Jungkook pov
Szüleim, már megint zaklatnak.
Én nem vágyok a társaságukra, akkor ők minek erőltetnek mindent?
Nem kell azzal se foglalkoznia anyának, hogy mikor mit csinálok. Zárt ajtók mögött, még a szemét se bántom. Ha engem nem zavar, őt miért? Elegem van! Alig várom, hogy nagy korú legyek. Itt hagyjam őket, végre. Egyedül a bátyám miatt viselem el, ezeket az állandó nyaggatásokat.
-Tanulsz te eleget?
-Nem kéne már rendet rakni?
-Elmostad a tányért?
-Kivel beszélsz ennyit?
-Mikor lesz már barát nőd?
-Hol van a zsebpénz amit adtam?
-Meddig akarsz még bent lenni?
-Miért játszol annyit?
-Ugye nem akarsz majd inni?
-Kikkel leszel?
-Cigi szagot érzek?
ÁÁÁHHH elegem van. Miért akarnak minden áron, az őrületbe kergetni?
Most is azzal jött anyám, hogy miért vagyok állandóan a szobába zárkózva. De ha valamerre mennék, akkor meg nem akar elengedni! Mi ebbe a logika?
Eleget teszek kérésének és kicsit kimozdulok a négy falam közül.
-Szia anya.
-Szia, fiam. Mi van veled? Hogy, hogy lejöttél köreinkbe?
-Miért? Baj? Vissza megyek, ha úgy jobb!-Vontam kérdőre.
-De, hogy baj! Ideje volt már lejönnöd!
-Ok!
-Rendet is raktál?
-Anya hagyjál már ezzel!
-Csak reménykedtem. De az már túl sok lett volna tőled!
-Jah. Na én megyek...
-Hova?
-Ki!
-Jaj, de hova?
-Miért érdekel?
-Mert a fiam vagy! És tudni szeretném merre jársz.
-Jiminhez megyek, oké?
-Jól van menny csak.
-Szia!
-Szia.
Amint csak tudtam, leléptem otthonról. Minél kevesebbet keljen beszélni Mutter-rel.
Mivel Jiminék nem laknak messze, nem sok kell és oda érek a házukhoz.
Felhívom már, mielőtt váratlanul be toppannék.
Ahogy ismerem, megint pornót nézz! Nem akarok rá nyitni. Véletlenül se, akarom látni ahogy "játszik" magával..
A gyors tárcsa legtetején ő van. Mivel nincs túl sok ismerősöm, barátom. Nem szeretem, az idegesítő emberek felesleges társaságát.
JM:-Igen?-Vette fel túl oldalon a telefont.
JK:-Szevasz, itt Kook!
JM:-Szia, mi helyzet? Nem vártam, hogy keres.
JK:-Jah, csak anyám megint nyaggatott, hogy folyton bent rohadok, így eljöttem otthonról, úton vagyok hozzátok. Gondoltam felhívlak előtte, hogy kapd össze magad mielőtt oda érek.
JM:-Miért kéne össze kapnom magam.
JK:-Nem tudom, és nem is akarom tudni.
JM:-Mi van?
JK:-Semmi, na már csak pár háztömb.
JM:-OKÉ. Leteszem. Csáó!
JK:-Szeva.
A lakás előtt, már az útszélén várt engem.
JM:-HI!
JK:-Gyors voltál!
JM:-Mivel?
JK:-Semmi, semmi.-Nevetem szarkasztíkussan. Majd egyenesen a hűtőjüknek vettem az irányt, ő pedig ledobta magát a kanapéra.
JM:-Csak ketten vagyunk ma itthon.
JK:-Szuper. Áhh van fagyi!-Vettem ki a hűtőből és egy fém kanállal falatozni kezdtem.
JM:-IGEN! Nyugodtan megeheted!
JK:-Öcséd hol van?
JM:-Barátnőzik.
JK:-Még az öcsédnek is van csaja!
JM:-Jah, csak neked nincs! Ideje lenne szerezned egyet!
JK:-Minek? Csak a baj van velük!
JM:-Az lehet.. de legalább egy éjszakás kalandra jók!
JK:-Áhh, nem is tudom. Nem tudok lányokkal beszélni. Meg nem is fogott meg, még egy se!
JM:-Haver, mindjárt te is nagy korú vagy és még szűz vagy!
JK:-Ohh, alig várom, hogy töltsem a 19-et!
JM:-NA kezdi!
JK:-Ott hagyhatom az idegesítő szüleim. Nyugodtan vedelhetek legálisan! A cigit is nyíltan szívhatom. Ráadásul nem kell senkinek megfelelni!
JM:-Micsoda nagyra törő álmaid vannak!
JK:-Kapd be!
JM:-Őrölnél már neki mi?
JK:-Segg fej!- Ütöttem vállba. Min csak még jobban nevetett.-Inkább hozd a PS-t és nyomassunk egy pár kört!
JM:-Persze, hogy megverj benne és siker élményed legyen!?
JK:-Az már nem siker élmény, ha állandón győzök!
JM:-Akkor minek?
JK:-Csak hozd már!
Jimint várhatóan minden alkalommal levertem. Majdnem minden játékot végig játszottunk, mire teljesen besötétedett.
Haza fele egyedül sétáltam a sötét utcákon, álmodozva független életemről, de túl korán a házunkhoz értem.
Semmi kedvem nincs bemenni. Nem akarok otthon lenni. Ahelyett, hogy bementem volna, irányt változtatva, elindultam az éjszakába. A város esti fényekben pompázót. Az emberek nagy része párban vagy csapatokban bandáztak. Csak én voltam egyedül. Én céltalanul kóvályogtam.
El se hittem, mennyire magányosnak érzem magam. Most bárki társaságát elfogadnám, csak ne legyek egyedül. A boldog emberek látványa, egyenesen fájt. Minden második sarkon szerelmes párok nyalták-falták egymás, enyelegtek. Fúj, hánynom kell! A nagy nyüzsgő utcákról, inkább csendesebb, magányosabb utat választottam a kóválygáshoz. Hosszú perceken keresztül, csak mentem és mentem egy nedves, nyári esőtől ázott szűk utcán. De úgy látszott még se volt, az utca üres. A végén magas, sötét ruhás csávók ittak, az egyik rozsdával díszelgő lámpa oszlopnál fetrengtek ketten, még a másik három egymásnak dőlve álltak meg.
Nem tudom, mi ütött belém. Általában az ilyen embereket, nagy ívben elkerülném, de most bármilyen társaság megfelelt nekem. Bár nem én szólítottam le őket, hanem ők engem, de vevő voltam a dologra.
-Szia, szép fiú!
-Sziasztok.
-Ohh, ide jön figyelitek!
-Mi van? Ki?-Ült fel az egyik földön fekvő.
-Mi járatban erre, ilyenkor egy ilyen cica fiúnak, mint te??
-Nem vagyok, cica fiú! És csak nem akartam otthon lenni.
-Miért?-Érdeklődőt a földön ülő.
-Szülők!
-Oh, minden világos! Kérsz inni?-A bizar pasas, ki leszólított, piát kínált.
-Nem tudom...
-Igyál csak!-Biztatott az ülő helyzetben lévő, szimpatikusabb elég helyes fiú.
-Rendben.-Nyomtak a kezembe, egy jó nagy adag vodka narancsot.-Kösz!
-Gyere ülj le mellém.-Ajánlatát elfogadtam. Leültem a hideg vizes fűre, és ittam kissé erős piát.
Egyszer csak átkarolt és lerántott a földre magával együtt. Elégé meglepődtem. Ezt észlelve mind nagy kacarászásba kezdett.
-Ugye milyen szép, az ég ilyenkor? Látszanak a csillagok.
-Igen, elég szép!-Néztem az éget és egészen elmerültem a szépségében. Mikor oldalra pillantottam, azt vettem észre, hogy engem nézz. Oldalra fordítottam fejem és szemébe néztem.
A szemeit egy pillanatra sem vette le az enyémről. Mire az egyik ismeretlen alak, ismét hatalmas nevetésbe kezdett.
-NA, V társra lelt!-A többiek is neki kezdtek.
JK:-V-nek hívnak?
V:-Igen. Ez a becenevem. Az igazi nevem Kim Taehyung.
JK:-Engem Jeon Joeng Guk-nak hívnak, de csak szólítsatok Kooknak!
RM:-Üdv a bandánkban! Engem Kim Nam Joon-nak hívnak. Becenevem Rapmonster, de neked csak Rapmon.-guggolt le hozzám, hogy kezet fogjunk. Kéz fogás után rákérdeztem, a másik két srác nevére. Bár értelmes választ, már egyik se tudott nyújtani. Egyik k.o állapotban lévő srác, cigivel kínált. Ép a elfogadni készültem, mikor megállított V.
V:-Én, nem tenném!
JK:-Miért?
V:-Ezek nem átlagos cigik!
Vigyorogott továbbra is a kábult srác. Változatlanul nyújtva nekem a cigarettát. Majd lelassulva megszólalt:
-Fel van turbózva!-Nevetett a másik két beállt partnere. Egyszer élünk érzés teljesen elvette az eszem, és az alkohol csak rá tett egy lapáttal.
JK:-Ez lesz a hab a tortán!-Jelentettem ki nyíltan.-Majd a kezem elindult a káros élvezet felé. De egy másik kéz megakadályozta. V keze volt. Csukómnál fogta vissza, állította meg kezem és egyenesen szemembe nézett.
V:-Tényleg ne!
JK:-Miért ne?
V:-Ez veszélyes!
JK:-Ez röhej! Azért jöttem el otthonról, mert semmi kedvem nem volt, hogy mások mondják meg mit csináljak. Erre még egy ismeretlen srác is parancsolgat.
V:-Én csak nem akarom, hogy bajod legyen!-Valamiért annyira felment bennem a pumpa. Az eddig felgyülemlett stressz, kitörni készült. Lerántottam a vissza fogó kezet, majd arrébb löktem.
JK:-Mint ha anyám hallanám!-Emeltem fel hangom, mire egy oldalról érkezett ütést éreztem meg arcomon. Az egyik srác, ki azt se tudta hol van, agresszívan nekem jött.
- Állj le kis köcsög! Kinek képzeled magad?-Még egy ütést mért gyomromra. Összeesni kész állapotban álltam, mikor újabb támadással próbálkozott. Ám ezt V felfogta. Kettőnk közé állt, hogy megakadályozza agyon verésem.
A kábult srácnak, már édes mindegy volt, hogy barát vagy ellenség. Az volt az elsődleges célja, hogy verekedjen.
V- is kapott egy két ütés, még nekem pajzsként szolgált. Rapmon is feleszmélt, majd hátulról lefogta, azt a vad barmot. V karomnál fogva segített fel és eredt szaladásnak. Próbáltam vele a lépést tartani. Elértünk egy nagyjából biztonságos távolságban lévő sikátorhoz. Ott lehuppantunk egy graffitis vas raktár ajtó elé. V farmerhez hasonló anyagú kabátjából egy dinnyés, rózsaszín nyalókát vett ki, majd lassan bevette vöröslő ajkai közé. Zavarba éreztem magam.
JK:V... Sajnálom, hogy így neked mentem!
V:-Semmi.. tudom, hogy igazából nem rám voltál mérges.
JK:-Igen! Így van, a szüleim ennek is a hibája.
V:-Miért utálod ennyire a szüleid?
JK:-Mert, ellengem van belőlük! Nem hagynak élni!
V:-Te drogokkal akarsz élni?
JK:-Nem... ezt miből veszed?
V:-Mire vágysz?
JK:-Szabadságra!
V:-Bővebben!
JK:-Hogy, ne szóljanak bele, mit teszek. Hogy nyugodtan ihassak. Cigizzek... bárhol és bármikor.
V:-AHHAA. Szóval drogokkal együtt élni, értem én..
JK:-Nem tudom..lehet! És mi van, ha igen?
V:-Megbánnád!
JK:-Te is ugyan úgy, ittál és cigiztél ma... miért te osztasz ki?
V:-Igazad van! Csak nekem már nincsenek szüleim, akik vissza fogjanak ebbe.
JK:-Szerencsés... már elköltöztél?
V:-NEM! Ugyan ott lakok...csak már ők nincsenek velem, autó balesetben meghaltak.
JK:-OH, részvét.
V:-Becsüld meg a szüleid, mert ha egyszer nem lesznek meg tudod, mi is az a magány!
-Elgondolkodtató volt, amit V mondott.
Mélyen a szemébe néztem. Amit most rendes fényekben pompázott. Éjsötét szemei magával ragadtak. Teljesen lefagytam. Ellenben vele. Egyre közelebb hajol, a kezével hajamba túrt, közbe fejem is megtolta, egészen még szánk össze ért.
Az édes dinnyés nyalóka íze megízesítette ajkaimat. A hideg estét, V forró hosszú csókja melegítette fel. Igazából, nem tudtam mi történik, egyszerűen teljesen elmerültem a titkol vágyban. A kellemes érintésben. Egy társ közelségében. Egy vonzó csókban. Megmozdított bennem valamit. A szívem hihetetlen gyors ritmust diktált. Lelkem új erőre kapott.
Elő kellet vennem a józan eszem! Hísz ő egy fiú! "Jézusom mit csinálok?" Tértem magamhoz a szírén csókjából. Löktem el magamtól.
JK:-Még is mit csinálsz??
V:-Miért akadtál ki ennyire? Viszonoztad...
JK:-Ez valami tévedés. Én nem .... én nem lehet meleg!
V:-Akkor, miért engedted át magad nekem?
JK:-Csak az alkohol...
V:-Hát.. bocs a félre értést!
JK:-ISTENEM! Hova keveredtem...-Akadtam ki teljesen.
V:-Hova?
JK:-Az egyik leitat, a másik be akar drogozni, a harmadik bunyózna, de mindenek tettjében a negyedik lesmárol....
V:-OKÉ! Ez már azért túlzás.
JK:-Léptem!-Álltam fel és elindultam haza. Tettem egy pár lépést és ekkor döbbentem rá, hogy azt se tudom hol vagyok. Megálltam és csak néztem a teljesen egyforma épületeket.
V:-Na mi van? Meg gondoltad magad és megpróbáljuk még egyszer?-Kétségbe esésemből viccet csinált.
JK:-Eszem ágában sincs!-Fordultam vissza felé.
V:-Hát, akkor mi van?-Nyelvével játszadozott a nyalóka felszínén.
JK:-Csak... nem tudom merre kell menni.-Egy hangos kárörvendő nevetéssel büntette bunkóságom.
V:-Merre laksz?
JK:-Azt ne hidd, hogy ezek után elmondom a címem!
V:-Hát jó, akkor találj haza egyedül. Állt fel lassan és szembe állt velem.
JK:-Talán.....
V:-Igen?
JK:-Talán, az utca nevet elmondhatom...
V:-Rendben, hallgatom!-Gúnyos mosolya egyre csak nőtt.
JK:-Hangang-dearo 62na-gil...
V:-Ohm, az elég messze lesz. Sokat kell, majd együtt sétálnod egy isten verte buzival!
JK:-Ne mondj ilyet!
V:-NA, mi van? Már nem zavar?
JK:-Én nem mondtam, egy szóval se, hogy igen!
V:-Jó, na menjünk!
JK:-Rendben!
Elég hosszúnak tűnt az út, amit eleinte néma kínos csönd kísért.
V:-Szóval...hány éves vagy? Hogy még a szüleiddel élsz?
JK:-18 vagyok. Nem sokára töltöm a 19-et.
V:-Várod már?
JK:-Az nem kifejezés!
V:-Majd rájössz, hogy nem olyan jó nagy korúnak lenni.
JK:-Te hány éves vagy?
V:-20 vagyok. Én is nem sokára töltöm a 21-et. Hív csak nyugodtan Hyungnak!:P
JK:-Ahogy majd jön.-Mosolyogtam rá.
V:-És, hogy állsz a nőkkel?
JK:-Magán ügy!
V:-NA, most min húztad fel magad? Tán most törték össze a szíved!
JK:-Nem! Még arra sem volt lehetőség.
V: Hogy, hogy?
JK:-Még nem volt barátnőm.-Esett le az álla, amitől teljesen zavarba estem.
V:-Pedig nő falónak nézzél ki.
JK:-Mi? Miért?
V:-Olyan vagy akár egy idol. A nők álma!
JK:-Hát, úgy látszik ezt csak szerinted van így.
V:-Ne mond, hogy egy lány se vallt még neked szerelmet!
JK:-Persze... volt már, hogy tetszését mutatta a lány, de egy sem fog meg.-Valamiért nagyon elnémult és elmerül gondolataiban, a válaszomra. Hosszú percek múlva szólalt csak meg.
V:-De... már csókolóztál lánnyal?
JK:-Nem, az sem!
V:-Akkor velem volt az első csókod!?-Villantott hatalmas vigyor. Szégyenbe égett a pofám.
JK:-Tulajdonképpen... igen.-Nevetését vissza tartó hülye grimaszt vágott.
-Ne merj nevetni!-Ahogy ezt kimondtam számon, elő tört belőle utca rengető nevetése.
V:-Bocsi, Bocsi!! -Nevetéstől hullott könnyeit törölgette le.
JK:-És neked... volt már.. nőd? Vagy nálad ez.. hogy alakult ki?
V:-Nem vagyok válogatós.
JK:-OoooH...
V:-Nyugi, csak vicceltem. Én már egész korán rájöttem, hogy valami nem jó. És igen, volt nőm. Nem is egy. Csak úgy faltam a nőket. De egyik se varázsolt el. Egyszer még régen, volt egy nagy egy házi buli, ahova bekeveredtem spanokkal, ott temérdek piát ittam. Egyik percben még Rapmonnal sör-pongoztam, de a másikban már egy férfi csókját élveztem. Az a érzés minek teljes hiányát éreztem, a szexuális életemből, egy férfiban találtam rá. Azóta nem foglalkozok nőkkel. Persze elsőre tagadtam az érzéseim, de egyre nyílván valóbbá vált a dolog.
JK:-Értem.... És ezt, hogy viselték az ismerőseid?
V:-Hát a szüleim már akkor nem voltak velem. Rapmon elég elfogadó egyéniség, több ember véleménye nem is számít.-Mosolygott rám.
JK:-Volt már komoly kapcsolatod?
V:-Fiúval?...Volt.
JK:-Mennyi idő?
V:-Majd nem két év.
JK:-Azta, és miért mentetek szét?
V:-Neki.. nem volt elég egy farok.
JK:-Uhg-Fintorogtam miközben akaratlanul is, elképzeltem az elképzelhetetlent.
V:-De, ne csak én legye a téma!
JK:-Várj.. még egy kérdés...
V:-Mond!
JK:-Mondjuk.. inkább nem.. semmi!!
V:- Most, már mond!
JK:-Áh, nem fontos!
V:-Csak egyre jobban érdekel. Szóval hallgatom.
JK:-Hát... csak... te.. olyankor...Alul vagy felül vagy?
V:-Oooohh.-TUDTAM, megint az a vigyor van az arcán.
JK:-Jó nem mondtam semmit!-Szedtem gyorsabban lábam, hogy lehagyjam, de ő követte a tempóm.
V:-HA az érdekel ,akkor én vagyok a...-Fogta meg karom, megállított és szembe fordított magával.
JK:-Te vagy a...??
V:-Én vagyok a domináns. Én szeretek felül lenni.-Nem tudom, miért estem ettől teljes zavarba. Talán a mese szép szemei tehetek róla vagy az, hogy elképzeltem magunkat. Akaratlanul nyelnem kellett egyet.
JK:-Értem. Azt hiszem már tudom, merre kell tovább menni. Köszi a segítséget.-Távolodtam el ismét tőle.
V:-Hinni a templomba kell.-Lépett egyet felém.
JK:-Tessék?
V:-Amíg nem vagy biztos magadba, nem hagylak magadra.
JK:-Akkor hazáig kéne kísérned.
V:-Ha ez az ára, ám legyen!-Nevetett fel. Mit ezúttal viszonoztam.
JK:-De, am nem vagyok gyerek, hogy kíséret keljen.
V:-De az vagy!
JK:-Chh...Nem!-Pihentette vállamon nehéz karját és úgy haladtunk tovább.
V:-Még, nem vagy nagykorú. Az az gyerek vagy még!
JK:-Akkor te meg, egy pedofil vagy!
V:-Könnyen meglehet!- Az út hátra lévő részét elbaromkodtuk. Szegénynek egészen a házunkig kellett kísérnie. A házunk előtt még beszéltünk pár szót.
JK:-Szóval, csak eljöttél idáig.
V:-Igen, kénytelen voltam.
JK:-Jaj, nagyon sajnállak!
V:-Gondolom!-Nevettem arc kifejezésén.
JK:-Nagy fárasztó volt mi?
V:-Igen! Rettenetesen.
JK:-Oh, de azért én cipeltelek fél úton.
V:-Ez a minimum nem?
JK:-Nem!
V:-Magad ellen beszélsz? Még jössz valamivel!?
JK:-Mivel?
V:-Egy elérhetőséggel!-Fagytam le egy percre.
JK:-Öm oké...
V:-Mi a baj?
JK:-Semmi, semmi.
V:-Na add a telód. Megcsörgetem magam és már meg is lesz.
JK:-Ok csak egy perc.-Kerestem elő mély zsebemből, a nem régiben kapott telefont, majd kezébe nyomtam.
V:-UH EMBER!
JK:-Mi az?
V:-21 nem fogadott hívás!
JK:-MI??
V:-Jah, meg vagy 30 SMS.
JK:-Fogadjunk mind anya?
V:-AHA!
JK:-Áh nem hiszem el! És ne őrüljek meg?
V:-Csak aggódnak.
JK:-Akkor is. Ennyire bízhatnának bennem. Hadd nézzem mit írt.-Vettem vissza a telóm.
1.SMS:
ANYA:
-Szia fiam, merre vagy már?
2.SMS:
ANYA:
-Lassan gyere haza jó?
3.SMS
ANYA:
-Már későre jár. Merre vagy ?
4.SMS:
ANYA:
-Felhívom Jimint, ha te nem válaszolsz!
5.SMS:
ANYA:
-Jimin azt mondta, hogy már rég nem vagy náluk!
6.SMS:
ANYA:
-Jeon Jeong Guk vedd fel a telefont!
7.SMS:
ANYA:
-Ha most direkt játszol velem.. nagyon meg bánod!
8.SMS
ANYA:
-Kérlek vedd fel!
9.SMS
ANYA:
-Kicsi fiam merre vagy? Mit csinálsz?
10.SMS
ANYA:
-Apáddal itt eszük az ideget! Válaszolj!
Na jó ez már tényleg gáz!
V:-Hadd lám.
JK:-Ne is mond! Tudom gáz!
V:-Szerintem aranyos!
JK:Te megvesztél.
V:-Nem.. na gyors tárcsázom... így ni.
JK:-Kösz mindent! De..
V:-Menj siess be!
JK:-Szia!
V:-Szia!
Telefonnal a zsebembe indultam be.
Váratlan látvány fogadott.
JK:-Hyung??- A nappalira nyíló ajtó, a fel alá járkáló bátyámmal fogadott.
H:-Kookie!!-Rohant hozzám, amit észre vette haza térésem.
JK:-Mit keresel itthon Hyung?
H:-Haza jöttem! Anya hívott! Veled mi történt? Hol voltál?
JK:-Jah, ez.. semmiség. Anya miért hívott?
H:-Mert, ő meg apa elmentek téged keresni és ha véletlen haza érnél itt legyek.
JK:-Aigoo! Hísz még csak 12 óra.
H:-Jó, de Jimintől már 8 kor elmentél. Merre voltál?
JK:-Csak sétáltam. Nem akartam itthon lenni.
H:-Miért nem szóltál anyának?
JK:-Elfelejtettem.
H:-És mik ezek a sérülések rajtad? Most szerezted?
JK:-Ahan...Kaptam egy két ütést, de nem gáz..
H.-Kitől?? És miért?
JK:-Egy csávótól a bandából, mert kicsit k.o volt.
H:-Jaj, te! Milyen banda?
JK:-Csak oda verődtem pár sráchoz. Mert magányos voltam.
H:-Mit csináltatok ?
JK:-Semmit!
H:-Kookie! Nekem nem tudsz hazudni!
JK:-Mit anyáskodsz felettem?
H:-Nem anyáskodok, ez szeretetből jövő aggódásnak hívják! Na ki vele!
JK:-Csak ittam egy keveset...
H:-KOOK! Most komolyan idegenektől elfogadtál piát?
JK:-Nyugi már, az én piámba nem volt semmi.
H:-Még szerencse! Miért az ők piájukba volt valami??
JK:-Nem a piába...-Próbáltam menekülni a kérdések elől.
H:-Ne már, Kook! Drogosokkal lógtál?
JK:-Nem mind volt, beállva?
H:-Istenem! Nem csoda, hogy megvertek!
JK:-Jó, ebből elég itthon vagyok. Épségben és jól, akadjunk le a témáról! Jó?
H:-Kookie nem lehetsz ennyire felelőtlen!
JK:-Én is szeretlek Hyung!-Siettem fel a lépcsőn, a szeretett szobámba.
H:-Ez a kölyök kikészít. Szolok anyuéknak, hogy épségben megérkezett!
Szeretem Hyungot, de néha nagyon anyáskodó tud lenni. El sem hiszem mekkora ügyet csináltak abból, hogy pár órával később értem haza. Kész őrület! Na, majd ha, haza jönnek anyuék, kapok a fejemre. Vetődtem le a beágyazótlan ágyamra és elővettem zsebem mélyében gubbasztó telefonom. kitörlöm inkább az egész hívás naplót, mert mindenhol anya villogott.
-JAJ várjunk!-Majdnem, nem mentettem el V Számát.
A teljesen üres hívás naplót bámultam, mikor rezgett egyet telefonom és egy üzenet érkezett V-től.
KIM TAEHYUNG *V*
~Szia! Remélem a szüleid megnyugodtak, hogy haza értél!
~Szia! A bátyám volt csak itthon. Mert anyuék elmentek megkeresni -_-
~Oh, értem. Szóval van bátyád!
~Igen, és néha rosszabb mint anya. :D
~Várod, hogy haza érjenek a szüleid mi?XD
~HUH ha tudnád mennyire!
~Azért, remélem nem kapsz nagyon!
~Ne aggódj mindig megúszom egy dorgálással. És nálam van az ütő kártya is!
~Na mi??
~"Ti mondjátok mindig, hogy ne csak a szobámba legyek, mozduljak ki, barátkozzak!"
~Na szép! :D Minden esetre én örülök, hogy meg ismertelek Jeon Jeong Guk!
~Én is örülök neked!
~Mennem kell szia! Jó éjszakát, aludj jól!Majd még írok :*
~Neked is! SZIA!
12:42 látta
Még vagy 10 percig bámultam a képernyőm kijelzőjét. Úgy vigyorogtam, mint egy idióta. Nem tudom mi van velem ma. Ezt a boldog vigyor azonnal képesek voltak letörölni arcomról a szüleim. Hirtelen berontottak a szobába, apám azonnal ki is kapta a kezemből a mobilom, majd földhöz vágta.
JK:-APA!!
Apa:-Mi A francnak van neked ez, ha el se lehet érni rajta! Na ne félj, most már nem lesz neked rá szükséged.
JK:-Mi franc bajotok van nektek?
Anya:-Hogy beszélsz te velünk?
JK:-Csak pár órát maradtam el!
Anya:-Pont eleget, hogy halálra idegesítsem magam, fiam!
Apa:-Anyád, egész este rágta az ideget miattad! Merre voltál?
JK:-Csak kicsit kimozdultam. Ahogy mindig kéritek! Nektek semmi sem jó!
Apa:-Az egy dolog, hogy kimozdulsz. De legalább válaszolj vagy szólj anyádnak és nekem, hogy merre vagy?!
Anya:-Mik ezek a sebek rajtad? Verekedtél?
JK:-Semmi közöd hozzá!
Anya:-Már, hogy ne volna?
JK:-Akadj már le rólam!
Apa:-Nem beszélhetsz így anyáddal!
JK:-Jól van na, bocsánat. Kéznél sem volt a mobilom.
Apa:-Most már nem is lesz!
Anya:-Úgy van! Felesleges neked telefon, úgy is mindig a szobádba vagy egyedül.
JK:-Nem vehetitek el!-Álltam fel az ágyamról.
Apa:-De hogy nem, nézd! És örülj, hogy ennyivel megúsztad?
Anya:-Legközelebb inkább maradj itthon!
JK:-Nagyon ellent mondásosak vagytok! Komolyan! Legrosszabb szülök esküszöm! Egyszer azzal nyaggatok, hogy ne legyek állandóan a szobámba, menjek ki, barátkozzak, most meg, elveszitek tőlem a kapcsolat tartó eszközt, és bezártok! Gratulálok!
Apa:-Elég ebből!-Az este harmadik nagy pofonját apámtól kaptam, a szájalás ért.
H:-Miért kiabáltok?
Apa:-Mert a hülye öcséd, ezt hozza ki belőlem.-Én az ágyra vissza ülve, arcomat fogva néztem fel Hyungra!
H:-Jaj, apa ne bántsd már! Nem kapott még eleget?-Rohant oda jó báty módjára, majd a fejem a mellkasához szorította.
Apa:-Ahj, fiam! Túl jó vagy hozzá!
H:-Nem dehogy! Én is megdorgáltam mielőtt jöttetek.
Anya:-Akkor kapott már eleget!
JK:-..túl sokat..-motyogtam orrom alá.
Apa:-Menjünk szívem!-Karolta át anyát, miután felvette a berepedt telefonom a padlóról, majd a kijárat felé vették az irányt.
JK:-A telefonom kérem vissza!
Apa:-Tessék??
JK:-Szükségem van rá!
H:-Apa add neki vissza! Nem látod, hogy nézz rád?!
Apa:-Haahh, jó! Köszönd a bátyádnak!-nyújtotta át a telefont és anyával elhagyta a szobám.
JK:-Kösz Hyung!-Öleltem magamhoz hísz hála neki, ha ír V válaszolhatok."De miért ilyen fontos ez?"
H:-Szívesen! Ez a testvérek dolga kiállni a másik mellett!
JK:-De te túl tökéletes vagy Hyung, nincs okod, hogy melléd állhassak!
H:-Ne butáskodj Kookie! Na, de nekem aludnom kell, holnap korán vissza kell érjek a művészeti egyetemre.
JK:-Rendben, Jó éjt!
H:-Neked is!-Hajtotta maga után az ajtót.
Másnap az iskolába Jimin aggódó kérdőre vonását is elkellet viselnem. Elmeséltem neki a tegnapot, egy rész kivételében. Nem tudom, hogy reagálna arra, hogy csókolóztam egy sráccal, így ezt a rész át is ugortam. Egyszer valamikor, valahol talán elmondom neki, de nem most én nem itt!
V azóta se írt, pedig én majdnem minden percbe lestem az üzenetek rubrikát. Az érzés, hogy egy új barátra tettem szert, nagyon felvillanyozott. Bizonyára azért várom, hogy újra lássam, hogy ismét halljam a hangját, hogy érezzem az illa....
Miket beszélek? Jézusom. Az ebédlő közepén a hajam cibálva borzongtam meg.
JH:-Ennek meg mi baja?
JM:-Ne tőlem kérdezd, egész nap ilyen!
JH:-Fura!
JM:-Nekem mondod?
JH:-Hé haver, jól vagy?
JK:-Mi..jah. AHA!
JH:-Min gondolkozol ennyire??
JK:-Semmin!-Vágtam egyből rá.
JH:-Okéééé-J-hope arc kifejezése mindent elárul.
JK:-Áh, nem tudok, enni se. Inkább vissza megyek a terembe, sziasztok!
JM:-Csövi!
JH:-Szeva.
Ki kellene találnom valamit, hogy ne gondoljak folyton V-re. Inkább aludtam órákon, sem mint, hogy oda figyeljek. A nap végére az esti csavargást is kipihentem, az iskola pad kényelmes felszínén.
Haza fele utat Jimin és J-hope társaságában töltöttem. Mikor egyszer csak megpillantottam a iskolai egyenruhába lévő V-t a távolba. Az unalmas lehangolt hangulatom, pillanatok alatt váltott vidám élettel telire. A távolból egyre közeledő, fiú egyre nagyobb vigyort csalt arcomra. Amit észre vett V integetve sietett oda hozzám. Nagy örömmel viszonoztam integetését.
A fiúk nem tudták, hirtelen minek örülök annyira, de talán még én se.
JH:-Ennek meg mi baja?
JM:-Nézd annak a srácnak integet annyira.
JK:-Ő V akiről meséltem.Siessünk oda!
JM:-Okés! Úgy látom, szép lányok veszik körül.
JH:-Most, hogy mondod, tényleg csinosak. Fogunk Kooknak is egy cica babát!
JK:-Nekem nem kell!
JM:-Miről beszélsz? Na gyerünk!
V arca barnára pirított napfényben még szebb volt, mit az esti mesterséges, mű led fények alatt. Értünk oda hozzá és lányokhoz akik körbe vették.
JK:-Szia!-Lányokat figyelmen kívül hagyva, köszöntem neki.
JM:-Jaj, Kook ne légy mogorva! A lányoknak is köszönj!-Vettem észre udvariatlanságom, és a lányok felé fordulva meghajlással köszöntem nekik, akik kuncogva viszonozták.
V:-Sziasztok! Én Kim Taehyung vagyok!
JM:-Tudjuk! Kook mesélt rólad.
V:-Valóban?-Kapta fel a tekintettét Kook.
JH:-Jah, mondta, hogy tegnap depizet és összefutott veled, meg még pár csávóval akik közül az egyik, neki ment, te meg védted és haza kísérted.
V:Ohh, szóval nem mondta el...-Oldalra pillantott a lányokra, majd felrántotta szemöldökét, erre a lányok kuncogásba kezdtek. Azonnal leesett, hogy a másik két fiún kívül mindenki mindent tudnak, amitől én teljesen elvörösödtem.
JM:-Mit nem mondott el?
JK:-Semmit!
JM:-Semmit nem mondtál el?-Rántotta fel kérdően az egyik szemöldökét.
JK:-Nem.. már mint...
V:-Nem mondta, hogy ő is ivott velünk?
JM:-Ja, de azt is, meg a cigit is említette.
V:-Értem.-Lassan oda ballagott hozzám átkarolt vállam felett és a fülembe súgta-Nyugi, nem árulom el nekik a mi kis titkunk.
JK:-Áhh.... Nem mutatkoztok be srácok?-Próbáltam kicsúszni szorongató karjaiból.
JM:-De, persze! Én Park Jimin vagyok, ő itt az idióta haverom Jung Hoseok és Kookót gondolom nem kell bemutatni.-Ezt követően V is bemutatta a lányokat.
V:-Ők itt az osztály társaim. Areum, Kiki, Talia, és Nari.
JH:-Oh, Areum azaz "gyönyörű" milyen találó, teljesen hozzád illik Areum.-Kapott is azonnal a lehetőségen J-Hope és bevette a csajozós énét. Szerencséjére a lány szívesen vette a bókokat. Nem sokkal később Jimin is követte Hope példáját és Narinál próbálkozott, aki viszont nem volt vevő a dologra, kikosarazta őt. Jimin nem adta fel és tovább próbálkozott Kiki-nél.
AR:-Héé fiúk! A csajokkal most terveztünk indulni karaokézni, és V- is magunkkal rángatjuk, mivel mesés hangja van. Nem tartattok velünk?
JH:-De szívesen, veletek tartunk! De, Jimin és Jungkook hangja leverhetetlen!
KK:-Na, majd meglássuk!
JK:-Azért, annyira nem vagyok jó. Túlozz!
JH:-Ne szerénykedj!
JM:-Én szívesen ki állok egy párbajra V ellen, ha tényleg ilyen jó!
V:-Én sem vagyok olyan nagy szám.
TA:-Mindjárt kiderül! Na de siessünk, időpontra kell menni!-Ragadta meg V karját és húzta magával.
A karaoke bárban külön fülkét kaptunk, ahol bulis neon fény pompázott. Az első számot a lányok énekedék el.
KK:-Na milyenek voltunk?
V:-Hát... A pórt jobban bírjuk!-Hangos nevetés tört ki mindenkiből, rajtam kívül. Kicsit feszengve éreztem magam.
KK:-Naa, ez csúnya volt!
V:-Bocsi, bocsi nem hagyhattam ki!
TA:-Na, mutasd meg, akkor te mit tudsz?
V:-Egyedül?
NR:-Nem! Jimin-nel!
JM:-Én benne vagyok!
V:-Rendben, de utána hallani akarom Kookiet :)
AR:-Hajrá fiúk!
Estem kicsit kétségben, hogy nekem egyedül kell énekelnem mindenki előtt, mivel eddig csak Jimin és Hope előtt énekeltem. Még a családom se hallott igazán énekelni. Nagy nehezen Jimin választott egy számot, aminek mind ketten tudják a szövegét. Jimin hangját sokszor hallgatom, hiába volt hihetetlen szép tiszta hangja, már nem nyűgözött le. Ellenben mikor V hallatta, a hangját a szívem más ütembe kezdett verni. Az a bársonyos, mély hangja simogatta lelkem. A lányok szerénykedtek, mikor az mondták mesés hangja van, V hangja mesés, csodás, ámulatos, varázslatos, elképesztő, őrletesen jó, napokig tudnám hallgatni!
Kaptam észhez a szám végére, hísz mindjárt én jövők.
JM:-Hu haver, ez jó volt!- Emelte fel kezét, majd V azonnal lereagálta és belecsapott.
V:-Egyet értek!
JK:-Nagyon jó hangod van!
V:-Köszi!-Szelíd mosollyal nézett végig rajtam.
JM:-Tied a színpad tesó!-Lassan bizonytalanul keltem fel, a már teljesen felmelegített helyemről. Egy szívemhez közel álló angol nyelvű dalt választottam.
Jungkook song 1. VS Jungkook song 2.
Eleinte nagyon félénken kezdtem neki. De ahogy a telt az idő egyre jobban feloldottam és átadtam magam a zenének. A dal végén hátra tekintettem, a tátott szájal figyelő társaimra. Ahogy az zene is leállt az én zavarba esettségem is újult erőből mutatkozott. A lefagyott tekintettek kellemetlen lámpalázat gyakoroltak rám. A kínos csöndbe vonultam vissza kihűlt helyemre. Hála az égnek ezt a fájdalmas sivatagi csendet, Hope megtörte.
JH:-Ugye? Én meg mondtam, verhetetlenek!
AR:-Azért V se semmi!
JH:-Az is igaz!
KK:-Jimint se rosszabb!
TA:-Ez nem ér, itt csak nekem van borzasztó hangom ?
JM:-Nem! Nyugi, J-hope- nak is bár hangja van!
TA:-Az milyen?
JM:-Bár ne hallanám!-Jimin beszólása után mindenki hangosan kacarászott. J-hope meg mutatta az a bár hangját, sokáig elidőztünk, én is teljesen magam lehettem V társaságában. Az egyik lánynak haza kellett mennie. A két fiú kiszemeltjeiket próbálták lenyűgözni, tehát én Tae-val majd, hogy nem kettesben maradtam.
V:-Elképesztő hangod van! Nem csak úgy nézel ki, mint egy idol, de még a hangod is olyan!
JK:-Nem vagyok, olyan jó.
V:-Nem, te annál is jobb vagy!-Estem zavarba dicsérő szavaitól.
JK:-A te hangod... jobb az enyémnél!
V:-Azt erősen kétlem!
JK:-Pedig szerintem, a te hangod überelhetetlen!
V:-Köszönöm!-Velem ellentétben V-t nehezen lehetett zavarba hozni.-Én máskor, máshogy is szeretném hallani édes hangod! ;3-Dobott egy félre érthetetlen kacsintást.
JK:-Ömm...
JH:-Fiúk szerintem mi lelépünk.- Hope és Areum teljesen egymásra hangolódtak, Jimin és Kikivel az élen. Mind tudtuk, hogy hova ez a nagy sietség.
JM:-Jah, szerintem mi is megyünk!
JK:-Oké! Sziasztok és jó szórakozást!
JM:-Meg lesz!-Nyalta meg felső ajkait Jimin.
Ezt követően én és V is elhagytuk a helységet. A kareoke bár előtt állva búcsúra készen vártam meg még felveszi iskolai egyenruha kabátját.
JK:-Hát.. akkor szia!
V:-Egyedül akarsz haza menni, ilyen sötétben?
JK:-Még, nincs olyan sötét.
V:-De séta közben az lesz.
JK:-Lehet...
V:-Uhh... Nézd!-Mutatott a gyorsan közeledő vihar felhőre!-Szárazon nem érsz haza, még ha most is indulsz!
JK:-Ah, de csúnya felhők!
V:-Inkább gyere hozzánk, még elmegy a vihar. Én nem lakok messze!
JK:-Nem is tudom..
V:-Azt akarod, hogy mind ketten megázzunk?
JK:-Miért áznánk meg mind ketten...ha te nem laksz messze?
V:-Minden kép haza kísérnélek!
JK:-Hhahh...jó menjünk hozzád, amíg el nem vonul a vihar!
V:-Akkor siessünk! Mutatom az utat!
Hiába sietünk oly nagyon, az eső utolsó percekben elkapott minket. Mindent bele adóan zúdította ránk haragját. Teljesen eláztak iskolai egyenruháink. V hatalmas lakásához érve, szinte azonnal berontva rohantunk be. A modern lakás meglepően nagy térrel rendelkezett. Csurom vizesen álltam meg az előszobában.
JK:-Ez a te lakásod?
V:-Igen. Hatalmas mi?
JK:-Ühüm, elég nagy.
V:-Túl nagy! Hatalmas ház, hatalmas magány!
JK:-Ha nem szereted, hogy ekkora miért élsz itt?
V:-A szüleimé volt. Nem akarom eladni.
JK:-Oh, értem.
V:-Ne, csak állj ott, mint egy kő szobor! Gyere beljebb.
JK:-Nem akarom, hogy minden vizes legyen!
V:-Akkor vetkőzz!-Nézett rám elég sunyi mosollyal.
JK:-Hát.. izééé...jó nekem itt!-Ahogy ezt kiejtettem fagyott ajkaim közül, kapta is le magáról ruha darabjait.
V:-Ezt nem viccnek szántam!
JK:-Tessék?-Szeppentem meg, mivel ő rajta, már csak egy nadrág volt, majd megpillantottam víz cseppektől csillogó izmos felső testét.
V:-Teljesen eláztál! A vihar meg még csak most ért ide, egy ideig eltart még elvonul. Nem hagyhatom, hogy végig vizes cuccokban légy nálam. Szóval vetkőzz és hozok neked váltó ruhát.
JK:-Öööm rendben!-Nyeltem egy nagyot és beljebb lépve pár métert elkezdtem levetni magamról ruháimat. V vissza térését nedves, vizes bokszerben vártam, takargatva átlátszott textil anyag mögött tündöklő szerszámom. Az elázott cuccaim padlón, egy helyre pakoltam, mikor V betoppant, én egyből felkaptam rá tekintettem.
V:-Hmmmmm.... Most elgondolkoztam!-Aprót harapott alsó párnájára, miközben engem mért fel.
JK:-Min?-Félve kérdeztem vissza.
V:-Hogy oda adjam-e a váltó ruhát, vagy csodáljalak még így egy darabig?!!-Nem is tudtam már válaszra méltatni, kiszolgáltatott zavaromban. Lassan, megfontoltan közeledett felém.
Majd hirtelen rám dobott egy törölközött.-Töröld meg a magad! Meg ne fázz!-Javaslatára hallgatva, így is tettem.
JK:-Ez...
V:-Igen?
JK:-Ez így, nem igazságos.
V:-Már mint?
JK:-Hogy te száraz ruhába lehetsz, még én egy száll nedves alsóneműben.
V:-Hmm meg lehet...De ilyen az élet-Kuncogott fel.-De tudod mit, igazad van!-Vette le magáról pólóját, majd halk léptekkel hátam mögé került.
JK:-Ez így már talán fair.
V:-Csak, ha nem takargatod magad.-Fogta meg hátulról karjaim és emelte el kezeim, bokszerem elől. Majd, forró csókokkal látta el, teljesen kihűlt nyakam.
JK:-V... mit csinál..sz?
V:-Ízlelgetlek.-Próbáltam elmenekülni csókjai elől, de ölelő karjai nem hagyták.
JK:-Ne V! Állj! Nem akarom!-Azonnal, abba hagyta tevékenységet és engedett el teljesen, amint fel emeltem hangom.
V:-Sajnálom. De én nem értelek!
JK:-Mi?
V:-Egész idő alatt bámultál, mai nap folyamatosan küldted a jeleket, úgy viselkedtél most is mint aki akarja, de mikor bele kezdenénk lefújod az egészet.
JK:-Én..én nem....én-Habogtam össze vissza.
V:-Jó, mindegy!Tessék!-Nyomta kezembe a száraz ruhát. Majd indult meg a kanapé felé.
JK:-Ne! Várj!
V:-Igen?
JK:-Én.. én sem értem magam.. oké?
V:-Hahh-Fújta ki hosszan a levegőt.-Jó, oké!
JK:-De, nem...komolyan... én tényleg nem értem magam. Amióta megláttalak, és volt az a csók is, én nekem azóta csak, te jársz az eszembe. Nem tudom, mi van velem, én még eddig soha nem éltem át ilyesmit. Főleg, nem fiúval.. mondjuk lányok eddig nem keltették fel egyáltalán érdeklődésem...én... azt hiszem...én...
V:-Meleg vagy!-Fejezte be, helyettem a mondatott.
JK:-Öömm. igen... meleg vagyok.Huuh de nehéz volt kimondani.-V ismét megindult felém.
V:-Érthető, hogy most össze vagy zavarodva és félsz , de nem kell. Tőlem végképp nem kell félned. Gyengéd vagyok.-Nézett egyenesen könnyes szemembe, megfogva remegő kezeim. Bólogatva helyeseltem, választ nyújtva mondandójára. Mind addig még meg nem nyugodtam-Tudod mit?
JK:-Mit?
V:-Hívd fel anyudat, hogy hol vagy és hogy itt alszol nálam, mert a vihar nem most fog elmenni.
JK:-Oh tényleg anya! Rendben!-Hívtam fel azonnal anyát és elmeséltem neki tömören, a helyzetet.
V:-Na, mit mondott?
JK:-Hogy jól van, ő se örülne, ha ilyen időbe indulnék el.
V:-Szuper! Nem öltözöl fel?
JK:-Nem tudom...
V:-Ha, tovább így maradsz teljesen felhúzol és nem lehet leállítani, ha beindulok.
JK:-Ha ez az ára, ám legyen!- Idéztem őt, miközben bátorságot vettem magamon, elhatároztam magam!
V:-Milyen kis pimasz lettél hirtelen.
Karomnál fogva húzott magához, meztelen felső testünk teljesen egymásnak simult. Még nem teljesen száraz bőrünk összetapadtak. Ajkaink táncát semmi sem törhette már meg. Hirtelen egy új érzés kerített hatalmába. Az ismeretlen rémisztő kép, mi előttem eddig lebegett, pillanatok alatt ködé vált és helyére kellemes, meleg, kíváncsi érzés lépett fel. Úgy döntöttem, hogy teljesen átadom magam ennek az érzésnek. Hagyom, hogy keze simogassa bal oldalamat, a vad csókunk közben. Hogy puha csókokkal halmaza el nyakam, miközben keze apró lépésekkel egyre lejjebb halad testemen. Nedves alsóneműmhöz érve, bele markoljon fenekembe.
V:-Hmm.... kellemetlen lehet ez a bokszer...-Súgta fülembe dörmögős hangon, mitől teljesen libabőrös lettem.-Szabaduljunk meg tőle!-Ereszkedett le, előttem teljesen.
JK:-Várj!-Már lehúzni készül, mikor megakadályoztam.
V:-Kook... már nem állíthatsz meg, ugye tudod!?-Nézett fel rám szigorú tekintettel.
JK:-I-igen! TUDOM! Csak... nem mehetnénk a.. hálóba?
V:-De! Persze!- Pattant fel azonnal és bevezetett a hálószobába.
Az egész úgy nézett ki, mint ha egyenesen szeretkezésre tervezték volna. Tűz bordóra festett fal, hangulatos narancs sárgás fényben világított lámpák, két személyes francia ágy, szintén bordó árnyalatú, szép-tiszta, puha lepedővel, s mind ezt a látványt a fehér csipkés párnák és a függönyök dobták fel igazán. Az egész szobában áradt a mandula és levendula illata. Az ágy felett egy alulról halványan megvilágított, csoda szép őszi festmény, három darabos kollekciója lógott. De ami a legjobban az erotikát és a szenvedélyt átadta, az a hatalmas tükör, ami az ággyal szembe, borította be a falat.
JK:-Szóval, te ide hozol minden áldozatot.
V:-Nem, csak az ilyen finom falatokat mint te.
JK:-Finom falat?
V:-Bizony, akikkel óvatosan kell báni.
JK:-Sok van ilyen?
V:-Őszintén?
JK:-Aha.
V:-Nem! Te vagy a második, aki volt nálam.
JK:-Ki volt az első?
V:-Az exem.
JK:-Értem... na hol marad a megállíthatatlanságod?
V:-Azonnal mutatom.
Lépett egyet közelebb, két kezével ráfogott derekamra és ledobott az ágyra, még ő állva maradt.
JK:-NA mire vársz?-Pimaszkodtam vele, miközben feljebb kúsztam az ágyán. Ő hirtelen lábaim közé térdelt, majd lehajolt hozzám csókot lopni. Csókjait örömmel fogadtam, s engedtem nyelvét enyém mellé. Amint csókunkat megszakította, apró csókokkal indult útját lefelé, egy pillanatnyi megállóval mellbimbóimnál, mit nyelvének gyors játszmájával kényeztett. Az új izgalom, még számomra is meglepő, ismeretlen hangokat produkáltak ki belőlem.
V:-Ohh, gyerünk hallasd a csodás hangod!
Folytatta útját ott, ahol abba hagyta, még el nem ért céljáig. Csípőmhöz érve felemelkedett, hogy levehesse nedves bokszerrem. Álló farokkal, teljes meztelen feküdtem immár alatta.
Ahogy végig szemlélt, édes mosolyra nyúlt felső ajkát végig nyalta.
Majd ismét leereszkedett, körbefonva ujjaival péniszem, majd járatni kezdte fel és le, amitől hosszan sóhajtoztam.
Ennél a kellemes masszírozó érzésnél, már csak a puha ajkai és nedves nyelve volt fantasztikusabb. Ahogy szájában elmerültem, az valami elképesztő érzést nyújtott, gyors tempója megadta az én méretemnek a maximális erejét is. Nem vagyok valami egoista, még is úgy gondolom, hogy nem kicsi méretekkel rendelkezek. De ő még is képes volt teljes egészében benyelni azt. Amit torka kezdetét megéreztem azt hittem, nekem ott és most végem.
JK:-Vh...állj...mert...ahhh-Nem hagyott szóhoz jutni, az élvezet. V Abba hagyta, hogy szemembe nézve válaszolhasson.
V:-Igen, érzem.-Harapdálta édes alsó ajkait, miközben kimászott lábaim közül, hogy kiszálljon az ágyból, majd eltűnt a gardrób szerény ajtaja mögött. Értetlenségemben, én is felemelkedtem ülő helyzetbe. Nem telt el még 1 perc sem, míg vissza tért kezében egy tubussal.
V:-Feküdj, csak vissza nyugodtan!-Csendben, szó nélkül tettem meg kérését. Ő pedig vissza mászott lábaim közé. Mielőtt bármihez is hozzá látott volna, adott egy biztató csókot. Majd lassan a kezébe vette a tubust, hogy ujját bemártsa tartalmával. A hideg zselés anyagot megéreztem bejáratomnál.
JK:-Áhh Vh.. ez hideg.
V:-Tudom, sajnálom bírd ki oké?
JK:-Muszáj azt?
V:-IGEN!-Tolta meg picit ujjait.
JK:-Rendben! Ahhh....
V:-Csak lazítsd el magad!- Minden erőmmel azon voltam, hogy eleget tegyek kéréseinek.
DE ez a kellemetlen hideg anyag nagyon nehezen hagyta az ellazulást. Ezt ő is tisztán látta, ezért puha puszikkal próbált nekem segíteni. A ajkaira koncentrálva, sikeresen eltudta vonni figyelmem. Egyszer csak mélyen, tövig belém eresztette egyik úját. Azt a szokatlan érzést nehezemre esett megszokni, de szerencsémre a csókolgatás segített. Került belém a második ujj is, majd jött a következő és az azt követő ujj is. El sem hittem milyen hangokat tud, ki hozni belőlem. A negyedik ujjnál teljesen felkészülve éreztem magam. A kellemetlenség helyére az élvezett lépett. Észlelve ezt nem is habozott tovább. Hatalmas, kemény, kék erektől duzzadt, nedves farkát kezdte belém tolni. Első pillanataimban fájdalommal teli nyögésekkel, árasztottam el a szobát. Lassú, óvatos mozgása tapasztaltságára utalt. Nem kellett tehát sok idő, hogy készen álljak a gyorsításra.
JK:-Ahhh..Vhhh... gyorsíts haaah Kérlek! AAhh-Utolsó nyögésemre hirtelen meginduló tempóba kezdett. Kezével megtámaszkodót fejem mellett. Én hangos élvezettel teli nyögéseim közben, hátába kapaszkodtam.
V:-Készen állsz?
JK:-Mih...reh?-Néztem rá megszeppenve.
V:-Igen vagy nem?-Huncut mosollyal nézett le egyenesen a szemeimbe.
JK:Igehn!-Mosolya hatalmas vigyorra változott, majd következő lökésénél egész mélyre hatolt, eltalálva gyönyör központomat. A meglepő hatalmas erotikus élvezettől szinte sikítva nyögtem fel, s eresztettem karmaim bőrébe. Ugyan abba a szögbe folytatta lökéseit, ezzel folyamatosan eltalálva érzékeny pontomat. Úgy remegtem az általa nyert élvezettől, mint még soha.
JK:-Vhh... Kérlek... aaahh.. ne hagyd abba!
Ahogy láttam esze ágába se volt abba hagyni. Számomra kevesebb mint két lökés kellet, hogy elérjem a csúcsot. Has falamra élvezve hatalmas lihegésem közben, V lassítani kezdett és fel emelkedni, de nem állt meg.
V:-Gyönyörű vagy!-Válaszolni képtelen voltam, bár nem is nagyon akartam erre, csak ziháltam és eláradtam az orgazmus utáni gyönyör hullámokban.-Ugye nem hiszed, hogy vége?
Kaptam azonnal a tekintettem rá.
JK:-Ömm...nem?
V:-A-a, most én jövök! Keltem fel, hogy jogosan megkapja azt ami neki jár. Még ő elfoglalta az én helyem addig és az ő síkosítóval bekent nemességére ereszkedtem le. Addig lóvaglok rajta még, nem élvezz belém. Kezével rá segített a mozgásomra, hogy minél hamarabb a csúcsra érjen nyelvemmel kényeztettem testét. Egyik hirtelen lökésénél, ismét prosztatámnál talált el. Azonnal hangos nyögést eredményezve tőlem. Az összes izmom bele feszültek, mitől viszont ő nyögött fel mély hangján. Ezt a hatalmat kihasználva vittem el a csúcsra. Teljesen rá feszítettem, mikor végre elsült bennem. Mint aki jól végezte dolgát, ledőltem mellé, s szinkronba zihálva lihegtünk.
Ehhez fogható élményben még nem volt élményem.
V:-Mehetünk fürödni?
JK:-Persze!-Sietünk gyors a fürdőszobába.
V:-Milyen hiperaktív lettél.
JK:-Nem is...:D
Ahogy a kádban zuhany alá álltunk, azonnal egy forró csókba merültünk. Kezemet végig simítottam testén, majd ráfogtam szerszámára.
V:-Mit csinálsz? Most csináltuk!-Szakította meg csókunkat.
JK:-És?
V:-Egek, amint megízleled a jót, nem tudsz leállni!
JK:-Nincs megállás!-Fogott rá két kézzel fenekemre, majd felkapott és a falnak nyomott, miközben a forró cseppek ránk zúdultak. A kád már teljesen megtelt meleg, habos vízzel. V letett, majd megszakíthatatlan csókunkkal leereszkedett, a kiengedett meleg vízbe.
V arca barnára pirított napfényben még szebb volt, mit az esti mesterséges, mű led fények alatt. Értünk oda hozzá és lányokhoz akik körbe vették.
JK:-Szia!-Lányokat figyelmen kívül hagyva, köszöntem neki.
JM:-Jaj, Kook ne légy mogorva! A lányoknak is köszönj!-Vettem észre udvariatlanságom, és a lányok felé fordulva meghajlással köszöntem nekik, akik kuncogva viszonozták.
V:-Sziasztok! Én Kim Taehyung vagyok!
JM:-Tudjuk! Kook mesélt rólad.
V:-Valóban?-Kapta fel a tekintettét Kook.
JH:-Jah, mondta, hogy tegnap depizet és összefutott veled, meg még pár csávóval akik közül az egyik, neki ment, te meg védted és haza kísérted.
V:Ohh, szóval nem mondta el...-Oldalra pillantott a lányokra, majd felrántotta szemöldökét, erre a lányok kuncogásba kezdtek. Azonnal leesett, hogy a másik két fiún kívül mindenki mindent tudnak, amitől én teljesen elvörösödtem.
JM:-Mit nem mondott el?
JK:-Semmit!
JM:-Semmit nem mondtál el?-Rántotta fel kérdően az egyik szemöldökét.
JK:-Nem.. már mint...
V:-Nem mondta, hogy ő is ivott velünk?
JM:-Ja, de azt is, meg a cigit is említette.
V:-Értem.-Lassan oda ballagott hozzám átkarolt vállam felett és a fülembe súgta-Nyugi, nem árulom el nekik a mi kis titkunk.
JK:-Áhh.... Nem mutatkoztok be srácok?-Próbáltam kicsúszni szorongató karjaiból.
JM:-De, persze! Én Park Jimin vagyok, ő itt az idióta haverom Jung Hoseok és Kookót gondolom nem kell bemutatni.-Ezt követően V is bemutatta a lányokat.
V:-Ők itt az osztály társaim. Areum, Kiki, Talia, és Nari.
JH:-Oh, Areum azaz "gyönyörű" milyen találó, teljesen hozzád illik Areum.-Kapott is azonnal a lehetőségen J-Hope és bevette a csajozós énét. Szerencséjére a lány szívesen vette a bókokat. Nem sokkal később Jimin is követte Hope példáját és Narinál próbálkozott, aki viszont nem volt vevő a dologra, kikosarazta őt. Jimin nem adta fel és tovább próbálkozott Kiki-nél.
AR:-Héé fiúk! A csajokkal most terveztünk indulni karaokézni, és V- is magunkkal rángatjuk, mivel mesés hangja van. Nem tartattok velünk?
JH:-De szívesen, veletek tartunk! De, Jimin és Jungkook hangja leverhetetlen!
KK:-Na, majd meglássuk!
JK:-Azért, annyira nem vagyok jó. Túlozz!
JH:-Ne szerénykedj!
JM:-Én szívesen ki állok egy párbajra V ellen, ha tényleg ilyen jó!
V:-Én sem vagyok olyan nagy szám.
TA:-Mindjárt kiderül! Na de siessünk, időpontra kell menni!-Ragadta meg V karját és húzta magával.
A karaoke bárban külön fülkét kaptunk, ahol bulis neon fény pompázott. Az első számot a lányok énekedék el.
KK:-Na milyenek voltunk?
V:-Hát... A pórt jobban bírjuk!-Hangos nevetés tört ki mindenkiből, rajtam kívül. Kicsit feszengve éreztem magam.
KK:-Naa, ez csúnya volt!
V:-Bocsi, bocsi nem hagyhattam ki!
TA:-Na, mutasd meg, akkor te mit tudsz?
V:-Egyedül?
NR:-Nem! Jimin-nel!
JM:-Én benne vagyok!
V:-Rendben, de utána hallani akarom Kookiet :)
AR:-Hajrá fiúk!
Estem kicsit kétségben, hogy nekem egyedül kell énekelnem mindenki előtt, mivel eddig csak Jimin és Hope előtt énekeltem. Még a családom se hallott igazán énekelni. Nagy nehezen Jimin választott egy számot, aminek mind ketten tudják a szövegét. Jimin hangját sokszor hallgatom, hiába volt hihetetlen szép tiszta hangja, már nem nyűgözött le. Ellenben mikor V hallatta, a hangját a szívem más ütembe kezdett verni. Az a bársonyos, mély hangja simogatta lelkem. A lányok szerénykedtek, mikor az mondták mesés hangja van, V hangja mesés, csodás, ámulatos, varázslatos, elképesztő, őrletesen jó, napokig tudnám hallgatni!
Kaptam észhez a szám végére, hísz mindjárt én jövők.
JM:-Hu haver, ez jó volt!- Emelte fel kezét, majd V azonnal lereagálta és belecsapott.
V:-Egyet értek!
JK:-Nagyon jó hangod van!
V:-Köszi!-Szelíd mosollyal nézett végig rajtam.
JM:-Tied a színpad tesó!-Lassan bizonytalanul keltem fel, a már teljesen felmelegített helyemről. Egy szívemhez közel álló angol nyelvű dalt választottam.
Jungkook song 1. VS Jungkook song 2.
Eleinte nagyon félénken kezdtem neki. De ahogy a telt az idő egyre jobban feloldottam és átadtam magam a zenének. A dal végén hátra tekintettem, a tátott szájal figyelő társaimra. Ahogy az zene is leállt az én zavarba esettségem is újult erőből mutatkozott. A lefagyott tekintettek kellemetlen lámpalázat gyakoroltak rám. A kínos csöndbe vonultam vissza kihűlt helyemre. Hála az égnek ezt a fájdalmas sivatagi csendet, Hope megtörte.
JH:-Ugye? Én meg mondtam, verhetetlenek!
AR:-Azért V se semmi!
JH:-Az is igaz!
KK:-Jimint se rosszabb!
TA:-Ez nem ér, itt csak nekem van borzasztó hangom ?
JM:-Nem! Nyugi, J-hope- nak is bár hangja van!
TA:-Az milyen?
JM:-Bár ne hallanám!-Jimin beszólása után mindenki hangosan kacarászott. J-hope meg mutatta az a bár hangját, sokáig elidőztünk, én is teljesen magam lehettem V társaságában. Az egyik lánynak haza kellett mennie. A két fiú kiszemeltjeiket próbálták lenyűgözni, tehát én Tae-val majd, hogy nem kettesben maradtam.
V:-Elképesztő hangod van! Nem csak úgy nézel ki, mint egy idol, de még a hangod is olyan!
JK:-Nem vagyok, olyan jó.
V:-Nem, te annál is jobb vagy!-Estem zavarba dicsérő szavaitól.
JK:-A te hangod... jobb az enyémnél!
V:-Azt erősen kétlem!
JK:-Pedig szerintem, a te hangod überelhetetlen!
V:-Köszönöm!-Velem ellentétben V-t nehezen lehetett zavarba hozni.-Én máskor, máshogy is szeretném hallani édes hangod! ;3-Dobott egy félre érthetetlen kacsintást.
JK:-Ömm...
JH:-Fiúk szerintem mi lelépünk.- Hope és Areum teljesen egymásra hangolódtak, Jimin és Kikivel az élen. Mind tudtuk, hogy hova ez a nagy sietség.
JM:-Jah, szerintem mi is megyünk!
JK:-Oké! Sziasztok és jó szórakozást!
JM:-Meg lesz!-Nyalta meg felső ajkait Jimin.
Ezt követően én és V is elhagytuk a helységet. A kareoke bár előtt állva búcsúra készen vártam meg még felveszi iskolai egyenruha kabátját.
JK:-Hát.. akkor szia!
V:-Egyedül akarsz haza menni, ilyen sötétben?
JK:-Még, nincs olyan sötét.
V:-De séta közben az lesz.
JK:-Lehet...
V:-Uhh... Nézd!-Mutatott a gyorsan közeledő vihar felhőre!-Szárazon nem érsz haza, még ha most is indulsz!
JK:-Ah, de csúnya felhők!
V:-Inkább gyere hozzánk, még elmegy a vihar. Én nem lakok messze!
JK:-Nem is tudom..
V:-Azt akarod, hogy mind ketten megázzunk?
JK:-Miért áznánk meg mind ketten...ha te nem laksz messze?
V:-Minden kép haza kísérnélek!
JK:-Hhahh...jó menjünk hozzád, amíg el nem vonul a vihar!
V:-Akkor siessünk! Mutatom az utat!
Hiába sietünk oly nagyon, az eső utolsó percekben elkapott minket. Mindent bele adóan zúdította ránk haragját. Teljesen eláztak iskolai egyenruháink. V hatalmas lakásához érve, szinte azonnal berontva rohantunk be. A modern lakás meglepően nagy térrel rendelkezett. Csurom vizesen álltam meg az előszobában.
JK:-Ez a te lakásod?
V:-Igen. Hatalmas mi?
JK:-Ühüm, elég nagy.
V:-Túl nagy! Hatalmas ház, hatalmas magány!
JK:-Ha nem szereted, hogy ekkora miért élsz itt?
V:-A szüleimé volt. Nem akarom eladni.
JK:-Oh, értem.
V:-Ne, csak állj ott, mint egy kő szobor! Gyere beljebb.
JK:-Nem akarom, hogy minden vizes legyen!
V:-Akkor vetkőzz!-Nézett rám elég sunyi mosollyal.
JK:-Hát.. izééé...jó nekem itt!-Ahogy ezt kiejtettem fagyott ajkaim közül, kapta is le magáról ruha darabjait.
V:-Ezt nem viccnek szántam!
JK:-Tessék?-Szeppentem meg, mivel ő rajta, már csak egy nadrág volt, majd megpillantottam víz cseppektől csillogó izmos felső testét.
V:-Teljesen eláztál! A vihar meg még csak most ért ide, egy ideig eltart még elvonul. Nem hagyhatom, hogy végig vizes cuccokban légy nálam. Szóval vetkőzz és hozok neked váltó ruhát.
JK:-Öööm rendben!-Nyeltem egy nagyot és beljebb lépve pár métert elkezdtem levetni magamról ruháimat. V vissza térését nedves, vizes bokszerben vártam, takargatva átlátszott textil anyag mögött tündöklő szerszámom. Az elázott cuccaim padlón, egy helyre pakoltam, mikor V betoppant, én egyből felkaptam rá tekintettem.
V:-Hmmmmm.... Most elgondolkoztam!-Aprót harapott alsó párnájára, miközben engem mért fel.
JK:-Min?-Félve kérdeztem vissza.
V:-Hogy oda adjam-e a váltó ruhát, vagy csodáljalak még így egy darabig?!!-Nem is tudtam már válaszra méltatni, kiszolgáltatott zavaromban. Lassan, megfontoltan közeledett felém.
Majd hirtelen rám dobott egy törölközött.-Töröld meg a magad! Meg ne fázz!-Javaslatára hallgatva, így is tettem.
JK:-Ez...
V:-Igen?
JK:-Ez így, nem igazságos.
V:-Már mint?
JK:-Hogy te száraz ruhába lehetsz, még én egy száll nedves alsóneműben.
V:-Hmm meg lehet...De ilyen az élet-Kuncogott fel.-De tudod mit, igazad van!-Vette le magáról pólóját, majd halk léptekkel hátam mögé került.
JK:-Ez így már talán fair.
V:-Csak, ha nem takargatod magad.-Fogta meg hátulról karjaim és emelte el kezeim, bokszerem elől. Majd, forró csókokkal látta el, teljesen kihűlt nyakam.
JK:-V... mit csinál..sz?
V:-Ízlelgetlek.-Próbáltam elmenekülni csókjai elől, de ölelő karjai nem hagyták.
JK:-Ne V! Állj! Nem akarom!-Azonnal, abba hagyta tevékenységet és engedett el teljesen, amint fel emeltem hangom.
V:-Sajnálom. De én nem értelek!
JK:-Mi?
V:-Egész idő alatt bámultál, mai nap folyamatosan küldted a jeleket, úgy viselkedtél most is mint aki akarja, de mikor bele kezdenénk lefújod az egészet.
JK:-Én..én nem....én-Habogtam össze vissza.
V:-Jó, mindegy!Tessék!-Nyomta kezembe a száraz ruhát. Majd indult meg a kanapé felé.
JK:-Ne! Várj!
V:-Igen?
JK:-Én.. én sem értem magam.. oké?
V:-Hahh-Fújta ki hosszan a levegőt.-Jó, oké!
JK:-De, nem...komolyan... én tényleg nem értem magam. Amióta megláttalak, és volt az a csók is, én nekem azóta csak, te jársz az eszembe. Nem tudom, mi van velem, én még eddig soha nem éltem át ilyesmit. Főleg, nem fiúval.. mondjuk lányok eddig nem keltették fel egyáltalán érdeklődésem...én... azt hiszem...én...
V:-Meleg vagy!-Fejezte be, helyettem a mondatott.
JK:-Öömm. igen... meleg vagyok.Huuh de nehéz volt kimondani.-V ismét megindult felém.
V:-Érthető, hogy most össze vagy zavarodva és félsz , de nem kell. Tőlem végképp nem kell félned. Gyengéd vagyok.-Nézett egyenesen könnyes szemembe, megfogva remegő kezeim. Bólogatva helyeseltem, választ nyújtva mondandójára. Mind addig még meg nem nyugodtam-Tudod mit?
JK:-Mit?
V:-Hívd fel anyudat, hogy hol vagy és hogy itt alszol nálam, mert a vihar nem most fog elmenni.
JK:-Oh tényleg anya! Rendben!-Hívtam fel azonnal anyát és elmeséltem neki tömören, a helyzetet.
V:-Na, mit mondott?
JK:-Hogy jól van, ő se örülne, ha ilyen időbe indulnék el.
V:-Szuper! Nem öltözöl fel?
JK:-Nem tudom...
V:-Ha, tovább így maradsz teljesen felhúzol és nem lehet leállítani, ha beindulok.
JK:-Ha ez az ára, ám legyen!- Idéztem őt, miközben bátorságot vettem magamon, elhatároztam magam!
V:-Milyen kis pimasz lettél hirtelen.
Karomnál fogva húzott magához, meztelen felső testünk teljesen egymásnak simult. Még nem teljesen száraz bőrünk összetapadtak. Ajkaink táncát semmi sem törhette már meg. Hirtelen egy új érzés kerített hatalmába. Az ismeretlen rémisztő kép, mi előttem eddig lebegett, pillanatok alatt ködé vált és helyére kellemes, meleg, kíváncsi érzés lépett fel. Úgy döntöttem, hogy teljesen átadom magam ennek az érzésnek. Hagyom, hogy keze simogassa bal oldalamat, a vad csókunk közben. Hogy puha csókokkal halmaza el nyakam, miközben keze apró lépésekkel egyre lejjebb halad testemen. Nedves alsóneműmhöz érve, bele markoljon fenekembe.
V:-Hmm.... kellemetlen lehet ez a bokszer...-Súgta fülembe dörmögős hangon, mitől teljesen libabőrös lettem.-Szabaduljunk meg tőle!-Ereszkedett le, előttem teljesen.
JK:-Várj!-Már lehúzni készül, mikor megakadályoztam.
V:-Kook... már nem állíthatsz meg, ugye tudod!?-Nézett fel rám szigorú tekintettel.
JK:-I-igen! TUDOM! Csak... nem mehetnénk a.. hálóba?
V:-De! Persze!- Pattant fel azonnal és bevezetett a hálószobába.
Az egész úgy nézett ki, mint ha egyenesen szeretkezésre tervezték volna. Tűz bordóra festett fal, hangulatos narancs sárgás fényben világított lámpák, két személyes francia ágy, szintén bordó árnyalatú, szép-tiszta, puha lepedővel, s mind ezt a látványt a fehér csipkés párnák és a függönyök dobták fel igazán. Az egész szobában áradt a mandula és levendula illata. Az ágy felett egy alulról halványan megvilágított, csoda szép őszi festmény, három darabos kollekciója lógott. De ami a legjobban az erotikát és a szenvedélyt átadta, az a hatalmas tükör, ami az ággyal szembe, borította be a falat.
JK:-Szóval, te ide hozol minden áldozatot.
V:-Nem, csak az ilyen finom falatokat mint te.
JK:-Finom falat?
V:-Bizony, akikkel óvatosan kell báni.
JK:-Sok van ilyen?
V:-Őszintén?
JK:-Aha.
V:-Nem! Te vagy a második, aki volt nálam.
JK:-Ki volt az első?
V:-Az exem.
JK:-Értem... na hol marad a megállíthatatlanságod?
V:-Azonnal mutatom.
Lépett egyet közelebb, két kezével ráfogott derekamra és ledobott az ágyra, még ő állva maradt.
JK:-NA mire vársz?-Pimaszkodtam vele, miközben feljebb kúsztam az ágyán. Ő hirtelen lábaim közé térdelt, majd lehajolt hozzám csókot lopni. Csókjait örömmel fogadtam, s engedtem nyelvét enyém mellé. Amint csókunkat megszakította, apró csókokkal indult útját lefelé, egy pillanatnyi megállóval mellbimbóimnál, mit nyelvének gyors játszmájával kényeztett. Az új izgalom, még számomra is meglepő, ismeretlen hangokat produkáltak ki belőlem.
V:-Ohh, gyerünk hallasd a csodás hangod!
Folytatta útját ott, ahol abba hagyta, még el nem ért céljáig. Csípőmhöz érve felemelkedett, hogy levehesse nedves bokszerrem. Álló farokkal, teljes meztelen feküdtem immár alatta.
Ahogy végig szemlélt, édes mosolyra nyúlt felső ajkát végig nyalta.
Majd ismét leereszkedett, körbefonva ujjaival péniszem, majd járatni kezdte fel és le, amitől hosszan sóhajtoztam.
Ennél a kellemes masszírozó érzésnél, már csak a puha ajkai és nedves nyelve volt fantasztikusabb. Ahogy szájában elmerültem, az valami elképesztő érzést nyújtott, gyors tempója megadta az én méretemnek a maximális erejét is. Nem vagyok valami egoista, még is úgy gondolom, hogy nem kicsi méretekkel rendelkezek. De ő még is képes volt teljes egészében benyelni azt. Amit torka kezdetét megéreztem azt hittem, nekem ott és most végem.
JK:-Vh...állj...mert...ahhh-Nem hagyott szóhoz jutni, az élvezet. V Abba hagyta, hogy szemembe nézve válaszolhasson.
V:-Igen, érzem.-Harapdálta édes alsó ajkait, miközben kimászott lábaim közül, hogy kiszálljon az ágyból, majd eltűnt a gardrób szerény ajtaja mögött. Értetlenségemben, én is felemelkedtem ülő helyzetbe. Nem telt el még 1 perc sem, míg vissza tért kezében egy tubussal.
V:-Feküdj, csak vissza nyugodtan!-Csendben, szó nélkül tettem meg kérését. Ő pedig vissza mászott lábaim közé. Mielőtt bármihez is hozzá látott volna, adott egy biztató csókot. Majd lassan a kezébe vette a tubust, hogy ujját bemártsa tartalmával. A hideg zselés anyagot megéreztem bejáratomnál.
JK:-Áhh Vh.. ez hideg.
V:-Tudom, sajnálom bírd ki oké?
JK:-Muszáj azt?
V:-IGEN!-Tolta meg picit ujjait.
JK:-Rendben! Ahhh....
V:-Csak lazítsd el magad!- Minden erőmmel azon voltam, hogy eleget tegyek kéréseinek.
DE ez a kellemetlen hideg anyag nagyon nehezen hagyta az ellazulást. Ezt ő is tisztán látta, ezért puha puszikkal próbált nekem segíteni. A ajkaira koncentrálva, sikeresen eltudta vonni figyelmem. Egyszer csak mélyen, tövig belém eresztette egyik úját. Azt a szokatlan érzést nehezemre esett megszokni, de szerencsémre a csókolgatás segített. Került belém a második ujj is, majd jött a következő és az azt követő ujj is. El sem hittem milyen hangokat tud, ki hozni belőlem. A negyedik ujjnál teljesen felkészülve éreztem magam. A kellemetlenség helyére az élvezett lépett. Észlelve ezt nem is habozott tovább. Hatalmas, kemény, kék erektől duzzadt, nedves farkát kezdte belém tolni. Első pillanataimban fájdalommal teli nyögésekkel, árasztottam el a szobát. Lassú, óvatos mozgása tapasztaltságára utalt. Nem kellett tehát sok idő, hogy készen álljak a gyorsításra.
JK:-Ahhh..Vhhh... gyorsíts haaah Kérlek! AAhh-Utolsó nyögésemre hirtelen meginduló tempóba kezdett. Kezével megtámaszkodót fejem mellett. Én hangos élvezettel teli nyögéseim közben, hátába kapaszkodtam.
V:-Készen állsz?
JK:-Mih...reh?-Néztem rá megszeppenve.
V:-Igen vagy nem?-Huncut mosollyal nézett le egyenesen a szemeimbe.
JK:Igehn!-Mosolya hatalmas vigyorra változott, majd következő lökésénél egész mélyre hatolt, eltalálva gyönyör központomat. A meglepő hatalmas erotikus élvezettől szinte sikítva nyögtem fel, s eresztettem karmaim bőrébe. Ugyan abba a szögbe folytatta lökéseit, ezzel folyamatosan eltalálva érzékeny pontomat. Úgy remegtem az általa nyert élvezettől, mint még soha.
JK:-Vhh... Kérlek... aaahh.. ne hagyd abba!
Ahogy láttam esze ágába se volt abba hagyni. Számomra kevesebb mint két lökés kellet, hogy elérjem a csúcsot. Has falamra élvezve hatalmas lihegésem közben, V lassítani kezdett és fel emelkedni, de nem állt meg.
V:-Gyönyörű vagy!-Válaszolni képtelen voltam, bár nem is nagyon akartam erre, csak ziháltam és eláradtam az orgazmus utáni gyönyör hullámokban.-Ugye nem hiszed, hogy vége?
Kaptam azonnal a tekintettem rá.
JK:-Ömm...nem?
V:-A-a, most én jövök! Keltem fel, hogy jogosan megkapja azt ami neki jár. Még ő elfoglalta az én helyem addig és az ő síkosítóval bekent nemességére ereszkedtem le. Addig lóvaglok rajta még, nem élvezz belém. Kezével rá segített a mozgásomra, hogy minél hamarabb a csúcsra érjen nyelvemmel kényeztettem testét. Egyik hirtelen lökésénél, ismét prosztatámnál talált el. Azonnal hangos nyögést eredményezve tőlem. Az összes izmom bele feszültek, mitől viszont ő nyögött fel mély hangján. Ezt a hatalmat kihasználva vittem el a csúcsra. Teljesen rá feszítettem, mikor végre elsült bennem. Mint aki jól végezte dolgát, ledőltem mellé, s szinkronba zihálva lihegtünk.
Ehhez fogható élményben még nem volt élményem.
V:-Mehetünk fürödni?
JK:-Persze!-Sietünk gyors a fürdőszobába.
V:-Milyen hiperaktív lettél.
JK:-Nem is...:D
Ahogy a kádban zuhany alá álltunk, azonnal egy forró csókba merültünk. Kezemet végig simítottam testén, majd ráfogtam szerszámára.
V:-Mit csinálsz? Most csináltuk!-Szakította meg csókunkat.
JK:-És?
V:-Egek, amint megízleled a jót, nem tudsz leállni!
JK:-Nincs megállás!-Fogott rá két kézzel fenekemre, majd felkapott és a falnak nyomott, miközben a forró cseppek ránk zúdultak. A kád már teljesen megtelt meleg, habos vízzel. V letett, majd megszakíthatatlan csókunkkal leereszkedett, a kiengedett meleg vízbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése