~RM:-Nem Kira! Igaza van!
JM:-Nem történhet meg, még egyszer ez!
V:-Kérlek, Kira ne hagyd el a lakás nélkülünk.
K:-Rendben.
J:-Hagyjuk szegényt, piheni.
K:-Először együnk együtt, kérlek!
JK:-Gyertek! Együnk! Hísz nekünk csinálta!
JH:-Úgy van!
Ültünk le mind vacsorázni. Nem emlegették a történteket. Hagyták, hogy elsőkét mehessek aludni, kipiheni a mai napot.
Jimin pov
Egész éjszaka forgolódtam. Egy szörnyű rém álom gyötört. Előttem lebegett a kétségbe esett Kira arca, ahogy a szörnyűségeket teszik vele. Az hogy mit tehetek volna még vele, azok az utolsó patkányok, ha nem mentik ki. Bűnösnek éreztem magam, hogy miért nem én voltam a hős megmentő. Nekem kellet volna ellátnom azoknak a férgeknek a baját. Annyit agyaltam ezen, hogy még a nap is felkelt. A hosszú ősz a végéhez közelített, már minden levél a földön keringőzött a széllel. A nap is később kel és hamarabb nyugszik. Egyre rövidebbek a nappalok, hosszabbak az éjszakák. Még is azt a végtelenül hosszú éjszakát, félholtan töltöttem. Ideje meginni egy frissítő kávét.
Elindultam a konyhába főzni magamnak egy kevéske kávét. De úgy látszik, nem csak én nem tudok már tovább az ágyban maradni. Kira mintha semmi se történt volna, ugyan úgy a konyhában kezdte a napot, nekünk reggelit készítve. Vagy 5 percig csak figyeltem, ahogy ügyeskedik a konyhába, észre nem véve engem. Még reggel is olyan szép. Sőt ilyenkor a legszebb. Amikor a nappaliban lévő ablakon, át tör a reggeli nap sugár, s egészen a konyháig elér. Úgy megvilágítja természetes szép barna haját, mintha most küldte volna le, hozzánk őr angyalunkat az ég.
JM:-Jó reggelt!
K:-JÉZUSOM! Jimin megrémítettél!
JM:-Bocsi, nem állt szándékomban.
K:-Semmii baj, neked is jó reggelt. Jól aludtál?
JM:-Hát, volt már jobb is.
K:-Miért? Mi a baj?
JM:-Semmi, semmi csak forgolódtam.
K:-Oh sajnálom.
JM:-Van kávé?
K:-Nincs de csinálok, ha kérsz.
JM:-Ne fáradj, majd én csinálok magamnak!
K:-NE! Hadd segítsek.
JM:-Öm rendben.
K:-Bocsi, csak szeretnék hasznos lenni.
JM:-Hasznos vagy!
K:-Köszönöm. Pár perc és kész.
JM:-Rendben.-Mosolyogtam rá. Mit azonnal viszonozni akart, de nem tudta a fájdalom miatt ami a puha ajkait érintette. Ezt látni felért egy hatalmas pofonnal az élettől.-És te.. hogy érzed magad?
K:-Én egészen ki pihentem magam, hála a korai lefekvésnek.
JM:-Nem, nem úgy értem.. a törték után... jól vagy?
K:-Igen, jól... annyira nagy dolgokat nem tettek velem. Ennyit még elbírok.
JM:-Kira te egy erős lány vagy!
K:-Úgy gondolod?
JM:-Persze!
K:-Köszönöm. Tessék itt a kávé. Hogy kéred?
JM:-Két cukorral kérem.
K:-Tessék.
JM:-Köszönöm.-Bár azt mondta, hogy kibírja, én láttam a tekintetéből a fájdalmat. Nem akarom ma magára hagyni.
Megittam az utolsó csepp kávét. Nagy segítség volt, hogy ne esek össze a fáradságtól.
Reggelizés után mentünk is próbára. A tánc teljesen felemésztette, bennem lévő koffeint. Az energia szintem leesett 0-ra. Hirtelen szűkségesnek éreztem kicsit leülni, a tánc közepén. Forgott velem a világ.
JK:-Jimin! Jól vagy??
JM:-Persze, csak egy percet kérek.
RM:-Mi van veled?
JM:-Semmi, sem...-Már beszélni is nehezemre esett.
SG:-Kelj fel tesó. Haza viszlek.
JM:-Nem kel!
SG:-Biztos?
JM:-Igen!-Próbáltam felkelni magamtól. De hirtelen a gravitációs erő megnőtt és a földre kényszerített.
RM:-Na jó. Gyere!-Hónaljam alatt átkarolt és fel emelt.-Haza megyünk. Ti addig folytassátok!
V:-Rendben.
Mit egy hullát úgy cipelt fel a lépcsőn. Nagy nehezen lábbal nyitotta ki az ajtót.
Kira azonnal oda rohant hozzánk.
K:-Úr isten mi történt?
RM:-Nem tudjuk pontosan, egyszer csak összeesett mint egy próba baba.
K:-Biztos a fáradság!-Közösen cipeltek el az ágyamig.
RM:-Pihend ki magad haver. A szív bajt hoztad ránk.
K:-Rapmon te menj csak vissza, majd én vigyázok rá!
RM:-Elbírsz vele?
K:-Természetesen!
RM:-Renden, akkor én megyek.
K:-Szia!
RM:-Sziasztok!- Én csak egy bólintással válaszoltam. Namjoon sietve el is hagyta a lakást.
K:-Jimin! Mi történt?
JM:-Nem ... tudom..-Fogott rá fedetlen homlokomra.
K:-Tűz forró! Te lázas vagy!-Mint a villám hozott gyors egy hideg, vizes ruha darabot és a homlokomra terítette.-Kérsz valamit?- Nemleges válasz ként a fejem ráztam.
-Hozok forró citromos teát, az majd segít! Te addig pihenj.-Ellenkezni eszem ágában nem volt.
Nem tudom mennyi idő telt el. Teljesen elvesztettem az idő érzékem.
Arra eszméltem fel, hogy édes hangjával ébredezget.
K:-Jimin. Kelj fel! Jó?
Lassan kinyitottam szemeim és tekintettem gyönyörű arcára szegeztem.-Rendben. Vedd be ezeket és idd meg a teát jó?- Ahogy kérte, nagy nehezen felkeltem, hogy be vegyem a gyógyszereket. Ezt követően megmérte a lázam és magamra hagyott pihenni. Nem sokkal később a láz ellenőrzése után, ismét ott akart hagyni.
JM:-Ne menj KÉRLEK!-Boci szemekkel néztem fel rá.
K:-Kérsz valamit??
JM:-Igen.
K:-MIT?
JM:-Téged...-Nem voltam teljesen magamnál, félig a láz beszélt belőlem.
K:-Ööömm..
JM:-Maradj itt velem... ne hagy magamra kérlek!
K:-Rendben.-Ült le mellém az ágy szélére.
JM:-Ne!... Gyere be mellém!
K:-JIMIN!
JM:-Kérlek!
K:-Háááhh jó... Kúsztam arrébb, hogy mellém feküdhesen. Ahogy megéreztem puha meleg bőrét, kellemes jó lét töltött el.
JM:-Nem bogyók kellenek...nekem.. hogy meg gyógyuljak! Hanem te!-Karoltam át és szorosan magamhoz öleltem. Annyira zavarba esett, válaszolni se tudott hirtelen. Háta és tökéletes formás feneke pontosan illeszkedtek hozzám, ahogy hátulról magamhoz szorítottam.
K:-Jimin...
JM:-Igen?
K:-Ez már kicsit kényelmetlen...nekem.
JM:-Sajnálom!-Kaptam észhez, hogy mennyire elmerültem kellemességében és megfelejtkeztem testemről. Azonnal eltávolodtam tőle. Nem simultam teljesen hozzá, de elég közel voltam, hogy érezzem édes barack virág illatát. Mámoros illat elaltatott.
Ébredéskor már nem volt mellettem. Átaludtam az egész hátra lévő napot. Egész más nap reggelig álmodoztam. Teljesen kipihentem magam. Kira helyet már a fiúkkal osztoztam a szobán, nagy gyászomra. A már ébren lévő srácok köszöntöttek, a rideg valóságban.
JH:-Jó reggelt, állom szuszék.
V:-Na jobban vagy?
JM:-Igen. Rég aludtam ilyen jót.
V:-NA ezt örömmel halom.
JM:-Kira.. hol van?
JH:-Konyhába.
V:-Ahol minden reggel.
JM:-Meg kel köszönöm neki... a tegnapit.
Meleg lepedőt lerántva magamról, mentem is egyenesen Kira szeme elé.
K:-Jó reggelt, Hogy vagy?
JM:-Neked is, jól. Hála neked, köszönöm!
K:-Igazán nem tesz semmit.
SG:-De tesz! Nélküled halott lenne.-Vágot közbe viccelődve Suga.
JM:-Minden bizonnyal.-Nevetett fel édes hangján.
K:-Kérsz kávét?
JM:-Most nem.. ki pihentem magam. Ma mehetek is a többiekkel.
RM:-Én még egyszer el nem cipelek, ha összeesel! Még ma maradj itthon jó?-Szólalt fel Namjoon is.
JM:-De már...
J:-Igaza van Leandernek. Nem kockáztathatjuk, hogy összeeséskor pofára ess! Ugye megérted?-Vágott szavamba Jin.
JM:-Rendben. IGEN értem.-Nevettem fel.
JH:-Hát akkor mi most megyünk. Bírj magaddal Jimin.-Nézet rám szúrós szemmel.
JM:-Mire gondolsz?
JH:-Tudod te.
V:-SZIASZTOK-Mentette a helyzetet V.
RM:-Pihenj Jimin!
JM:-Meg lesz Leander.
JK:-Sziasztok!
K:-Sziasztok!- Hagyták el a lakást, kettesben hagyva minket.
~Timi~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése