat. Majd érdeklődő tekintettel néztem végig Kook-on. Szemei csillogtak a vöröslő arca mellett. És teljes testével velem szembe fordult.
JK:-Ji.. Kérdezhetek valamit?-Egyszerű bolitással reagáltam le.
JY:-Persze, bármit bármennyiszer!-Tetszett a fiatalabbik fél kíváncsi érdeklődő személye.
JK:-Most van... barátod?-Kérdése nagyon meglepett. Miért érdekli, hogy van-e párom?
JY:-Nem mondanám párkapcsolatnak.. ami jelenleg zajlik az életemben.-Magyaráztam neki jelenlegi státuszom.
JK:-Oh, és honnan tudtad vagy, hogy jöttél rá, hogy te a másik nem felé vonzódsz?
JY:-Az kicsit hosszú történet!
JK:-Figyelek!
JY:-Ah te kíváncsi kölyök...-Dörzsöltem meg tarkómat és gondoltam vissza első alkalmakra, jelekre az életemben, ekkor ugrott be, hogy ez kényesebb téma, mint amire emlékeztem, habozva és kicsit zavartan kerültem szem kontaktust.
JK:-Nem vagyok kölyök!-Csattant fel durcásan, mire én csak kényesen nevetni kezdtem.
JY:-Egyszerűen csak a lányok nem kellettek.-Erre hümmögő hangot hallatva kezdte simogatni állát majd egyenesen az arcomba mászva hitetlenkedő szemöldök játékot kátszott arcán. Próbáltam figyelmen kívül hagyni.
JK:-Hazudsz! Mit nem mondasz el és miért?
JY:-Nem hazudok!
JK:-Persze, akkor nem kerülnéd a tekintetem! Na mi nem akarsz elmondani?
JY:-Jól van!
JK:-Hallgato~m!-
JY:-Mit?
JK:-Ne szórakozz mond már el! Mikor jöttél rá, hogy meleg vagy és hogy?
JY:-Ahh..Mikor már a mostoha bátyám jobban vonzott mint az addig össze barátnőm!-Mondtam ki rekedtes hangon nagy nehezen.
JK:-MI?-Álla a park talaját borító levelekig esett.
JY:-Jól hallottad, elkezdett érdekelni a bátyám...-Nem kicsit volt kellemetlen helyzet számomra.
JK:-De hogy? Már mint addig a nőket szereted és egyszer csak észre vetted őt vagy hogy?
JY:-Ahj Kook...ez hosszú... azt hiszem..-Kezemmel segítettem össze zárni eltárva hagyott ajkjait.
JK:-Kérlek ne hagyj ki semmit!-Mosolya fülig ér a már furcsán kíváncsi fiúnak!
Jiyong 4 évvel ez előtt
-Miért hoztad haza ez a segg fejet..anya!-Csattantam fel mérgesen kijövet hálószobámból, látva anyámat egy másik pasassal elnevetgélni kéjesen.
-Jiyong! Vigyázz a szádra! Hogy beszélsz a felnőttekkel!-Nézett rám össze ráncol szemekkel és csípőre tett kezekkel.
-Szólval ki ez a "Felnőtt" ?-Vontam ismét kérdőre édes anyám és gyilkos tekintetem a férfiéra emeltem.
-Jiyong gyere le kérlek a földszintre, hogy ne kiabálva keljen be mutatnom.-Nézett anyám oldalra egyenesen a férfira, majd elmosolyodott, még a reggelim is ki kívánkozott, de kérésére le csoszogtam a lépcsőn.
-Szóval Jiyong ő itt Sungjin, Sungjin ő itt a fiam Jiyong.-A pasas nyújtotta volna felém a mocskos kezét mire én csak arrébb csaptam azt. Hogy meri nekem nyújtani a mocskos mancsát mivel anyámhoz akar érni.-Naa JI~ viselkedj!- Szólt rám ismét anyám, mire én csak öntelten felhúztam szemöldököm.
-Miért hoztad ide?-Erőltettem egy hamis mosolyt arcomra.
-Nos, egyrészt meg akartam neki mutatni, hogy hol élek más rész téged.-Mondja vígan anyám, mitől egyre jobban fel megy bennem a pumpa.
-És ennek most örülnöm kéne?-Végére a hangom egészen kiabálásig emelkedett.
-Jiyo..-Nem hagytam ismételt fegyelmező mondatát, azonnal közbe vágtam.
-Nem! Nem anya kurvára nem fogok viselkedni! Nem tudom mit hittél, majd tapsolva ugrálok örömömben, hogy ide hoztál elém egy számomra teljesen ismeretlen alakot?! MOND MIT HITTÉL? Azt hiszed el fogom fogadni... azt hiszed elfogom felejteni apát EZ miatt?-A szavak csak úgy áradtak belőlem észre sem vettem, hogy már rég könnyek áztatják arcomat. Arcomhoz óvatosan emeltem fel ujj begyeim és töröltem sietve le nedvességet. Majd válaszát nem meg várva szaladva sietem fel szobámba és zártam magam után be az ajtót.
Nem sokkal később kopogás zengte be néma csöndet szobámban.
-Hagy magamra!-Lestem ki két térdem közt az ajtó felé.
-Engedj be kicsim!-Kedves hangjára megenyhült dühöm. Felálltam, majd kinyitottam az ajtót. Lassan húztam magam felé a kilincsnél fogva.
-Mit akarsz?-Kérdeztem még mindig durcásan. Ő csak beljebb jött és helyet foglalt az ágyam sarkán.
-Beszéljük meg rendben?-Mosolygott és óvatos mozdulatokkal simította végig a mellette lévő üres helyet, jelezve nekem, hogy üljek mellé. Szótlan kérését teljesítve foglaltam helyet ágyamon.
-Mit beszéljünk meg?
-Először is! Tudod, hogy szeretlek ugye?-Simított végig szőke tincseimen. Szorgalmasan pislogtam rá, majd egy határozottan bólintottam, hogy folytassa mert a válaszom igen!
-Rendben!-Fújta ki megkönnyebbülten a bent tartott levegőjét.-Nem hittem, hogy örülni fogsz, nem is vártam el. Csak azt kérem fogad el...-Csendben hallgattam mondani valóját.-Mellesleg soha sem kérnék olyat, hogy felejtsd el az apád, hísz én sem fogom, mindig a szívünkben fog élni tovább.-Ekkor már nem tudtam tovább szótlanul.
-És szerinted ha még élne örülne, hogy mással vagy?
-Ami azt illeti ő kérte halála előtt, hogy lépjek túl rajta és keresek magamnak valakit ki boldoggá tesz.-Ahh ez nagyon apámra vall.
-Ne várd el, hogy apa ként tekintsek rá!
-Nem várom! Csak azt, hogy ha boldog vagyok mellette ne akard elüldözni!-Mély levegő véve bele egyező bólintással rendeztem le válaszom.-Köszönöm fiam!-Anyám nyálas puszikkal lepte el arcom.
-Most hol van?
-Haza küldtem, hogy a fiammal lehessek!-Szoronghatott még tovább.
~Timi~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése