Mind addig rendben is volt a terv, még egy tánc jelenetnél forgás rész nem érkezett be. Abban a pillanatban, hogy megpillantott engem ajtajában őt figyelve. Összegörnyedve leguggolva takargatta magát.
K:-JIMIIN!!-Összeszorított szemekkel szólt rám hangosan. Mire megráztam a fejem, észhez kaptam és megfordultam.
JM:-Bocsii!
K:-Kifelé!
Oké!Ez úgy látszik megtette hatását, nem telt el tízperc és teljes menet készen termet előttem.
Kira pov
Kizárólag azt nem értem, miért kerülök folyton ilyen kínos szituációkba. Ha vár még egy 20 percet Jimin, elkerülhettük volna ezt a zavarba ejtő jelenetet. Egy száll bugyiban táncoltam előtte anélkül, hogy észre vettem volna. Hát van ennél égőbb? Miután kizavartam a szobából, kapkodva hamar kész lettem. Amit természetesen meg is jegyzet.
JM:-Oh, már kész is vagy?-Zavarba ejtő mosollyal nézett végig rajtam.
K:-Igen, Mehetünk!-Vágtam rá azonnal és kaptam fel táskámat, hogy esélye se legyen folytatni a témát. Elindultam a kijárat felé, ő szorosan követte lépteimet. Lehajoltam, hogy felvegyem a utcai cipőm, mire halkan felkuncogott. Hirtelen kiegyenesedtem, megfordultam vele szembe és szúrós tekintettel tekintetét követtem.
K:-Mi olyan vicces?-Vontam kérdőre a nyilván valót.
JM:-Semmi, semmi.-Harapta be alsó ajkát, hogy önuralmat erőltessen nevetésre húzódó párnáira.
K:-Na jó! Inkább ne menjünk sehova. Van dolgom itthon is.
JM:-NE! Most már mindenképp menjünk!
K:-Akkor ne legyél szemét!
JM:-Nem, nem leszek.-Előre lépett, majd kinyitotta előttem az ajtót, s kezével kifelé hessegetett. Amit a lifthez érkeztünk, egy ismerős nézés vetett rám. Sietősen léptem be a fülkébe.
K:-Mi az?
JM:-Semmi...
K:-Ne nézz így!
JM:-Hogy?
K:-Nem tudom, így! Ne!
JM:-Oké, oké..
K:-Mi ez a nézés?
JM:-Nem tudom miről beszélsz!
K:-Úgy.. úgy nézel, mit aki most látott először fehér embert.
JM:-Ez... azért van. Mert... nagyon szép vagy!-Mit ha zavarba lett volna. Ami nem volt eddig jellemző Jiminre. Nem tudtam, valamiért még sem tudtam komolyan venni.
K:-Ahan, persze! Köszi.
JM:-Nem hiszel nekem?
K:-De... na jó, nem tudom. Nem!
JM:-Vagy azt akarod hallani, hogy azért nézlek így mert előttem van, ahogy a feneked táncoltatod?
-Tudta hol kel támadni. Azonnal zavarba estem.
K:-Nem! Izé.. mennyit is láttál? ..a táncból..Vagy is mióta voltál mögöttem?
JM:-Nyugi, nem túl sokat. Csak pont eleget láttam, hogy megállapítsam rólad, hogy remek táncos lehetnél!
K:-Ne szívass már!
JM:-Nem, ezt teljesen komolyan mondom!
K:-Nem vagyok elég ügyes.
JM:-Mihez képest?
K:-Például... hozzátok képest is, egy 0 vagyok.
JM:-Jaj, ne butáskodj!-Ért földszintre a pár órája megjavított régi lift.-Szerintem igen is jó vagy. Ügyes!
K:-Köszönöm.
JM:-Sőt, szerintem táncoljunk együtt!-Váltott hiperaktív Jimin módba a saját ötletétől.-Mit szólsz?
K:-Nem is tudom.-Én nem voltam annyira biztos a dolgomban mint ő.
JM:-Miért? Ennyire nem kedvelsz, hogy még egy koreográfiát se akarsz velem eltáncolni?!
K:-Isten ments! Ezt te se gondoltad komolyan! Én mint egy ARMY, ne kedveljelek?!
JM:-Te már rég több vagy mint egy ARMY!-Ez valahogy, olyan jól esett. Nem hittem füleimnek. Hogy a lágy, óvatos hangja, ilyen kedves szavakkal díjaz. Miért is ne táncoljak vele?
K:-Rendben! Táncoljunk majd együtt!
JM:-Szuper!-Szinte ugrált örömében, az utca közepén.
Lassan dél lett, azaz ebéd idő.
K:-Nem kel, már sok és oda érünk!-Mondtam magabiztosan.-Ezt az utat nem felejtem.
JM:-Úgy legyen, mert éhen hallok!
Ahogy említettem két utcával lejjebb, a nagy forgalmas áruház mellett világított a "nyitva" tábla lámpa, a kis kávézó és étterem bejárati ajtaján.
K:-Itt is lennénk.
JM:-Akkor fáradj beljebb.-Nyitott előttem udvariasan ajtót. Én pedig emelt fővel léptem be.
Amit nagy vigyorral a hátam mögött ő is követett. Az étterem igazán otthonos volt számomra. Kellemes érzés volt oda be lépni, a hideg lassan téli idő elől. Nem messze a bejárattól a sarokba foglaltunk helyet. Ablakok vettek kőrül minket, így a finom étel ital mellé, még jó kilátást is kaptunk.
Kis egyszerű két személyes fa asztalhoz ültünk le, ahol egy aranyos kis lámpa, gyergya tartó díszelgett. A régies stílus igazán a szívemet melengette. Bevallom egy kicsit Magyarországon éreztem magam, ami kapóra jött halvány honvágyam csillapítására.
Nem sokkal később, ahogy helyett foglaltunk egy pincér jelent meg asztalunknál.
-Üdvözlöm önöket!-Nyújtotta felénk az étlapot.-Ha választottak csak szóljanak nekem. Rendben ?
JM:-Rendben!-Előzött meg válasz adásban Jimin. Alaposan átnéztem a lehetőségeim. De nem tudtam mit kellene rendelnem.
K:-Te mit rendelsz?
JM:-Őszintén?
K:-Ühüm!
JM:-Fogalmam sincs. Az igazat meg vallva, nem nagyon kéne ilyesmit ennem. Mind tiltott listás étel.
K:-Jaj, tényleg! De buta vagyok! Hísz V sem evett itt semmit múlt alkalommal!-Jimin csak szelíd mosollyal követte, az én ostoba érzelem kitöréseim. -Akkor most mi legyen?
JM:-Szerintem megiszok egy forró-csokit. Majd máshol ebédelek.
K:-Hah... rendben. Sajnálom!-Néztem tovább az étlapot, amint megpillantottam közeledő pincér lányt.
JM:-Semmi baj!
Ért oda a pincér és így szólt:
-Sikerült választani?
JM:-Igen! Én egy diétás forró csokit szeretnék kérni.
-Rendben...egy diétás forró.. csoki.-Írta fel a kis noteszébe.-A hölgynek mit hozhatok?
K:-Én egy karamellás forró csokit szeretnék.
Folytatta a rendelés feljegyzését.-Rendben, még valamit?
K:-Nem, köszönjük!
JM:-MI? Nem! A lány szeretne még ebédelni is!
K:-Jimin! Nem szükséges, nem eszek úgy előtted, hogy te nem ehetsz pedig éhes vagy!
JM:-Gofrit kér! És talán még egy vaníliás croissant. Köszönöm!-Olvasta fel az étlapról a két leggusztább finomságot.
K:-Jimin...
-Rendben, akkor két forró csoki, az egyik diétás a másik pedig karamellás, és egy vaníliás croissan, + a gofri. A gofrihoz hozhatok csoki szószt ?
JM:-Igen! Köszönjük!
-Rendben, máris hozom!-hagyott ott minket a csínos pincér lány.
K:-Miért rendeltél helyettem?-Estem neki azonnal, amit halló távolságon kívülre került a lány.
JM:-Mert, azért jöttünk, hogy ebédelj! Nem azért, hogy sajnálatból csak italozgass.
K:-És ha nem szeretem, amit rendeltél a nevembe?
JM:-Akkor, felhagyok egy napra a diétával és bűnbe esve felfalom helyetted. Azt szeretnéd, hogy bűnbe esek?-Gúnyosan mosolygót rám.
K:-Nem! Hah jó! Akkor megeszem. De legközelebb ne rendelj helyettem! Rendben?
JM:-Rendben.
Amíg ezt vitattuk, akár a rossz házas párok. A pincér vissza is tért a nekünk szánt rendeléssel kezében. Azonnal felpattantam, hogy segítsek neki lepakolni.
-Köszönöm a segítséget.-Hajolt meg előttem, amit természetesen viszonoztam.
K:-Semmiség! Köszönjük.-Fordult meg, és ott hagyta az asztalunkat.
JM:-Néha meglep, a furcsa túl figyelmes kedvességed.
K:-Miről beszélsz?- Fordul felém, majd kezébe vette meleg gőzölgő bögréjét.
JM:-Más koreai lánynak eszébe se jutott volna, hogy felkeljen csak azért, hogy segítsen lepakolni egy pincérnek.
K:-Én nem koreai lány vagyok!-Elégedett mosollyal emeltem fel saját bögrémet és kortyoltam bele meleg italomba.
JM:-Igen... te nem vagy olyan mint a többi lány!-Gondolkozott el magában.
K:-És ez baj?
JM:-Véletlenül sem! Nos, finom?
K:-Igen! Csak kicsit még túl meleg. -Nézett rám, bájos, kedves mosollyal. A megszokottnál is kedvesebb, bájosabb mosollyal.-Miért mosolyogsz ennyire?
JM:-Mi az, már nem örülhetek annak se, hogy velem randizol?-Fagytam le egy pillanatra. Hísz én tényleg a BTS Jiminnel együtt ebédeltem nyilvánosan.
K:-Randi...?
JM:-Hát igen. Egy fiú és egy lány közös döntésből elmennek egy kávézóba. Szerintem ez randi!-Ajkai között egyre csak nagyobb rés nyílt, édes mosolyra nyúlva.
Kellemetlen volt számomra, de igaza volt. Szótlanul, gyors kivégeztem szeme előtt a finomságokat. Bele gondolni is rossz, hogy milyen kegyetlen érzés lehet megállni, hogy ne egyen ilyesmit. Ezért minél hamarabb végeztem az ebédel. Majd elmentünk egy számára is megfelelő étel boltba. Az utcán kezébe tartva ebédjét ment, s menet közben falatozta azt.
JM:-Még rengeteg időnk van! Mit szeretnél csinálni?
K:-Nem is tudom. Kezd nagyon lefagyni a kezem. Nem tudunk valami melegebb helyre menni?
JM:-De, van a közelbe egy j....-A mobilom hangos csengő hangja félbe szakította mondandóját.
K:-Bocsi!-Vettem ki táskámból a BTS hangoztató mobilom.
JM:-Mi vagyunk a csengő hangod?-Kezdett bele hangos, boldog huncogásba.
K:-CSHHH!-Csitítottam le, mikor felvettem mobilom.
K:-Helló, itt Kira!
JY:-Szia! Jiyong vagyok!
K:-Ohh, szia!
JY:-Gondoltam most hívlak, hogy egyeztessünk a oktatással kapcsolatosan.
K:-Ezt úgy mondod mit aki be gyakorolta!-Kuncogtam fel. Jimin mellettem kíváncsiskodva figyelte a beszélgetést.
JY:-Pedig nem.-Telefonból áthallatszott a mosolygó hangja.
K:-Szóval, mikor? Halkultam el mivel nem akartam, hogy a meglepetésről bármelyikük is tudjon.
JY:-Ha neked jó, akkor csütörtökönk és pénteken rá érek.
K:-Remek, én is!
JY:-Szuper! Akkor nálunk?
K:-Öm... nem hagyhatom el a lakást az esett óta.
JY:-Oh, értem akkor én megyek hozzád! Az úgy jó?
K:-Nekem jó.
JY:-Szuper! Majd még hívlak mielőtt indulok! Körülbelül 1-2 óra környékén.
K:-Rendben. Alig várom.
JY:-Én is! Na szió!
K:-Szia!-Tettem le a telefont. Abban a pillanatba, hogy vissza raktam táskámba, Jimin támadt le kérdésekkel.
JM:-Kivel beszélgettél? A fiúk közül valakivel?
K:-Nem! Egy ismerősömmel.
JM:-Ismerős..mi?-Kezdte el simogatni a nemlétező kecske szakállát.
K:-Igen.
JM:-Fiú?
K:-I-Igen..-Ez fura! Mit érdekli ez őt?
JM:-Miért hívott?
K:-Miért érdekel?
JM:-Csak, aggódok!
K:-Köszönöm, de semmi okod nincs rá.
JM:-Jó... de!
K:-Nincs de! Ne viselkedj úgy velem, mint egy gyerekkel!
JM:-Én nem...
K:-Oké, akkor merre?
JM:-Jah, igen! Van egy játék terem nem messze. Van kedved oda menni?
K:-Persze!
Nagy örömmel mentem játszani, mivel nem sok lehetőségem volt rá. Órákig eljátszottunk, elhülyéskedtünk ott ketten. De kezdett lemenni a nap, ezért Jimin javasolta, hogy sötétedés előtt haza kéne érni. Amit persze helyeseltem, mivel még vacsit is kellett csinálnom. Egy igazán jó napot töltöttem el Jiminnel.
~Timi~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése