Kira pov
Különös melegségre ébredtem. Ezt a kellemes meleg érzést J-hope forró ölelése adta.
Egészen megfeledkeztem arról, hogy vele aludtam el. Minden esetre nem akartam megtörni békés alvását. Ölelő karjai közül menekülni próbáltam. Lassan óvatosan emeltem fel nehéz kezét, ki másztam az ágyból. Pipiskedve hang nélkül mentem el egészen az ajtómig, mikor halkan komásan megszólitott.
JH:-Kira!
K:-Jaj, nem akartalak felkelteni.
JH:-Ne törődj vele...Jó reggelt.-szinte még aludt.
K:-Neked is.
JH:-Ne haragudj, hogy bealudtam este.
K:-Nem haragszom.
JH:-Jóóó...-Nagyot ásított.
K:-Hogy van a nyakad?
JH:-Most, hogy mondod jól. UUh köszi már nem is fáj.
K:-Szívesen.-Örömmel tölt el ha hasznos vagyok.-Aludj csak még ha gondolod, nagyon korán van.
JH:-Rendben.-Nem kellet kétszer mondani. El hagytam a szobám és reggelit készítettem, mint mindig. Reggeli hűvös őszi levegővel frissítettem fel, a lakást. Kedvenc évszakom az ősz, mivel a legszebb látványt a tűz színeibe lobbant lomb korona nyújtja számomra.
V pov
JM:-Tae! Kel fel.-Vállamnál fogva rángatott fel édes álmaimból Jimin.
V:-Mi van már Jimin?-Morogtam.
JM:-J-hope este nem a saját ágyába aludt.
V:-Mi van?
JM:-Nem jött be. Most sincs itt!
V:-És??
JM-Szerinted hol van?
V:-Mit tudom én. Hagy aludni!
JM:-Ne már V, ne aludj már ilyen sokat.-Hátat fordítva neki, próbáltam vissza aludni. De ezt nem hagyta annyiba.
JM:-V ha nincs itt, se kint.. akkor Kirával töltötte az estét!-Ez kicsit fel keltette a figyelmem.
V:-Ezt honnal veszed??
JM:-Mert szerinted hol van akkor?
V:-Nem toom..
JM:-Nézzük meg Kiránál!
V:-Menj derítsd ki.
JM:-Jössz te is!-Erőszakkal rángatott ki pihe puha szeretett ágyamból, majd Kira szobájához osontunk.
Óvatosan kis résnyire nyitotta ki ajtaját. Ahol egy mosolygó félmeztelen J-Hope pihent Kira ágyában.
V:-Na neee.-Döbbentem le míg Jimin szava teljesen elállt.-J-hope... és Kira....az este..
JM:-Nézd azt a kielégedett mosolyt arcán.-Vágot közbe, elég utálkozó hangnembe.
V:-Hol van most Kira?
JM:-Biztos a reggelit csinálja...-Mintha féltékenység érződőt volna Jimin hangjából.
V:-Feküdjünk vissza!
JM:-Te ezek után még tudsz aludni?
V:-Mik után?
JM:-Hát hogy tudod, hogy J-Hope valószínűleg mit tett Kirával.
V:-Féltékeny vagy?
JM:-NEM!
V:-AHA...Akkor miért vágsz ilyen fejet?-Vontam kérdőre viselkedéseinek okát.
JM:-Mert... Mert Kira még kiskorú!
V:-18 éves...ennél átlátszóbb indokot nem is mondhattál volna.
JM:-Jó mindegy, csak nem tetszik ez nekem és kész.-Tekintet vissza a pihenő J-hope-ra.
V:-Nekem se....-Halkan becsuktam az ajtót. A közös szobánkba vissza térve a zaklatott Jimint figyeltem. Bevallom bennem is felkavar egy érzést az ügy.-Minden oké?
JM:-Nem....nem tudom... ez úgy zavar, de nem tudom miért?!
V:-Tetszik Kira?
JM:-Nem.. nem tudom.
V:-Szerintem olyan elragadó, szép, csinos, kedves, megértő, ügyes, okos, te nem így véled?
JM:-DE! És rendes, imádni való, cuki, aranyos,tehetséges, igényes, szorgalmas, imádom a főztjét és mese szép a hangja.
V:-Neked is tetszik Kira!-Vigyorogtam rá.
JM:-Kinek tetszik még??
V:-Nem tudom...
JM:-Tae!
V:-Nem mondom, hogy tetszik csak hihetetlen szép és vágyok a törődésére. Szeretem mikor gyönyörű mosolyát láthatom .. ezért szeretem nevettetni. Azt akarom, hogy boldog legyen.
JM:-Neked is tetszik!
V:-Szerintem hanyagoljuk a témát... és J-hope ügyét se verjük nagy dobra.
JM:-Oké!-Morgolódott magában tovább.
Igazat kel adnom Jiminnek, nekem is tetszik Kira. J-hope meg... áhh bele se merek gondolni mit csináltak este... Nem sokkal később az emlegetett szamár termet előttünk, le nem törölhető mosollyal.
JM:-Undorító...-Jimin halk megjegyzését halva felkaptam a tekintettem Hope-ra, hogy vajon ő is meghallotta-e, de úgy látszik nem. Jiminre szigorú tekintett vetettem. Mit egy váll rángatással letudott.
V:-Jó reggelt! Hol voltál az este??
JH:-Jó reggelt,hát... öm ...
JM:-Kirával?
JH:-Igen :D- Vígan válaszolt.
JM:-Remek!!-Dühös tekintettel kirohant a szobánkból.
JH:-Ennek meg mi baja?
V:-Nem tudom...Miért voltál Kiránál.-Féltékenység rajtam is uralkodni próbált, de minden erőmmel ellenkeztem.
JH:-OHH Adott egy alapos masszázst.-Kéjjel teli mosollyal maga elé bámult.
V:-Egész este...-Válasz meg nem várva követtem Jimin a nappaliba.
JH:-Ezeknek meg mi a bajuk. Na mind egy.-Dőlt be az ágyába.
Már mindenki ébren volt, a nappaliba friss levegő és édes illat keveredett. Az illat felé vettem az irány, ami a konyhába vezetett, ahogy egy édes angyal ügyeskedett. Minden rossz gondolatom elszállt amint megpillantottam.
V:-Jó reggelt!
K:-Neked is!-Mosolya teljes boldogsággal töltött el.
V:-Mi jót csinálsz?
K:-Gofrit, remélem szereted!
V:-Hogy a francba ne szeretném?
K:-Na ennek örülök. Nem sokára kész és terítek. Rendben?
V:-Segítek!
K:-Nem kell. Majd én.
V: Ne, hadd segítsek!
K:-Jó, ha annyira szeretnél.-A lehető legszebben terítettem meg, hogy a kedvére tegyek. A fiúk azonnal körbe ülték az étkező asztal. Kira nagy örömmel csatlakozott hozzánk. És végre ő is normális adagot evet.
A mai nap csak egy fan meeting és egy hangpróba lesz. A fiúk úgy tervezik délutáni tánc próbát is tartanak, de én most nem tudok menni, mivel a sorozat interjújára kell mennem. Ami annyit jelent kettesbe lehetek végre én is Kirával, ha gyors leszek. A nap nagy részében Jimin nagyon bunkó volt Hope-val. A hangpróbán is levegőnek nézte. Én se rajongtam most a társaságáért, amit ő is észre vett, így inkább Sugáékkal lógott.
RM:-Na még egy utolsó próba, aztán mehetünk táncra.
V:-Én ma nem megyek.
RM:-Tudom, tudom. De majd be kell pótolnod.
V:-Rendben Leander!
JK:-Miért nem jössz?
V:-Interjúm van.
JK:-Jah, okés.
V:-Akkor én mentem is sziasztok.
A lehető leggyorsabb interjúm volt. Hatalmas léptekkel haladtam felfelé a lépcsőn.
A lakásba berontva rohantam Kirához.
V:-Sziaaaa!
K:-V?? Szia...- Könnyben ázott szemekkel ült a kanapétól nem messze a földön.
V:-Kira.. mi a baj?
K:-Semmi!-Törölte le könnyeit, de ettől csak még erőteljesebben sírt. Letérdeltem mellé.
V:-Mond mi a baj? Miért sírsz?-Fogtam meg gyengéden a csuklóit és húztam el arca elöl, hogy szemébe nézhessek.
K:-V minden rendben.-Erőltettet magára egy hamis mosolyt.
V:-Kira kérlek. Nekem elmondhatod. Mi a baj?-Öleltem át, s kezdet halk zokogásba. Erősen magamhoz szorítottam és nem engedtem még meg nem nyugodott.
V:-Most már elmondod mi a baj?-Vett egy mély levegőt és hosszan kifújta.
K:-Bocsi V én nem akartam, hogy bárki is így lásson.
V:-Ne már, ne mondj ilyet. Örülök, hogy itt voltam és ölelhettelek ilyen állapotban. Bármikor számíthatsz rám. De tényleg, mond el kérlek mi a baj?!
K:-Csak...anya...
V:-Mi van vele??
K:-Ma van 1 éve, hogy meghalt.- Hatalmas könnyeit letöröltem gyönyörű arcáról. Újból magamhoz szorítottam, haját simogattam.
V:-Semmi baj. Én itt vagyok veled.-Teljesen megnyugtattam. DE mikor eltávolodtam tőle, még a szomorúság tükröződőt vissza arcáról. Ezt nem bírom elviselni.
V:-Várj meg itt!
K:-Hova mész?
V:-Egy pillanat és itt vagyok.-Gyors a szobámba rohantam egy rák alakú sapka féleségért. Azt a fejemre húztam aztán szaladtam vissza Kirához.
Nem bírtam elviselni, hogy szomorú, valahogy fel kel vidítanom, meg kel nevettetnem.
Ez volt az eslő ami eszembe jutott. Ott bohóckodtam előtte hála be vált elkezdet földön fetrengve nevetni rajtam.
Nevetésénél édesebb dolgot még nem is látott a világ.
V:-Olyan szép a nevetésed!-Hírtelen abba is hagyta amit megdicsértem.
K:-Köszi.
V:-Csak az igazat mondtam.
K:-Nem.. Úgy értem. Köszönök mindent.
V:-Jah, hát nagyon szívesen bármikor. Csak hadd lássam a mosolyod.
K:-Rendben.
V:-Nem szoktál unatkozni itthon egyedül?
K:-De néha, egy kicsit.
V:-Most nem fogsz!
K:-Tényleg, hogy, hogy egyedül jöttél haza?
V:-A Hwarang külön interjúra mentem, amíg a többiek táncon vannak, csak hamar le tudtuk. Így sietem hozzád.
K:-Értem.
V:-Mit csináljunk?
K:-Nekem még ki kel mosnom... és azt ki teregetni. De te addig nyugodtan pihenj.
V:-Azt már nem. Rá ér az ilyesmi, egész nap csak hajtod magad. Ezért ma az lesz amit csak szeretnél állok elébe!-Vigyorogtam abba a röhejes sapkába. Ismét nevetésbe kezdet, amitől az én szívem elolvadt mit a vaj.
~Timi~
JM:-Mert... Mert Kira még kiskorú!
V:-18 éves...ennél átlátszóbb indokot nem is mondhattál volna.
JM:-Jó mindegy, csak nem tetszik ez nekem és kész.-Tekintet vissza a pihenő J-hope-ra.
V:-Nekem se....-Halkan becsuktam az ajtót. A közös szobánkba vissza térve a zaklatott Jimint figyeltem. Bevallom bennem is felkavar egy érzést az ügy.-Minden oké?
JM:-Nem....nem tudom... ez úgy zavar, de nem tudom miért?!
V:-Tetszik Kira?
JM:-Nem.. nem tudom.
V:-Szerintem olyan elragadó, szép, csinos, kedves, megértő, ügyes, okos, te nem így véled?
JM:-DE! És rendes, imádni való, cuki, aranyos,tehetséges, igényes, szorgalmas, imádom a főztjét és mese szép a hangja.
V:-Neked is tetszik Kira!-Vigyorogtam rá.
JM:-Kinek tetszik még??
V:-Nem tudom...
JM:-Tae!
V:-Nem mondom, hogy tetszik csak hihetetlen szép és vágyok a törődésére. Szeretem mikor gyönyörű mosolyát láthatom .. ezért szeretem nevettetni. Azt akarom, hogy boldog legyen.
JM:-Neked is tetszik!
V:-Szerintem hanyagoljuk a témát... és J-hope ügyét se verjük nagy dobra.
JM:-Oké!-Morgolódott magában tovább.
Igazat kel adnom Jiminnek, nekem is tetszik Kira. J-hope meg... áhh bele se merek gondolni mit csináltak este... Nem sokkal később az emlegetett szamár termet előttünk, le nem törölhető mosollyal.
JM:-Undorító...-Jimin halk megjegyzését halva felkaptam a tekintettem Hope-ra, hogy vajon ő is meghallotta-e, de úgy látszik nem. Jiminre szigorú tekintett vetettem. Mit egy váll rángatással letudott.
V:-Jó reggelt! Hol voltál az este??
JH:-Jó reggelt,hát... öm ...
JM:-Kirával?
JH:-Igen :D- Vígan válaszolt.
JM:-Remek!!-Dühös tekintettel kirohant a szobánkból.
JH:-Ennek meg mi baja?
V:-Nem tudom...Miért voltál Kiránál.-Féltékenység rajtam is uralkodni próbált, de minden erőmmel ellenkeztem.
JH:-OHH Adott egy alapos masszázst.-Kéjjel teli mosollyal maga elé bámult.
V:-Egész este...-Válasz meg nem várva követtem Jimin a nappaliba.
JH:-Ezeknek meg mi a bajuk. Na mind egy.-Dőlt be az ágyába.
Már mindenki ébren volt, a nappaliba friss levegő és édes illat keveredett. Az illat felé vettem az irány, ami a konyhába vezetett, ahogy egy édes angyal ügyeskedett. Minden rossz gondolatom elszállt amint megpillantottam.
V:-Jó reggelt!
K:-Neked is!-Mosolya teljes boldogsággal töltött el.
V:-Mi jót csinálsz?
K:-Gofrit, remélem szereted!
V:-Hogy a francba ne szeretném?
K:-Na ennek örülök. Nem sokára kész és terítek. Rendben?
V:-Segítek!
K:-Nem kell. Majd én.
V: Ne, hadd segítsek!
K:-Jó, ha annyira szeretnél.-A lehető legszebben terítettem meg, hogy a kedvére tegyek. A fiúk azonnal körbe ülték az étkező asztal. Kira nagy örömmel csatlakozott hozzánk. És végre ő is normális adagot evet.
A mai nap csak egy fan meeting és egy hangpróba lesz. A fiúk úgy tervezik délutáni tánc próbát is tartanak, de én most nem tudok menni, mivel a sorozat interjújára kell mennem. Ami annyit jelent kettesbe lehetek végre én is Kirával, ha gyors leszek. A nap nagy részében Jimin nagyon bunkó volt Hope-val. A hangpróbán is levegőnek nézte. Én se rajongtam most a társaságáért, amit ő is észre vett, így inkább Sugáékkal lógott.
RM:-Na még egy utolsó próba, aztán mehetünk táncra.
V:-Én ma nem megyek.
RM:-Tudom, tudom. De majd be kell pótolnod.
V:-Rendben Leander!
JK:-Miért nem jössz?
V:-Interjúm van.
JK:-Jah, okés.
V:-Akkor én mentem is sziasztok.
A lehető leggyorsabb interjúm volt. Hatalmas léptekkel haladtam felfelé a lépcsőn.
A lakásba berontva rohantam Kirához.
V:-Sziaaaa!
K:-V?? Szia...- Könnyben ázott szemekkel ült a kanapétól nem messze a földön.
V:-Kira.. mi a baj?
K:-Semmi!-Törölte le könnyeit, de ettől csak még erőteljesebben sírt. Letérdeltem mellé.
V:-Mond mi a baj? Miért sírsz?-Fogtam meg gyengéden a csuklóit és húztam el arca elöl, hogy szemébe nézhessek.
K:-V minden rendben.-Erőltettet magára egy hamis mosolyt.
V:-Kira kérlek. Nekem elmondhatod. Mi a baj?-Öleltem át, s kezdet halk zokogásba. Erősen magamhoz szorítottam és nem engedtem még meg nem nyugodott.
V:-Most már elmondod mi a baj?-Vett egy mély levegőt és hosszan kifújta.
K:-Bocsi V én nem akartam, hogy bárki is így lásson.
V:-Ne már, ne mondj ilyet. Örülök, hogy itt voltam és ölelhettelek ilyen állapotban. Bármikor számíthatsz rám. De tényleg, mond el kérlek mi a baj?!
K:-Csak...anya...
V:-Mi van vele??
K:-Ma van 1 éve, hogy meghalt.- Hatalmas könnyeit letöröltem gyönyörű arcáról. Újból magamhoz szorítottam, haját simogattam.
V:-Semmi baj. Én itt vagyok veled.-Teljesen megnyugtattam. DE mikor eltávolodtam tőle, még a szomorúság tükröződőt vissza arcáról. Ezt nem bírom elviselni.
V:-Várj meg itt!
K:-Hova mész?
V:-Egy pillanat és itt vagyok.-Gyors a szobámba rohantam egy rák alakú sapka féleségért. Azt a fejemre húztam aztán szaladtam vissza Kirához.
Nem bírtam elviselni, hogy szomorú, valahogy fel kel vidítanom, meg kel nevettetnem.
Ez volt az eslő ami eszembe jutott. Ott bohóckodtam előtte hála be vált elkezdet földön fetrengve nevetni rajtam.
V:-Olyan szép a nevetésed!-Hírtelen abba is hagyta amit megdicsértem.
K:-Köszi.
V:-Csak az igazat mondtam.
K:-Nem.. Úgy értem. Köszönök mindent.
V:-Jah, hát nagyon szívesen bármikor. Csak hadd lássam a mosolyod.
K:-Rendben.
V:-Nem szoktál unatkozni itthon egyedül?
K:-De néha, egy kicsit.
V:-Most nem fogsz!
K:-Tényleg, hogy, hogy egyedül jöttél haza?
V:-A Hwarang külön interjúra mentem, amíg a többiek táncon vannak, csak hamar le tudtuk. Így sietem hozzád.
K:-Értem.
V:-Mit csináljunk?
K:-Nekem még ki kel mosnom... és azt ki teregetni. De te addig nyugodtan pihenj.
V:-Azt már nem. Rá ér az ilyesmi, egész nap csak hajtod magad. Ezért ma az lesz amit csak szeretnél állok elébe!-Vigyorogtam abba a röhejes sapkába. Ismét nevetésbe kezdet, amitől az én szívem elolvadt mit a vaj.
~Timi~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése