BLOL ~ 3. rész~Szerény hajlék

-El pakoltad az egész szobád?-viccelődtem
-Háát maaajd nem-nevetett fel aprókat-csak az ágy nem fért már be.-Elértünk az ajtónkhoz.
-Várj itt kérlek még nem szólók.-Bólogatással válaszolt. Mire mindent elintéztünk a nap végéhez közeledet, a fiúk is haza értek. Léptem be egyedül hozzájuk, hogy felkészítsem őket a hírre.

-Sziasztok- Mindenki el volt a maga világába, Kook és V játszottak, J-hope és Jimin a kanapén dumálva telefonoztak, Suga zenét hallgatva dalt írta kis noteszébe, Jin a konyhába sürgőt forgót, de amint beléptem a lakásba minden szem egyből érdeklődő tekintet vetett rám. Jin szóhoz se hagyott jutni, támadt a kérdéseivel a távolból.
J:-Hogy van a lány? Minden rendben? Ki engedték?
RM:-Pont erről akartam beszélni.
JK:-Valami baj van?
S:-Hol van a lány?
JM:-Jól van már ?
JH:-Hagyjátok már szóhoz jutni! Mind ugyan úgy aggódunk Army ért!
RM: Köszönöm!-Sóhajtottam halkan és elmosolyodtam.-A lány jól van, minden rendben van ki engedték még kicsit gondolom pihentetnie kel a kezét de az is hamar rendbe fog gyógyulni! Ami azt illeti a lány még nem beszéli tökéletesen a nyelvet, mivel tegnap érkezett Koreába. És azt mondta, hogy elköltötte az összes pénzét így nem tud se haza utazni, se szállást fizetni...
J:-MIII?
JH:-Ugye  nem hagytad magára?
S:-Most hol van???
JK:-Ez szörnyű.. ez a mi hibánk..
RM:-Nem hagytam magára!
S:-Hol van?
RM:-Had mondjam végig!
S:-Jó
RM:-Szóval, nem hagyhattam ott így el mentünk a menedzserhez, mivel ő munkát ajánlott neki. Amit természetesen elfogadott. A munka mellet alvó helye is biztosítva.
JM:-Hol?
V:-Milyen munka?
RM:-"ház körüli kisegítő" a dormba fog dolgozni ééééés lakni velünk.-Mindenkinek leesett az álla.
S:-Egy lány velünk fog lakni.. méghozzá egy Army?
RM:-Valahogy úgy.
S:-ÉS most hol vaan??
RM:-Az ajtó előtt vár.
J: Hát hívd be! Ne várasd.-Ahogy végig mondta Jin a mondandóját már nyitottam is ki a bejárati ajtót. Ahol megszeppenve vár az apró termetű, félénk lány.
V.-Gyere be!- Beljebb lépet a lány, épp annyira, hogy be csukjam utána az ajtót. halkan köszönt.
K:-Örvendek a találkozásnak, elnézést kérek a be tolakodásomnak.- Mikor meghajolt láttam alsó ajkaira harapva mosolyát próbálta vissza fogni.
JM:-Ugyan hagyd ezt, most már közénk tartozól, üdvözőlünk szerény hajlékunkba.-A fiúk arcán is látszott az izgatottság.
J:-Nem vagy éhes? Biztos az vagy! Nem sokára kész a vacsi.
JK:-Mond, hogy van a kezed?
K:-Még fáj, de már sokkal jobb.
S:-Megkérdezhetem a neved, ha már velünk fogsz élni?-A lány azonnal elpirul, amint Suga megszólalt.
K:-Kira vagyok!-Szedte össze magát.
JH:-De szép neved van!-Bókolt J-hope.
RM:-Én is ezt mondtam neki.-Mosolyodott el Kira is.
JK:-Bájos a mosolyod!-Azonnal kezébe temette arcát.
V:-Hagyjuk szegényt. Hosszú volt biztos a napja.
RM:-Igaza van V-nek pihennie kel! Gyere megmutatom a szobád.-Emeltem fel hatalmas bőröndjét és mutattam az utat. A kulcs amit a menedzser adott pont jó volt a titokzatos + 1 szobához, ami még számomra is új látványt nyújtott. Kellemes hangulatú szoba volt.
RM:-Oh remek, van saját mosdód, de a fürdőn osztoznunk kel, ha nem gond.
K:-Nem, de hogy gond, nagyon köszönöm.-Tettem le ágya mellé a cuccait.
RM:-Ha valamire szükséged van, csak kiálts! Most magadra hagylak, rendezd be nyugodtan otthonosra a szobád.
K:-Nagyon köszönöm!-Hajtottam be az ajtót magam előtt, de pont hogy láttam a lány eddig magában tartott érzelmi kitörését. Hang nélkül tombolt az új szobája közepén. Majd rá vetette magát az ágyra. Hihetetlen édes volt.

Kira pov:

-Még mindig nem hiszem el, mekkora szerencsém van.-Tomboltam, majd a nagy francia ágyra vetettem magam, halkan sikongtam a párnámba. Talán életem legnehezebb próbája volt ez, hogy kibírjam jelenlétükben, hogy ne örüljek meg. Bár már azt hittem elbukom, mikor Suga kezdet kérdezni. Nem akarok totál idiótának tűnni.... Gyors be rendeztem a szobát, minél hamarabb tanulhassak.Volt egy kis polc ahova a animés cuccaim tehettem, a szekrénybe a ruháim pont be fértek, a rajzoknak már csak a földön maradt helyük, a kosár labda, sport és tánc cuccom a sarokba díszelgett. Gyors elő vettem a laptopom, füzeteim, majd a szótáram és kezdtem is neki a magolásnak. Nem olyan sokára beszélgetés hallatszót, az ajtó mögül.
JM:-Kopogj te!
JK:-Miért én?
V:-Mert mi van ha valami lányos dolgot csinál...
JK:-Akkor se értem miért én?!!
JH:-Mert te vagy a legfiatalabb!
S:-Istenem, csak kopogjatok!
RM:-Mi van már ? -Mire kopogtak volna ajtót nyitottam.
V:-SZIAAAA..
JM:-Csak szólni akartunk, hogy kész a vacsi.
K:-Oh nagyon köszönöm! Kérhetek még egy percet?
JK:-Persze!
S:-Mit csinálsz?-Lépet beljebb Suga-hyung.
K:-ÖÖÖmmm .. tanulok.-Pirultam el teljesen.
RM:-Már mindig? Neked most pihenned kellene!
K:-A tanulás sose árt!-Pillanatnyi mosolyt csentem mondatom végére.
JK:-Azta azt te csináltad??-Vette a rajzok felé Jungkook az irányt.
K:-I-igen..-Követte őt J-hope.
JH:-Nagyon jók!
K:-De hogy!
JK:-Ne szerénykedj!
JM:-WOW azok mi vagyunk ?
K:-Azt ne!
JM:-Miért ?
K:-Mert béna.
JH:-De hogy!-Megnézték az összes művem. Az én arcom teljes vörös árnyalatba pompázott.
V:-Na neee!!
JK:-Mi az?
V:-Nézzétek!
JM:-Mit ?
V:-A polcot!
JH:-OHHH!!-Esett le az álla.
V: Te szereted az animéket?-Sokkolódott le.
K:-nem....én imádom!-Nagyobb mosolyra huzódott szám.
JK:-Elképesztő!
V:-Én is imádom.- Tátot szájjal bámulta gyűjteményem.
K:-Tudom..-Halkan válaszoltam.
V:-Majd nézzünk együtt egyet?
K:-Persze, az remek lenne!-Csillant fel szemeim.
JH:-Egész ügyesen beszéled már nyelvünk.-Halmoztak el pozitív jelzőkkel.
K:-Köszönöm..Mindent bele adok. Törekszem a tökéletesítésre!
RM:-Alá támasztom. De ne aggódj, mi majd segítünk!
K:-Rendben..köszönöm.-Mindegyikük olyan kedves és aranyos velem!
S:-Mi van a sarokba?Csak neeemm...
K:-Kosárlabda, egy két tánc és sport cuccom.
S:-És de! Te kosarazol?
K:-Igen.
S:-NA, azt megnézném!
K:-Miért?
S:-Csak nézz tükörbe.- Pirultam el teljesen. Vörösebb árnyalatot már nem is nagyon tudnék felvenni.
RM:-Ne legyél illedelmetlen!
S:-Jó, jó csak olyan apró és törékeny!
K:-Nem vagyok apró, se törékeny!
JM:-Jaj de cuki most bedurcizott *-*
V:-Ne bántsátok.
S:-Nem bántjuk.-Jin is meg jelent a szoba ajtajában-
J:-Nem jöttök? Kihűl a vacsi!
RM:-DE!-Tolta ki Rapmon a társaság nagy részét az ajtón.
J:-Akkor gyerünk!-Utolsó ként léptem ki a szobából, majd felém fordult Hope.
JH:-Ne is törődj velük, néha nagyon marhák tudnak lenni, velem egyetembe.-Fogott rá lágyan a vállamra.
K:-Rendben. Nem vettem magamra.
JH:-Akkor jó!
Ültünk le mind az asztalhoz, ami már megterítve tálalásra készen állt.
JK:-Jin fantasztikus vagy!- Csillogó szemekkel fürkészte az előtte kész ételt.
J:-Kösz.
V:-Éhen halok!
JM:-Én is
RM:-Akkor lássunk is hozzá!
K:-Jó étvágyat!-Szinte teljesen egyszerre válaszoltak.
BTS:-Jó Étvágyaaaat!-Nagyon zavarba éreztem magam. Hiába volt isteni Jin főzte, kellemetlenek éreztem sokat enni, így a lehető legapróbb adagot fogyasztottam.
S:-Ugye nem ennyit akarsz csak enni?
K:-De..ez volt a terv...
S:-Ezt felejtsd el! Még a végén elfogysz.
K:-Attól nem kel félni!
RM:-Egyél még kérlek!
K:-Most nem kérek többet, köszönöm.
J:-Nem ízlik?
K:-Neeem, nem erről van szó!
V:-Akkor miről?-Sütöttem le azonnal tekintettem.
K:-Szé..égyelek itt enni.
V:-Igaza van Sugának! Ezt most felejtsd el!
S:-Egyél még!
JK:-Ne szégyeld! Nem kel félni.
RM:-Igen már mindig itt fogsz enni. Érezd magad otthon!
J:-Így van nem kel szégyenlősködnőd!
K:-Rendben!
S:-Akkor kérsz még?
K:-Igen...
JM:-Na azért-Vigyorogva rakott még a tányéromra Jin fantasztikus főztjéből.
Vacsora után mindenki gyors letusolt, én mentem utoljára. Jól esett már egy meleg zuhany. Ahogy a víz alatt álltam azon gondolkoztam, hogy kerültem ebbe a helyzetbe. Úgy el voltam gondolataimban, hogy észre se vettem az idő telését.
Mikor kiértem már, csak Jimin és Hope nézte TV-t, a többiek már az ágyukba tunyultak.
K:-Jó éjt fiúk.- A lehető leghalkabban köszöntem el tőlük, de ők egyből válasszal méltattak.
JH:-Jó éjszakát!
JM:-Álmodj szépeket!-Fordultak hátra kanapén, hogy rám tekintsenek. Nem vártam, hogy hátra fognak tekinteni.
Néznek engem, csak egy törölköző takart. Mikor meg látták ezt, el akadt a lélegzetük, Jimin még nagyot is nyelt, azonnal elpirultam és szobámba siettem.
Ez nagyon zavarba ejtő...Miért fagytak le...??...Inkább tesztelem új ágyam.
Fel vettem a pizsamám és lefeküdtem aludni. Bár alvás előtt is még azon filoztam, hogy vagyok én most itt.. és hogy történhetett ez. Végül arra jutottam, hogy túl nagy szerencsém van.

~Timi~