K:-Nekem még ki kel mosnom... és azt ki teregetni. De te addig nyugodtan pihenj.
V:-Azt már nem. Rá ér az ilyesmi, egész nap csak hajtod magad. Ezért ma az lesz amit csak szeretnél állok elébe!-Vigyorogtam abba a röhejes sapkába. amitől ismét nevetésbe kezdet amitől az én szívem elolvadt mit a vaj.
(V pov)
Keltem fel a hideg padlóról, felsegítve Kirát is. Levettem magamról azt a röhejes rákot.
V:-Na mit szeretnél csinálni?
K:-Nem tudom. Még nem nagyon voltam kint. Se a városban.
V:-Mind eddig! Vegyél fel egy kabátot megmutatom a várost!
K:-Komolyan?
V:-Persze. Gyors fel kapok én is valamit. És indulhatunk is.
K:-De jó.-Következő fél órát a kedvenc kávézómban töltöttük.
Ahol én egy forró csokit, ő pedig kapucsínót kért. Meghívtam valami finomságra is.
Amit nem nagyon akart elfogadni, de én ragaszkodtam hozzá. Nem sokkal később a plazába tévedtünk azon belül is a játék terembe. Volt egy játék mivel nem tudott le állni.
V:-Sugának biztos tetszene ez az éned!
K:-Milyen énem?
V:-A kosaras, harcias éned. Nem adod fel, pedig már vagy 10.-jére próbálod újra.
K:-Muszáj meg döntenem a rekordot.
V:-Tudom, tudom. Szurkolók. :P
K:-Köszi.-Még vagy 5x újra próbálta megdönteni a kosaras játék rekordját, el sem hittem mikor sikerül neki.
V:-Azta Kira nagyon ügyes vagy!
K:-Úr isten V sikerült! Láttad sikerült!-Nyakamba ugrott örömében. Az a ártatlan, halk, szerény, nyugodt lány tud ilyen hiperaktív, örült, hangos, és kitartó lenni. Folyamatosan nő a szememben minél közelebb kerülök hozzá és ismerem meg. Plázázás után a város parkba mentünk.
Olyan volt mint a kölyök kutyák, minden amit kicsit is érdekesnek talált azonnal oda róhat.
A játszótérhez érve kicsit meg pihentünk. Hintázás közben a gyerekek játszadozását figyeltük.
K:-V!
V:-Most már igazán hívhatsz Tae-nak!-Mosolyogva ajánlottam fel.
K:-Rendben! Tae!
V:-Igen Kira?-Felém fordult és komoly tekintettel szemembe nézett.
K:-Te akarsz gyereket?-A komolysága kicsit megrémített. Hirtelen nem tudtam mit mondhatnék erre.
V:-ÖÖ... nem tudom-Tekintette cseppet sem változott.-Talán. Még nem nagyon mertem ebbe bele gondolni.
K:-V..vagy is Tae, ha lesz egyszer családom, már mint gyerekeim és férjem akkor én akarok a világ legjobb szülője és felesége lenni.
V:-Ez édes. De miért mondod ilyen szomorúan?
K:-...hát... semmi miatt..
V:-Kira! Mondtam mondj el nekem mindent, ami kicsit is bánt vagy bántott!
K:-Nem vagyok szomorú, csak eszembe jutott amikor apám ott hagyott engem és anyát, nem akarom, hogy az én vagy bárki gyereke át élje azt amit én egykor... azt hogy a szobából anyám zokogását hallom, miközben apám nevét mondogatja, megmaradt bennem örökre.
V:-Jaj, te szegény sérült lélek!-Mentem oda hozzá és öletem át.
K:-Tae.. ugye te nem hagynád ott a családod?
V:-Még véletlenül se! Téged se hagylak soha magadra!
K:-Köszönöm!-Nézet fel rám, és lassan távolodni kezdet.
V:-Szeretnél még valamerre elmenni?
K:-Őszintén?
V:-Persze.
K:-Kicsit kifáradtam és még lenne számodra egy feladatom otthon.-Nézett rám huncut tekintettel, amitől aprócskát zavarba este.
V:-Mi féle feladat?
K:-Majd meg látod.-Pattant fel ő is a hintáról meg fogta csuklom és elkezdet maga után húzni.-Gyere!
V:-Nem arra kel menni!-Nevettem fel, mire ő meg torpant.
K:-Jaj, tényleg -Kezdte vakargatni a fejét a gondolkodásában, ekkor el engedte az én kezem is. Meg indult az egyik irányba.
V:-Nem, nem az se jó irány.-Kezdtem még hangosabb nevetésbe. Mire durcásan hátra nézet rám.
K:-Ne csak ki nevess! Segíts!-Fogtam meg apró kezét és mutattam az irányt.-Tudtam én, hogy arra kel menni csak... csak vicceltem!
V:-Persze, persze tudom én. Azért nevettem.
K:-Nem kel fognod a kezem, nem vagyok gyerek.
V:-Tudom!-Engedtem is el azonnal.
K:-Köszönöm.
A lépcsőházba érve kezdtem ideges lenni, vajon mire célzott, milyen feladatott add nekem.
És mi volt az huncut mosoly. Miért kérdezte, hogy akarok-e gyereket.
V:-Na haza értünk, elmondod mi a feladatom? Furdal a kíváncsiság.
K:-Persze, csak előtte meg keresem amit kel hozzá....addig válasz helyszínt itt a kanapén vagy bent az ágyon?
V:-Mihez kellenek ilyen helyszínek?-Kezdtem aggódni.
K:-Pár perc és meg tudod, de előbb válasz!-Sietett be a fürdőszobába.
V:-ÖÖÖÖmm
K:-VÁLASZ!!!-Ami hamarabb eszembe jutott azt mondtam.
V:-Kanapé.-De mihez kellhet a kanapé vagy ágy?? Megőrjít ez a lány!
K:-Megvan!-Kiáltott a fürdőből.
V:-Mi??-Hátra tett kézzel, hatalmas vigyorral lassan közelített. Teljesen zavarba ejtett.
K:-Csukd be a szemed!
V:-Miért?
K:-Csak csukd be!!
V:-Rendben.-Eleget tettem a kérésének.
K:-Nyújtsd ki a kezed!
V:-Miért kel ezt csinálnom??
K:-Mert azt mondtad, hogy ma az van amit én szeretnék.
V:-HÁÁ Jó!-Nyújtottam ki kezem, tenyérrel felfele csukót szemmel. Egyszer csak egy hideg henger alakú tárgyra lettem figyelmes, mit tenyerembe ejtett. Majd hangos nevetés tört elő belőle.
V:-Kinyithatom a szemem?
K:-I-igen!-A nevetéstől alig bírt beszélni.
V:-Egy körömlakk?
K:-Látnod kellet volna az arcod!-Nevetése csak fokozódott.
V:-Ez a feladatom ki festeni a körmöd?
K:-Igen! A lábaimon! Miért mire gondoltál??:'D
V:-Mire nem!-Kezdtem én is nevetésbe.
K:-Hehehehe :D Akkor kanapé?
V:-Aham!-Neki vetkőztem a feladatom teljesítésére. Kira nevetésé nem, hogy enyhült volna, nem ép ellenkezőileg, lassan hulltak a könnyek a szemébe a nevetéstől.
V:-Nekem ez nem megy!-Akár hogy próbáltam, sehogy se nézett ki.
K:-De! Menni fog, ne add fel.
V:-Ha ennyire nevetsz, még nehezebb!
K:-Ne nevessek?
V:-De, csak ne ennyire!
K:-De csíkis! És a te ügyetlenséged is nagyon vicces! Képtelenség nem nevetni!!
V:-Én minden tőlem telhetőt meg teszek.
K:-TUDOOM hahahaha.
Az a fránya körömlakk mindenhova ment, csak oda nem ahova kellet volna.
V:-AAAHHH!!
~Timi~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése