BLOL~4.rész~Égből küldött

~Nem vártam, hogy hátra fognak tekinteni.
Néznek engem, csak egy törölköző takart. Mikor meg látták ezt, el akadt a lélegzetük, Jimin még nagyot is nyelt, azonnal elpirultam és szobámba siettem.
Ez nagyon zavarba ejtő...Miért fagytak le...??...Inkább tesztelem új ágyam.
Fel vettem a pizsamám és lefeküdtem aludni. Bár alvás előtt is még azon filoztam hogy vagyok én most itt.. és hogy történhetett ez. Végül arra jutottam, hogy túl nagy szerencsém van.

Alapból korán kelek, de így, hogy még az időeltolódást se szoktam meg teljesen, én ébredtem fel legelőször. A lakásban csend honolt, amit nem óhajtottam megtörni. Ki osontam a konyhába, hogy körülnézzek egy kicsit. Még a nap se kelt fel, de én már nem tudtam tovább az ágyamban a plafont bámulni. Ezért gondoltam meglepem a fiúkat friss reggelivel. Felmértem a terepet, a hűtőn találtam egy listát a tiltót ételekről. Megszakadt a szívem, hogy szegények pont azokat az ételeket nem ehetik, amiért én ölni is képes lennék. Szerencsémre, volt alap anyag a tervezet meglepetéshez. Az étrendjüknek megfelelően, diétás ám de ugyan olyan finom palacsintát kezdtem el készíteni, mellé egy kis forró-csokival. Kicsit nehéznek bizonyult félkézzel  csinálni mind ezt. A forró-csoki még egész jól ment, de amikor a kész palacsinta kiszedésére került sor, ügyetlenkedésem műsorba való volt.
A 7 bögre meleg ital már kész is volt. Már csak pár darab palacsinta hiányzót, mikor Jin megjelent.
J:-Jó reggelt...-Dörzsölte szemét.
K:-OH Jó reggelt! Ugye nem én keltettelek? Próbáltam csendbe lenni.
J:-Neeem-Ásított egy hatalmasat-Mit csinálsz?
K:-Reggelit nektek!-Széles mosollyal néztem rá.
J:- Ez aranyos...Várj neked nem kéne erőltetned a kezed!-Éberedet meg.
K:-Nem erőltettem!
J:-Add azt ide!- Magára kőtött egy kötényt, majd ki vette kezemből a serpenyőt.-Mit sűtünk?
K:-Palacsintát.-Pirultam el édes mosolyától.
J:-Oh! Mi ilyesmit nem ehetűnk.
K:-Ne aggódj gondoskodtam róla, hogy a listának megfelelően diétás legyen.
J:-WOW egy angyal vagy!-Nevettem fel halkan.
K:-Köszi!

Ép minden elkészűlt a többi fiú ébredése előtt. J:-Ügyes vagy! K:-Köszönöm! Anyukám szakácsnő volt, így gyerek korom óta otthon vagyok a konyhába. Bár kicsit más a magyar íz-világ mint az ázsiai. De remélem azért ízleni fog a főztöm. J:-Biztos vagyok benne, hogy ízleni fog! K:-Remélem. J:-Miért csak volt szakácső anyukád? Most más szakmája van? K:-Ööm..nem anyukám már nincs az élők között. J:-Istenem sajnálom. K:-Nem kel! J:-De ez szörnyű! Olyan fiatal vagy és már nincs meg az egyik szülőd. K:-Apámat se ismerem...szóval... J:-Ne mááár-Kezdet nagyon szánakozó nézést vetni rám.-Én ha elveszíteném valamelyik szülöm nagyon ki lenék miatta. K:-Nem hanyagoljuk a témát? J:-De persze!-Keltek fel a többiek is. JM:-Reggelt-Komásabb volt mit Jin eleinte. K:-Jó reggelt! JM:-Mit csináltok? J:-Reggelit-kapta fel fejét az evés lehetőségére. JM:-Oh Jin remek vagy! J:-Igazából Kira csinált mindent! JM:-Igazán? Kira Csodás vagy!-Széles vigyor villantott. K:-Köszi-Zavarba ejtő ez a rengeteg dicséret. S:-Miért vagy ilyen hangos Jimin?-Jött a konyhába Suga, mögötte a többiekkel. JM:-Kira csinált nekünk reggelit! V:-Mit? K:-Palacsintát, mellé forró-csokit. V:-Forró-csokiiii-Csillant fel a szeme V-nek. RM:-OH.. Kira sajnálom, de mi ilyesmit nem ehetűnk. J:-De ehetűnk! Kira még erre is gondolt, étrendűnknek megfelelő hozzávalókat használt. Így nyugodt lelkiismerettel megehetjük. JK:-MIII? S:-Fantasztikus vagy! JM:-De még mennyire. RM:-Lenyűgőző. JH:-Az! S:-Akkor ehetünk? K:-Persze! Menjetek az asztalhoz megterítek ott. JH:-Nem erőltettheted meg a kezed, majd mi viszünk mindent.-Fiúk szó nélkül oda vittek mindent és elkezdtek falatozni. V:-HMM--ez valami isteni*-* JH:-Egyetértek-Bologatott mindenki jelezve együtt értésüket. K:-Köszönöm.-Olyan boldog voltam, hogy örömöt tudtam nekik szerezni. A reggeli után nem sokkal indulásra készülődtek. RM:-Nekünk most, elkel mennünk körülbelül 7-8 ra érünk vissza, addig nyugodtan nézd a Tv-t vagy foglald el magad, pihenj. K:-Rendben, sziasztok! BTS:-Sziaaa-Mentek is dolgukra. Nekem eszem ágába sem volt pihenni, ahogy a menedzser meg mondta, rá fért a Dorm-ra egy női kéz. Neki is láttam a takarításnak mindent rendbe tettem, kimostam elmosogattam, felporszívóztam. Napon nagy része rend rakással ment el, kis időm maradt piheni is. Rá néztem az órára 18:15. K:-Unatkozok.-Kezdtem hangos gondolkodásba.-Biztos hulla fáradtak lesznek és éhesek. Csinálok nekik vacsit! Keltem fel a kanapéról és a listához indultam, hogy véletlen se hibázzak. Elkészítettem a vacsorát, ép hogy megterítettem és akkor a kulcs hangjára lettem figyelmes. Vissza jöttek a fiúk. A Bejárati ajtőból a nappaliba (ahol az étkező is van) vezető folyosó végén köszöntöttem őket. K:-Sziasztok! Milyen volt a napotok? S:-Fárasztó. JM:-Hosszú. K:-Ahogy gondoltam. RM:-Azta minden csillog és villog. J:-Valóban, mekkora rend és tisztaság van. JH:-Kitettél magadért. K:-Köszönöm. JK:-Pihened kéne! RM:-Igaza van. Még nem gyógyulsz meg teljesen, nem kéne ilyesmivel foglalkoznod. K:-Már csak kicsit fáj. V:-Mi ez a finom illat? K:-Gondoltam fáradtak és éhesek lesztek, ezért csináltam nektek vacsit. S:-Ezt már igazán nem kellet volna. K:-Miért? S:-Te is fáradsz. K:-Ha már rátok maradtam, segítek mindenben amiben tudok. JH:-Ha így elkényeztetsz minket puhányok leszünk!-Nevetett fel. K:-Ti puhányok..soha!-Mosolyodtam el. JK:-Miért vagy ebbe olyan biztos? K:-Mert egész nap hajtva vagytok. JM:-Ez igaz. J:-És mi jót csináltál? K:-Gondoltam valami hússal készülők.-Csillant fel mindenki szeme és az étkező asztalhoz rohantak. Lassan neki is láttunk, s ezúttal én is normális adagot ettem. V:-Kira szerintem téged az ég küldött hozzánk! K:-Miért?-Megszeppenve kérdeztem vissza. V:-Mert te vagy számunkra megtestesített csoda.-Kuncogott fel azon a mély dörmögős hangjával, amitől én teljesen elvörösödtem. S:-Minden estre, isteni a főztőd. K:-Köszönöm.-Vacsora után mindenki a saját szobája felé vette az irányt. J:-Azta, még itt is rend és tisztaság van. K:-Igen, remélem nem gond, hogy be mentem a szobáitokba? Nem nyúltam semmi személyeshez. J:-Részemről nem gond! S:-Részemről sem.-Dőlt le az ágyára. V:-Nálunk is rend van!-Csodálkozott eltátott szájal a látványon. JH:-Most olyan mint amikor elsőnek jöttünk ide.-Nevettek fel. JM:-Jé tényleg. RM:-Végre nálunk sincs kupi. Köszönjük Kira. JK:-Igen köszönjük.-Szemével valamit nagyon keresgélt.-Kira.. a pizsamámat hol találom? K:-Oh hát azt kimostam, a fürdőbe van a szárítón. JK:-Köszi. Még mostál is? RM:-Nálad se volt ma meg állás, úgy látom. K:-Hát igen.-Mosolyom arra a napra le vakarhatatlanná vált. RM:-Szeretnél te elöszőr fürődni? K:-Persze, miért is ne. RM:-Rendben! Hallotta mindenki Kira megy előszőr fürdőbe.-Emelte feljebb hangerőjét. S:-Mi igen. J:-Mi is. RM:-Akkor menj csak nyugodtan. K:-Rendben.-Úgy is lett, most én lettem előszőr kész, majd a szobámba vonultam, mint mindenki más. Ismét a tanulni készültem, mikor Jimin megjelent. JM:-Zavarok? K:-Nem, gyere csak be nyugodtan. JM:-Oké, mit csinálsz? K:-Zenét hallgatok, közben tanulgatok. JM:-Rapmonak igaza van, túl hajszolod magad. K:-Nincs megállás. JM:-Mit hallgatsz?-Akadt el lélegzetem egy pillanatra, hísz pont öt hallgattam, zavarba estem mit is kéne válaszolnom.-Baj van ? Rosszat mondtam? K:-Neem! JM:-Akkor? K:-Semmi... csak zavarba estem.... JM:-Miért? Mitől?-Lepődött meg. K:-Téged..már mint .. a te zenéd hallgatom. JM:-Jaj tényleg, ki is ment a fejemből.. te egy ARMY vagy.-Vigyorgott. K:-Igen... JM:-Ez nagyon hízelgő. Melyik zenénket hallgatod? K:-Csak a tied.-Pirult el egy pillanatra. JM-OHH...hogy,hogy csak engem? K:-Imádom a hangod. Olyan megnyugtató-Ült le mellém és a laptop kijelzőén magát szemléltem. https://www.youtube.com/watch?v=cfq7ySTn0CE
JM:-Köszönöm. K:-Szerettél volna valamit, amiért ide jöttél? JM:-Jah, csak annyit akartam volna mondani, hogy köszönünk mindent amit ma értünk tettél ,nagyon hálásak vagyunk és jó éjszakát akartam kívánni.-Ezzel a lendülettel fel is kelt mellőlem. K:-Igazán nincs mit és neked is jó éjszakát.-Mosolyogva hagyta el a szobám. Igazán rendes volt, hogy külön megköszönt mindent. Folytattam a tanulást, 11 környékén viszont abba kellet hagynom, mert már ragadtak le szemeim. ~Timi~